DR. BÓKA ISTVÁN
DR. BÓKA ISTVÁN
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Előttünk fekszik a Balaton-törvény módosítása. 2008-ban történt egy általános felülvizsgálata az úgynevezett Balaton-törvénynek. Az egy elég nagy terjedelmű módosítás volt a 2000-ben elfogadott Balaton-törvény tapasztalatai alapján. Akkor azt a célt tűztük ki, hogy részben a meglévő kiskapukat valamilyen módon be kell zárni, hiszen 2000-ben egy új típusú, minden elemében új típusú törvényt fogadtunk el, illetőleg másodlagosan pedig az életszerűtlen, rugalmatlan rendelkezéseket valamilyen módon próbáljuk finomítani.
Eltelt öt év, rengeteg vélemény, javaslat, módosító szándék érkezett be ezt követően mind a tárcához, mind pedig a Balaton Fejlesztési Tanácshoz. Talán megérett az idő vagy előbb-utóbb megérik az idő egy általánosabb jellegű ismételt felülvizsgálatra, hiszen 2008 óta is lassan öt év eltelt. Ez a módosítási irány egy kisebb lélegzetű módosító csomagot tartalmaz, amely azonban, azt gondolom, hogy rendkívül fontos.
Időközben, tehát a 2008 után elfogadott jogszabályi változások alapján nyilván a jogszabályokkal történő összhang, az egységes fogalomhasználat kapcsán történik egy csomó módosítás ebben a benyújtott törvényjavaslatban. Két területen azonban vannak úgymond olyanok, amik markánsak, amelyek a Balaton-törvény előírásait talán életszerűbbé, talán rugalmasabbá kívánják tenni. Ezen a két területen - egyébként részt vettem az önkormányzati bizottság előtt folyó vitában - vetődött fel talán az az érv, hogy mintha itt a Balaton-törvény fellazulna, mintha a szigorú szabályok tekintetében változtatni kívánna a kormányzat. Ez a két terület, ahol ez az elmozdulás történik, részben az erdőterületek tekintetében, részben pedig a már idézett, több alkalommal, több bizottsági előadó által idézett zöldterületek tekintetében.
(16.50)
Nézzük tehát, hogy milyen “fellazítás, könnyítés” történik az erdőterületek tekintetében.
A térségi szerkezeti tervben az erdőgazdálkodási övezetek tekintetében vagylagos lehetőség van a most benyújtott javaslat szerint. Korábban az a lehetőség volt, hogy ezeket a területeket 95 százalékban erdőterület települési területfelhasználási egységbe kellett sorolni, tehát 95 százalékban. Most az alternatív lehetőség, hogy 85 százalékban ezeket a területeket erdőterület települési területfelhasználási egységbe lehet sorolni. Tehát 95-től 85 százalékra módosul ez az arány, tehát csökken 5 százalékról 15 százalékra. De, és ezt nagyon figyeljük meg, ezen a 15 százalékon belül beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. Nem szeretném megismételni azt, amit államtitkár úr mondott nagyon helyesen, hogy milyen gondokat és problémákat okozott az önkormányzatok szabályozási terve módosításánál ez a bizonyos szabály. De ezen a 15 százalékon belül beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. Első.
Második. Ezt a 15 százalékot gyakorlatilag három, azaz három területfelhasználási egységbe lehet sorolni, ha jól értelmezem az előttünk fekvő javaslatot: az egyik a mezőgazdasági, a másik a természetközeli, a harmadik pedig a vízgazdálkodási területfelhasználási egység. Tehát kvázi a jogalkotó megpróbálja ezen területeket biztosítani esetleg potenciálisan a későbbi erdősültség javára, tehát védi, őrzi ezen területeket.
A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy a jelen pillanatban meglévő erdő területe nem csökkenhet. Tehát ami jelen pillanatban erdő, az nem változhat semmilyen módon.
Azt gondolom, hogy semmilyen módon nem lehet ezt a szabályozási irányt fellazításnak, könnyítésnek tekinteni.
A zöldterületek tekintetében, ami még a bizottsági ülésen felvetődött, hogy itt van esetleg egyfajta könnyítés, egyfajta változtatás. A Balaton-törvény és az előttünk fekvő módosítás gyakorlatilag háromtípusú vagy három kategóriába tartozó zöldterületeket különböztet meg. Az egyik a legérzékenyebb zöldterületek, a vízpart-rehabilitációs tanulmány által érintett, tehát a parthoz rendkívül közel lévő zöldterületek. Általában itt kerülnek kialakításra az úgynevezett parti sétányok. A második terület - ezt a módosító javaslat 6/A. §-a tartalmazza - azon zöldterületek, amelyek köztulajdonban, tehát állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, és nem a vízpart-rehabilitációs tanulmány hatálya alatt vannak, hanem attól jóval távolabb helyezkednek el. A harmadik típusú zöldterület pedig, ami a településrendezési eszközökben kijelölt zöldterület, de még nem kialakított zöldterület.
Szeretném elmondani, hogy mind a három kategóriára érvényes az, hogy összességében a településeken a zöldterület nagysága mennyiségileg semmilyen módon nem csökkenhet. Szerény véleményem szerint ezen zöldterületeket nem csökkenteni, hanem inkább növelni kell az elkövetkezendőkben, és szerintem valamennyi településfejlesztőnek, városfejlesztőnek ez az érdeke, hogy minél több zöldterületet biztosítson a saját területén.
Rendkívül szigorú és rendkívül bonyolult feltételeket támaszt a jogalkotó bármelyik kategóriában, hogy ezeket a zöldterületeket valamilyen módon át lehessen sorolni vagy át lehessen “cserélni” egy másik területre. Itt gyakorlatilag a saját tapasztalataim alapján nem is annyira a part menti területek zöldterületeiről, parti sétányairól szeretnék beszélni, mert azt gondolom, hogy egy-két kivételtől eltekintve ezek kialakultak, jó helyen vannak, ezekhez többé-kevésbé nyúlni nem szabad, hanem inkább a város más területén, tehát a parttól távolabb lévő közparkokról, közkertekről, közterületekről szeretnék beszélni, amiknél az eddigi szabályozás rendkívül merev volt.
A Balaton-törvény jelenlegi szabályozása gyakorlatilag ezen területeket szentnek és sérthetetlennek tartotta. Tehát ha városfejlesztési célból egy parttól messze lévő közparkot, közkertet egy úttal vagy bármilyen beavatkozással szerettünk volna érinteni, tehát 2 négyzetmétert szerettünk volna abból leválasztani, és a 2 négyzetméternek a sokszorosát visszapótolni a park másik területén, erre semmiféle lehetőségünk nem volt, mert nem tudtunk hozzányúlni. Most gyakorlatilag egyfajta differenciált szabályozás az, ami itt megjelenik.
Egyébként erre a problémára a jelenleg benyújtott javaslat, amit én említettem, nem ad megoldást, ezért úgy gondolom, hogy módosító indítvánnyal jóval differenciáltabban kell szabályozni ezen két kategóriának a kérdését, amit rendkívül fontosnak tartanék. De mindenki döntse el, hogy ez fellazítása-e a Balaton-törvénynek vagy pedig nem. Én azt gondolom, hogy nem, gyakorlatilag az életszerűséghez történő adaptáció az én véleményem szerint.
Mint ahogy szó volt már arról, hogy néhány határidő-pontosítás is megtörténik a Balaton-törvény módosításában. Az egyik a már örömteli dolog, hogy 2008-ban 22 új településsel bővült a Balaton-régió vagy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet. Ezeknek négy éven belül el kell fogadni a településrendezési eszközeiket; amennyiben létezik ilyen, akkor azt felül kell vizsgálni. Ez egy kötelező állami feladat, ehhez az államnak forrást kell biztosítani. Ez nagyon helyes, hogy így van. Hét település ezt még nem végezte el, ezért azt gondolom, indokolt ezt a határidőt további két évvel meghosszabbítani.
A másik ilyen határidő-pontosítás, amiről szó volt, a balatoni kistelepülések szennyvízkezelési programjával kapcsolatos. Egyébként amikor ezt a 2012-es határidőt még valamikor 2010 előtt kitűztük, valamikor 2008-ban, akkor is nagyon-nagyon távolinak tűnt, hogy 2012-re hosszabbítjuk meg ezt a határidőt. Ez a módosítás meg gyakorlatilag 2018-as határidőt tartalmaz ezen program befejezésére.
Szeretném elmondani, hogy a rendszerváltást követően a szennyvíz-elvezetés, az infrastrukturális fejlesztések tekintetében a Balaton-régióban óriásit léptünk előre. Gyakorlatilag infrastrukturálisan a szennyvízelvezetés szempontjából az összes part menti település gondja és problémája az elmúlt húszegynéhány évben megoldottá vált. Szerintem ennek is köszönhető, hogy a Balaton vize jelen pillanatban kiváló.
Viszont azt gondolom, hogy amennyiben megnyílnak 2014-től az uniós fejlesztési források, célszerű lenne megvizsgálni, hogy ezen fejlesztési forrásokat ezen kistelepülések szennyvízelvezetési, szennyvízkezelési programjára milyen módon lehetne hatékonyan összpontosítani. Azt gondolom, hogy ha kormányzati szándék van ebben a kérdésben, akkor nem kell 2018-ig ezzel várni, hanem akár 2016-ig is megvalósítható lehet ez a program, mert az ott élők, a parttól távolabbi településeken élők ezt joggal várják el tőlünk.
Azt gondolom, hogy mivel a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet aprófalvas települési térség, sok-sok kistelepülés van, és néhány tíz településről van szó, és néhány ezer vagy tízezer ember problémájának a megoldásáról van szó, itt talán nem is annyira elsődlegesen vízminőség-védelmi, környezetvédelmi feladat előtt állunk, hanem jogi, településfejlesztési feladat előtt állunk, mert ha nincs a szennyvízkezelés megoldva, akkor bizonyos építési lehetőségektől sajnos ezek a települések - egyébként jóval hátrányosabb települések, mint a part menti települések - elesnek. Tehát ezért rendkívül fontos, hogy 2018 helyett valamifajta korábbi dátumig ezt a kérdést, ezt a problémát átfogóan megoldjuk.
Szerintem pozitív irányú változás, hogy az úgynevezett nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi járművek tárolása enyhülni fog. Ez a csónakok tárolása. A jelenlegi szabály azt mondja, hogy csak kikötőben lehet elhelyezni. Ez gyakorlatilag ezt a szabályt felülírja. Nyilván kellenek még egyéb kisegítő rendeletek, amik szabályozzák, hogy milyen módon lehet ezt a problémát megoldani, de ez nagyon sok horgász érdekében álló módosítási irány. Tehát azt gondolom, hogy rendkívül pozitív módosítási irány, de nyilván a részletszabályokban van az ördög elrejtve, nagyon vigyázni kell, hogy ez megfelelő módon sikerüljön.
Szeretnék két dologról beszélni, ami gyakorlatilag nincs a javaslatban, de szervesen idetartozik, és a bizottsági ülésen is felvetődött, és amikor ez a törvénymódosító javaslat társadalmi vitán volt, akkor markánsan felvetődött ez a kérdés. Az egyik a kártalanítás kérdése. Egyik oldalról, hogy a parti sétány milyen módon alakítható ki, tehát a közvetlen vízparti sétány, milyen módon lehet ezekhez területet biztosítani, ami miatt előbb-utóbb mégis kellene foglalkozni majd ennek a forrásbiztosításával.
(17.00)
A másik pedig az, hogy 2000-ben elfogadtunk egy Balaton-törvényt, ezt módosítottuk 2008-ban. Ez a törvény kötelező előírásokat fogalmaz meg a települési önkormányzatok számára. A települési önkormányzat nem mérlegelhet, hogy a Balaton-törvény szigorú előírásait beépíti-e a településrendezés eszközeibe vagy nem építi be, tehát kvázi ezáltal a települési önkormányzat akaratán kívül kárt okozhat ingatlantulajdonosoknak, mert leértékeli azokat a bizonyos ingatlanokat.
Azt gondolom, hogy ezeket a kártalanítási kérdéseket szabályozni kell, mert ne adj’ isten, az a helyzet fordulhat elő, ha ez nincs tisztán és egyértelműen rögzítve, hogy a települési önkormányzat a Balaton-törvény esetleges szigorú, a közösség szempontjából fontos előírásait nem emeli be településrendezési eszközein keresztül a helyi szabályrendeleteibe.
Szeretnék még egy témáról szólni, ez pedig az illegális feltöltések helyzete. Sok embert irritál, akik a Balatontól rabolnak el illegális feltöltéssel területet. Ez egy nagy probléma a Balaton mellett. Bizottsági ülésen kérdeztük államtitkár urat, aki pozitív választ adott a tekintetben, hogy ezen illegális feltöltéseknek a felmérése elkezdődik, ehhez források lesznek uniós forrásból csoportosítva, és ehhez majd kapcsolódni fog egy intézkedési terv. Azt gondolom, hogy a Balaton mellett élők ezt már viszonylag régóta várják.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Kérem, hogy támogassák az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
