PÖRZSE SÁNDOR
PÖRZSE SÁNDOR
PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az élet a legnagyobb dramaturg. Annyit szeretnék csak hozzátenni mindkét úrnak, hogy az a Nyirő, akiről önök beszélnek, nem Gyula volt, hanem József - Gyula az a Horn. (Balog Zoltán: Ezt mondtam az előbb!) Igen. Köszönöm szépen.
Miniszter Úr! Ebben az országban megszokott most már több mint húsz éve, hogy minden politikai párt a hozzá tartozó szellemi holdudvart, újságírókat valamilyen módon jutalmazza, ezek egyik módja a különféle kitüntetések. Én teljesen életszerűtlennek tartom azt, hogy ön nem tudta, hogy Szaniszló Ferencnek milyen munkássága van, tehát ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. De ha mégis elfogadnám, és azt mondjuk, hogy ön nem tudta és úgy tüntette ki, azt is botrányosnak tartom; azért legyünk őszinték: miniszterként kitüntetni valakit úgy, hogy nem tudja, hogy kiről van szó, szerintem ez is botrány. De a legnagyobb botrány az, hogy utána attól az embertől, akit ön kitüntet, elhatárolódik, és tegyük hozzá, hogy kinek a nyomására határolódik el, hát egészen elképesztő: három olyan újságíró hatására határolódik el, aki az elmúlt 25 évben abban a hazaárulásban, amit a tőlem jobbra lévő frakció mutatott, mint újságíró tevékenyen részt vett. Ebből a mocskolódásból visszahullott Bakay professzorra is, akinek, így van, nem Táncsics-díj járna, uraim, hanem szobor, és visszajutott arra a Petrás Jánosra is, akinek semmi bűne nincsen, egy nemzeti érzelmű zenekarnak a vezetője. (Ertsey Katalin: Nemzeti érzelmű!) Ezekre az emberekre is hullott abból a mocskolódásból, amit már Szaniszló Ferenc sem érdemelt meg.
Miniszter Úr! Ez egy farizeus lépés volt, ez egy gerinctelen lépés volt, ne haragudjon, hogy ezt mondom, de most tulajdonképpen mi történik? Visszavonja vagy nem vonja vissza ezt a díjat? (Taps a Jobbik soraiban.)
