DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban későre jár, ezért én is megpróbálok csatlakozni azokhoz a képviselőtársaimhoz és az előterjesztőhöz, akik nem használták fel azt az időt, ami a rendelkezésükre állt.
Ugyanakkor van néhány olyan kérdés, amelyet függetlenül attól, hogy ilyen kevesen vagyunk, de a jegyzőkönyv rögzíti, és előfordult már, hogy másnap nagy nyilvánosság elé került egy kijelentés, ami hajnali 3-kor hangzott el, tehát azért van utóélete egy-egy ilyen vitának is.
Azt szeretném az elején rögzíteni, hogy azzal a szándékkal természetesen egyetértünk, hogy minden magyart, aki a határainkon túl él, és függetlenül attól, hogy a világ melyik részében, mert nyilvánvaló, hogy nemcsak közvetlenül a határ mentén élnek magyarok, hanem élnek magyarok akár Kanadában, Amerikában vagy a világ bármely más pontján, minden magyar megérdemli azt a védelmet, amelyet az anyaország elsősorban külügyi eszközeivel nyújtani tud.
Az elmúlt időben például elég negatív hírek érkeztek Szerbiából, a magyarlakta területekről, magyarverésekről és más atrocitásokról, én nem nagyon találkoztam azzal - de lehet, hogy az én figyelmemet kerülte el -, hogy a magyar kormány külügyi szervei megfelelőképpen felléptek volna ezek ellen a rendkívül káros és negatív jelenségek ellen.
Az is nyilvánvalóan rendkívül fontos, és egy kormányzatnak ez komoly felelőssége, hogy mind a külföldi, mind a belföldi nemzetbiztonsági és hírszerzési tevékenységét úgy végezze, hogy megfelelő ismeretek álljanak rendelkezésre annak érdekében, hogy ha veszélyhelyzet áll fenn, akkor legyen megoldási lehetőség.
Tehát ezeket az érveket, amelyeket Potápi képviselő úr elmondott az elején, nyilvánvalóan nem lehet és szükségtelen vitatni, és nyilvánvaló, hogy a tényeket sem kell vitatni, miszerint hányan nyújtottak be állampolgársági kérelmet, és hányan kapták meg az állampolgárságot.
Azt kell azonban látni, hogy a Potápi képviselő úr által jegyzett egyéni képviselői indítvány, amellyel a kormány egyetért, az nincs szoros összhangban azzal az érveléssel, ami itt elhangzott. Ugyanis az indítvány Magyarországon korlátozza ezeknek az adatoknak a megismerését. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, bár hajlamos lennék itt este kissé cinikusabban vagy ironikusabban fogalmazni, de azt kell mondanom, hogy nyilvánvalóan Potápi képviselő úr is, aki gyakorló polgármester, és mások is, akiknek van ilyen ismeretük, pontosan tudják, hogy azokban az országokban, amelyeket például megemlített, ha valaki állampolgárság iránti kérelmet nyújt be, akkor különösebb hírszerzési cselekmény nélkül annak az országnak a hatóságai ezt megtudják, hiszen olyan eljárási cselekményeket kell neki teljesíteni, amely miatt nyilvánvalóan ismeretbe kerülnek a hatóságok.
(23.10)
Ebből következően az nem egy releváns érv, hogy Ukrajnában egy Magyarországon elhangzott beszámolóból megtudják, hogy hányan nyújtottak be kérelmet. Az ukrán hatóságok pontosan tudják, eddig is tudták, ezután is fogják tudni. Az ukrán rendszer állami vezetőinek a felfogásától függ az, hogy ezt a tényt mennyire tolerálják, és mennyire tartják tiszteletben polgáraik más állampolgárság iránti kérelmeinek a benyújtását.
Éppen ezért azokkal az érvekkel, amiket itt meghallgattam, azért nem tudok az előterjesztéssel összefüggésben vitatkozni, mert nem tartoznak az előterjesztéshez, mondhatnám, hogy ez egy kommunikációs köret az előttünk fekvő indítványhoz. Ugyanis a konkrét kiváltó oka nyilvánvalóan az, hisz a magyar sajtóban megjelent, hogy az egyik hetilapunk kérte ezeket az adatokat, és e kérés kapcsán jelent meg váratlanul a parlament előtt ez az indítvány. Nem hiszem, hogy tudnak olyan érvet mondani, amelynek alapján ennek a hetilapnak és bárki másnak nem lenne joga megtudni, hogy az állampolgársági kérelmek számszerűen hogyan alakulnak, milyen statisztikai következtetéseket lehet ebből levonni, annál is inkább, mert Rétvári államtitkár úr most ismerte el, ebben a pillanatban az előterjesztésében, hogy ezek a statisztikai adatok a kérelmezőkre semmiféle veszélyt nem hordoznak.
Ebből következően azt kell megkérdeznem nagy tisztelettel, hogy mi ennek az indítványnak a célja. Ezt kérdezi a magyar sajtó, ezt kérdezik más képviselőtársaim is, és lényegében mindenki ezt kérdezi, akit ez a kérdés bármilyen oknál fogva izgat. Miért van erre szükség? Mert az az érvelés, amit önök ismertettek, az - még egyszer mondom - semmilyen releváns összefüggésben nincs ezzel az indítvánnyal.
A mi álláspontunk az, hogy erre az előterjesztésre annak az érvelésnek az alapján, amit itt elmondtak, nincs szükség. Sőt, a mi álláspontunk az, és erre fogunk módosító indítványt benyújtani, hogy ezeket az adatokat Magyarországon bármely kérelmező, legyen az sajtóorgánum vagy bárki más, megismerhesse. A védelmet nem a titkosítással kell megoldani, a védelmet megfelelő külügyi és megfelelő nemzetbiztonsági tevékenységgel kell megoldani.
Ugyanakkor változatlanul nem válaszolnak például arra a kérdésre, hogy megkérték-e az információs hatóság elnökének a véleményét, és az elnök a véleményét megfogalmazta-e, támogatja vagy nem támogatja ezt az indítványt. Nem derül ki az indítványból sem, az érvelésből sem, hogy milyen szempontok alapján fogja majd a felhatalmazott szerv, a KIM vagy más hatóság eldönteni, hogy éppen az az adatszolgáltatás hordoz-e magában nemzetbiztonsági vagy külügyi veszélyeket, és milyen szempontok alapján fogják ezt eldönteni.
Végezetül még egyszer hangsúlyozom - hogy mondjak egy extrém példát -, ha kiderül, hogy Észak-Koreában - nagyon pici a valószínűsége, ezért mondom - egy koreai állampolgár, aki magyar származású, vagy bármely más oknál fogva magyar állampolgársághoz folyamodik, és az nyilvánosságra kerül, akkor annak milyen nemzetbiztonsági, illetve külügyi kockázata van. Meg kell mondjam, sokan arról beszélnek, hogy egészen más szándékok vezetik önöket ennek az indítványnak a beterjesztésével, nevezetesen az is elképzelhető - mondják, nem akarok senkit vádolni -, hogy adott esetben a választási eredmények manipulálásáról is szó lehet ezeknek az adatoknak az eltitkolásával.
Ebből következően én még egyszer azt javaslom nagy tisztelettel a kormánypártnak - amelynek, nincs kétségem, hogy megvan a politikai ereje, hogy ezt az indítványt áterőltesse a Magyar Országgyűlésen -, hogy ettől az indítványtól tekintsen el, mert ennek az előterjesztésnek gyakorlati értelme nincs, ez csak a hangulatkeltéshez tartozik, vagy valami más olyan szándékhoz, amit nem kívánnak feltárni.
Köszönöm szépen.
