PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük, mi maradt akkor nekem, hogy ne tartsam fenn az ügyek menetét, és mégis az, ami fontos, elhangozzék, de ne ismételjem magam és önöket sem.
Mindenekelőtt a környezeti szakértőink munkáját ideidézve le kell szögeznünk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat reményeink szerint elősegíti a Balaton természeti és a települési környezet minőségének a védelmét, a környezeti értékek megóvását, valamint a sokat emlegetett idegenforgalom feltételeinek biztosítását és fejlesztését, úgy, hogy ezzel együtt megteremti a feltételeket a térség kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéséhez. Ez a szakértők véleménye.
Nekem, mint az év nagy részét, több mint a felét a Balaton partján töltő és családommal ott élő embernek, Veszprém megyében politikai munkát végző képviselőnek külön öröm és lehetőség, hogy a parlament kiemelten foglalkozik ezzel a térséggel, illetve a Balaton-törvény módosításával, nyilván Budapest után az ország második legfontosabb turisztikai célpontjával. Itt elhangzott, hogy mi ennek a törvénymódosításnak a legfőbb iránya, pontjai, a zöldterületekre vonatkozó szabályozás rugalmasabbá tétele, könnyítése, de nem is ismételném ezt, hanem inkább arról, egy kicsit abba az irányba menve, amelyre Pál Béla képviselőtársam célzott, nem is azzal, hogy hiányolnánk ebből a módosításból, hiszen ez a módosítás most nem arról szól, de azokra a kérdésekre terelve a figyelmet, amelyeket ön is felvetett, és én is szeretnék mindenképpen idehozni, mert ez egy kiváló lehetőség, hogy az általános vitában a Balaton kérdéseiről átfogóan is beszéljünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a felvetések, amelyek 2008 óta a térségben leginkább felmerülnek, amelyeket az ott élők, az érintettek leginkább megfogalmaznak, a következők. Itt azért emlékeztetni kell rögtön, mindjárt erre a közigazgatási széttagoltságra, a három megyére, a 2008 óta rögzített 179 településre, ezekből 51 parti, illetve part közeli, tehát arra a rendkívül sok érdekre, részérdekre, amelyekre Kepli Lajos is utalt az imént. A három balatoni megye innentől fogva azután három, tehát más és más tervezési-statisztikai régióhoz tartozik, ezért sokan mondják, hogy nehéz az egységes fejlesztési koncepció kialakítása, bár valóban van hosszú távú Balaton-stratégia. Nehezen értékelhető koherens egységnek ez a terület, de ennél talán sokkal fontosabb, hogy a népességfogyás és az elvándorlás a térségben az átlagosnál magasabb, ráadásul ez nem tűnik visszafordítható folyamatnak. Tehát ennek a stratégiának erre is választ kell tudnia adni a jövőben.
Akkor már csak tényleg pontokban, pontokba szedve: lassan halad, sok konfliktust vet fel a vízparti rehabilitáció, ezt mondják a helyiek és a mi képviselőink; illetve hogy szükséges lenne, és ez a turisztikai ügyekre utal, a TDM, a turisztikai desztináció menedzsment rendszerének egy másféle kiterjesztése, sikeresebb működtetése, egységesebb régiós turisztikai együttműködés, és a többi, illetve hogy a közlekedési projektek nem alkotnak egységes térségi rendszert. Ezek csak kiragadott pontok, s inkább arra kívánják terelni a figyelmet, hogy mi van még a Balaton-törvény mostani módosításán túl, ami bennünket kell hogy majd foglalkoztasson, de még néhányat hadd említsek meg, amelyekből örvendetes - ezek az észrevételek -, hogy a horgászok panaszára ez a javaslat, ez a módosítás azért tartalmaz választ, de arra nem, hogy kevesebb a hal, vagy arra sem, hogy nehéz horgászengedélyt kapni, legfeljebb csak arra, hogy ezek után a csónakokat könnyebben fogják tudni tárolni. Az is sokszor felmerül, hogy a csónakkikötőket nem lehet, képtelenség állami támogatás nélkül működtetni, fenntartani; lehet, hogy erre is kellene egyfajta megoldás.
Külön kiemelik az észrevételek a vitorlás kishajókat, különösen a túravitorlázókat, ami azért fontos, mert nagyon nehéz követelmények elé állítják őket akkor, amikor ha nem kikötőben, hanem forgalommentes parti vizeken horgonyoznak, akkor éjszakára ugyebár őrző személyzetet is biztosítaniuk kellene, ezért az a javaslat, hogy a törvényben kellene majd egy kivételt beépíteni a tavi kishajók éjszakai parkolásának megkönnyítésére, hiszen őrszemélyzetet képtelenség ezekre biztosítani.
A kikötők száma kevés, kevés a szolgáltatás, ami megint turisztikai vonatkozású, alacsony vízállásnál nem tudnak hajókat fogadni, ami azért a globális klímaváltozás mellett nagyon elképzelhető, hogy a közeli években is hasonlóan alakul, mint a tavalyi volt. A mederkotrás problémája is nagyon sokszor elhangzik.
Elhangzanak olyan javaslatok is, amelyek szerint a következő, 2013-2020-as uniós támogatási ciklus fejezetei között önállóan kellene szerepelnie a Balatonnak, ezt is meg lehet fontolni.
Több tanulmány a jelenleginél sokszor, ötször több kikötő létesítését javasolja, amelynek gátja, azt mondják, a mederhasználati díj és legfőképp a banki ügyek, a banki kifogások, merthogy a kikötői létesítményeket nem lehet garanciaként a hitelek mögé állítani. Jelenleg 45 kikötői terv vár megvalósításra, és ezek a nehézségek állnak előttünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem visszaélve a türelmükkel, hallottuk a mai napon, hogy összetett kérdés a Balaton-törvény módosítása, de ez a jelenleg előttünk fekvő szűkebb javaslatcsomag legalább megoldást ad a zöldterületek kérdésének szabályozására, rugalmasabbá tételére, ami feltétlenül előrelépést jelent az előzőekhez képest, de a tovább felsorolt problémákat, ezek megoldását sem szabad elfelejtenünk.
Úgyhogy a kereszténydemokrata képviselők nevében szólván, részletes vitára is alkalmasnak tartjuk a javaslatot, és további módosításokkal pedig feltétlenül elfogadhatónak, ami mögé szeretnénk azt az egységet látni, amely olyan ügyekben kivételesen indokolt számunkra Magyarországon, nemzeti kérdésekben is, mint amilyen a Balaton.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
