LENGYEL SZILVIA
LENGYEL SZILVIA
LENGYEL SZILVIA (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár úr is azzal kezdte a mondandóját, és a javaslat indoklásában is azt olvashatjuk, hogy a cél a jelenlegi szabályozás rugalmasabbá tétele. Azt nem tudom megítélni, hogy ez az igény mennyire a helyi települések visszajelzéséből és mennyire ad hoc személyes igények alapján alakult ki, azt viszont bátran állíthatjuk, hogy az egész javaslatcsomag tele van rugalmas, illetve rugalmassá váló szabályozási elemekkel. Mint tudjuk, a rugalmasságnak nem minden esetben van pozitív jelentése. Áttanulmányozva az előttünk fekvő javaslatot, sajnos azt kell mondanom önöknek, egy újabb példáját láthatjuk annak, hogy az életszerűbb szabályozások indokolják azt, hogy a Balaton és vízgyűjtője ökológiai és turisztikai adottságainak fejlesztése helyett a garanciális szabályok lebontását és a befektetéseknek jobban utat engedő törvénymódosítás született. Azaz a közösségi érdekekkel szemben megint az egyéni érdekek erősödtek.
De lássuk is, hogy melyek az LMP által kifogásolt részek a javaslatban. Rögtön az 1. §-ban találkozhatunk azzal, hogy a javaslat az erdőterület besorolás minimumát csökkenti azzal, hogy a fennmaradó rész nem lehet beépítésre tervezett, az indoklás szerint ezzel a zöldfelület nem csökken a hatályoshoz képest. Véleményem szerint ez így nem igaz, mert például az erdő zöldfelületi értéke és ökológiai szerepe jóval magasabb például a mezőgazdasági területnél vagy a bányaterületnél.
Ha szépen sorban haladunk az egymást követő szakaszokon, akkor a 2. §-nál rögtön megállapíthatjuk azt, hogy a hatályos szerint a jelenben levő erdő- és zöldterület nagysága összességében nem csökkenthető, míg a javaslat az összességében nem csökkenthető kitételt csak azokra az erdőkre tartja fenn, melyek a térségi szerkezeti tervben is erdőgazdálkodási térségként vannak megjelölve. Ez egyértelműen szűkíti a kötelezően megtartandó erdőterületi mértéket.
A legsúlyosabb gond viszont a 3. § (2) bekezdésében található. A hatályos szabályozás egyértelműen és kategorikusan tiltja a vízpart-rehabilitációs és egyéb zöldterületek hasznosításának módosítását és átsorolását. A javaslat ezzel szemben rugalmasabb, három kategóriát fogalmaz meg a zöldterületekre, a vízparti, nem vízparti meglevő, nem vízparti tervezett zöldterületet, amelyekre különböző feltételekkel, de megengedi az átsorolást. Az a feltétel, mely szerint az átsorolással az összfelület nem csökkenhet, mert egyidejűleg csereterületet kell kijelölni, nem jelenti azt, hogy a módosítás nem okoz értékcsökkenést. A zöldterületi rendszer, különösen a Balatonnál, a vízparti területek hosszú idő óta kialakult rendszert alkotnak, illetve a cél ez lenne a védelemmel. Az átsorolás lehetősége ezeknél az igen értékes ingatlanoknál, még ha csak részben is, semmiképpen nem települési közérdekből vagy ökológiai szempontból születik meg, hiszen ezek az átsorolással elvesznek, kizárólag ingatlanértékesítési, illetve ingatlanhasznosítási szempontok indokolhatják.
De a sort sajnos tudom tovább folytatni. A javaslat a feltöltött zagytereken lehatárolt zöldterületek átsorolására is lehetőséget teremt a 8. §-ban, míg a jelenlegi az általános tiltás miatt nem. Itt is ugyanazt tudom elmondani, mint az előbb, hogy az átsorolás lehetőségét más nem indokolhatja, csak és kizárólag ingatlanértékesítési, illetve -hasznosítási szempontok. Ráadásul a vízpart védelmében a feltöltött zagyterek esetén még közvetlenebb a kapcsolat a vízzel, így annak más célú hasznosítása nem szolgálja sem a part, sem a tó védelmét.
(17.20)
A 10. §-ban javasolnak egy új bekezdést: “A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet parti településeinek önkormányzata a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek első felülvizsgálatáig kezdeményezheti a települést érintő vízpart-rehabilitációs tanulmánytervről szóló miniszteri rendeletben szereplő területhasználat megváltoztatását.” Ezzel a lehető leghatározottabban nem ért egyet az LMP, éppen amiatt, mert az új törvényben szerepel már eleve egy csomó lazítás, úgynevezett rugalmassá tétel és ezáltal átminősítési hullám indulhat meg, továbberodálva a legsérülékenyebb terület, vagyis a tópart természeti értékeit.
Szintén zöldterület-használati lazításként értékelem azt, hogy hatályát veszti a 18. § (2) bekezdése, amely azt mondta ki, hogy a települések újonnan létesített zöldterületein legfeljebb 4 százalékos beépítettséggel helyezhetők el vendéglátó-, sport-, szabadidő-létesítmények, illetve a terület gondozását szolgáló építmények. És még talán folytatva a sort, a nádasokra is sajnos nem annyira szép jövő vár, miután könnyen felgyorsíthatja a nádasok pusztulását a javaslatnak azon része, amely azt tartalmazza, hogy kerüljön ki a 35 § j) pontja, tehát a nyilvántartásba vételre nem kötelező vízi jármű a tómeder területén csak kiépített kikötőben tárolható. Véleményünk szerint ez tényleg a nádasok pusztulásához fog vezetni.
Összegzésképpen azt tudom megállapítani, hogy a rugalmasság kétségtelenül megvan a törvényjavaslatban. A kérdés ebben az esetben is, mint oly sokszor máskor, csupán az, hogy mindez kinek az érdekeit fogja szolgálni. Köszönöm szépen.
