SZABÓ ZSOLT
SZABÓ ZSOLT
SZABÓ ZSOLT (Fidesz): (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm. Remélem, ez már hallható. Valahogy érdekes a hallásunk, mintha nem emlékeznénk rá, hogy történt egy túlzott piacliberalizáció, aminek következtében megborult egy rendszer, ez a fogyasztó és a szolgáltató közötti rendszer, és ez egyoldalúan a szolgáltatók javára, amelyek kizárólagos szolgáltatók, idekerült.
Szeretnék néhány konkrét példát felsorolni, mert talán ebből jobban értünk. Az egyik: magyar nyersanyagból előállított, magyar munkaerővel, magyar energiát, amit Magyarországon a fogyasztók felhasználnak, 8 százalék kötelező haszonkulccsal vagyunk kötelesek megvásárolni. Azért érdekes piac az ilyen szolgáltatói piac.
Nincs nyereségtartalom a közműszolgáltatóknál. Ezt mindenki tudja, tudják a spanyolok, tudják az olaszok, tudják a franciák, tudják az osztrákok, mindenki így áll a kérdéshez. Ma Magyarországon ez nem így van. Óriási nyereségtartalommal dolgoznak ezek a szolgáltatók, és ha szabad, akkor egy példát hadd mondjak. Elhangzott itt az előbb, hogy a hulladék-, a szemétdíjnál 12,5 százalékos volt az emelés az elmúlt időszakban. (Gőgös Zoltán: Most!) Hatvanban olyan szerződést kötött 2008-ban az akkori szocialista városvezetés, hogy kötelezően évről évre a lerakói díjnak a hulladék esetében mennyivel kell emelkedni. Tudják, ez mekkora emelkedést jelentett néhány év alatt? Száz százalékot; mindez külföldi multik kezébe való átjátszás témakörében.
Úgy gondolom, hogy az a törvényalkotói szándék, amivel nyereségmentesen, tisztán, szolgálatból közüzemi szolgáltatást nyújtani a lakosságnak, megvédeni a lakosságot, ez egy pozitív szándék, és örülök, hogy mindenki támogatja ezt a kérdést.
Mi ez a jogszabályi kötelem, ami itt van előttünk? Ugyanis ez egy végrehajtás, egy törvényi végrehajtási kötelezettség három témakörben. Egyrészt a nemzeti hatóságnak adunk egy felhatalmazást arra, hogy számon kérje a szolgáltatókat, ha ezt nem lépik meg. Szelektív a hallásuk, mert mintha nem értették volna meg azt a jogszabály-alkotási szándékot, hogy igenis a rezsit csökkenteni kell. Másrészt megtiltjuk a továbbterhelését a különböző különadóknak a lakosságra. Azért van ez a különadó, hogy mindenki egyformán járuljon hozzá a költségvetés fenntartásához és Magyarország működtetéséhez. Úgy gondolom, hogy ez a jogszabály is olyan, amivel egyet tudunk érteni valamennyien.
A harmadik témakör tulajdonképpen egy érdekes számmetodika: 10 százalék - mi az elég, mi a kevés? Mintha a matematika szabályait átírnánk. Mi az igazságos, tisztelt képviselőtársaim? Az, hogy mindenki kap egyformán kedvezményt. Nincs kiemelt kedvezményezett. Egyébként csak jelzem, az a 130-140 milliárd forint, ami a gázártámogatásban a költségvetésben korábban benne volt, ha minden bejön ebbe az öt elembe, ami most a tervekben szerepel, ennek körülbelül a duplája van benne. És ezt minden magyar család megkapja, minden magyar kommunális használó is, aki a szolgáltatásokat igénybe veszi.
Van egy elmaradt kötelezettségünk, ami megint csak régi téma, az átláthatatlan számlatartalom. Aki találkozik választópolgárokkal, és megkérdezik tőle, hogy képviselő úr, ugyan mi van abban a számlában, mit fizetek egyáltalán, mert nem értem azokat a díjakat, rendszerhasználati díjakat és egyéb ottani kötelmeket - én úgy gondolom, hogy ezt is rendbe kell tennünk, azért, hogy a lakosok tisztán lássák azt, hogy miből kapnak 10 százalék kedvezményt, és valójában a tényleges fogyasztásuk alapján hogy néz ki maga a számla és a kötelezettségük.
Van még azonban restanciánk, tehát emellett van még jó pár feladat, amit meg kell tennünk. Mi az elég? Itt felmerült a 10 százalék kérdésköre, hogy az elég-e mint csökkentés. Úgy gondolom, hogy nem elég. Nyilván a cél a nulla lenne, de ez fizikailag kivitelezhetetlen és nem működőképes, ezt is tudjuk, és felelősséggel tartozunk ezért a dologért is. Viszont, ha néhány hónap múlva visszatérünk erre a kérdésre, és azt látjuk, hogy van még benne tartalom, akkor nyilván javasolni fogjuk, és bízunk benne, hogy közösen, a kedves képviselőtársaink valamennyien együtt fogjuk javasolni azt, hogy további csökkentés legyen még a rezsiben, hogy tovább tudjunk előrelépni.
De van még szabályozási kötelezettségünk például az óraleolvasások kérdésében.
(10.20)
Sokan találkozunk azzal a kérdéssel - én is gyakran - a fogadóórákon, amikor jönnek a lakosok, és azt mondják, nem értik, hogy miért szerelik le az óráját, miért úgy olvassák le az óráját, miért jogosulatlan magának az óra leolvasása. Most is ismerjük, mindenki tudta, hogy január 1-jétől 10 százalékkal csökkentjük a gáz és a villany árát. Ennek ellenére mi volt? A leolvasások érdekes módon zajlottak. Január végi leolvasás volt az alapja a csökkentésnek, vagy még az sem. Ez a végrehajtási törvény konkrétan szabályozza ezt a kérdést is, hogy a lakosságot nem lehet kijátszani ebben a témakörben sem.
Úgy gondolom, azt az elvet, hogy oszd meg és uralkodj, talán nem lenne szabad használni. Nem lenne szabad azt mondani, egy hajszálnyi segítség, amit kap a lakosság a terheinek a csökkentésére, hogy az kevés, ez ezért nem jó, azért nem jó, amazért nem jó. Ezért kérem azokat a képviselőtársaimat, akik szkeptikusak ebben a témában (Gőgös Zoltán: Nem vagyunk szkeptikusak!), hogy támogassák ezt a picikét is, mert lehet, hogy egy nyugdíjas esetében ez havi ezer forintot jelent csak és lehet, hogy 7500 forintot jelent egy átlag magyar kétgyermekes család esetében, de az ezer forint is több, mint a semmi. Örüljünk neki, ha ennyiben is tudunk segíteni, ezt a folyamatot nekünk folytatni kell. Úgy gondolom, ebben az esetben talán nem szakadékot és nem háborút kellene szítanunk, hanem összefogni és a szavazásnál mindannyiunknak támogatni ezt a kérdést.
Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezt a végrehajtási törvényt, ha elfogadható, támogassák, ezzel is segítve a magyar családokat. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
