DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ezeknek az embereknek, akikről szó van, köszönhetjük a mai szabadságunkat. Ők akkor álltak ki az emberi jogok, a szabadságjogok, a demokrácia és a jogállam mellett, amikor ezért nem elismerés járt, hanem börtönbüntetés. Ők akkor voltak bátrak, amikor ennek igazán tétje volt, amikor nemcsak saját maguk, de talán egész családjuk életét is derékba törték, és vállalták, hogy soha nem fognak olyan állást betölteni, soha nem lesz olyan lakóingatlanuk, mint amelyik a teljesítményük alapján nekik járna, de a szabadságszeretetük mégis nagyobb volt ennél.
(14.50)
Ez az egyik alapja is annak, hogy miért is kell nekünk ezeknek az embereknek nyugdíj-kiegészítést adnunk, hiszen ők maguk, ha politikai elveiket feladták volna és kiszolgálták volna az aktuális rendszer párturalmát, és behódoltak volna, és ugyanazt visszhangozták volna, mint az akkori MSZMP-vezetők, akkor nyilvánvalóan sokkal nagyobb karriert futhattak volna be. Ők ugyanakkor a jogállamot választották, a demokráciát választották, az alapjogok védelmét választották, amiért az a rendszer megbüntette őket, ezért kötelezettsége utána egy jogállami rendszernek, hogy valamiféleképpen jóvátételt adjon az ő számukra. Őnélkülük nem lett volna rendszerváltás, nélkülük nem lenne demokratikus parlament, nem lenne véleményszabadság Magyarországon, ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a történelem mégiscsak nekik adott igazat, hiszen a végső győzelmet mind erkölcsi, mind történelmi, mind politikai értelemben ők aratták le.
Sajnos nem tehetjük semmissé azokat a hátrányokat, amelyeket el kellett szenvedjenek az alatt a negyven év alatt, ami alatt a kommunisták uralkodtak Magyarországon, de valamelyest igyekszünk anyagiakban is kárpótolni őket. Nem minden kormány cselekedett így. Önök is emlékeznek, a Gyurcsány-kormány az utolsó éveiben pontosan a kommunizmus áldozatain spórolt, nem emelte azokat a nyugdíj-kiegészítéseket, amelyek nekik jártak. Bár a teljes nyugdíjösszeg valamekkora mértékben emelkedett, azoknak az embereknek a résznyugdíja, kiegészítő nyugdíja, akik a kommunizmus ideje alatt valamiféle üldöztetést szenvedtek, és ezért kárpótlási alapon nyugdíj-kiegészítést kaptak, sem Gyurcsány Ferenc utolsó éveiben, már miniszterelnökségének utolsó éveiben, sem pedig Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt semmifajta emelésben nem részesültek.
Ha volt olyan nyugdíjas, aki igazán hátrányt szenvedett a Gyurcsány-Bajnai-korszakban, az nyilvánvalóan leginkább a 13. havi nyugdíj elvétele, tehát nyugdíjcsökkenés mellett pontosan ezeknek a pótlékoknak a befagyasztása volt. Jól látható tehát, hogy ki milyen prioritással kezeli az egyes személyeket, kik voltak azok, akiket a Gyurcsány-Bajnai-korszakban büntettek, és most pedig igyekszünk ezt kompenzálni. Egyrészről a rendőrhatósági őrizet mellett munkatáborban foglalkoztatottak és ott fogva tartottak, a hortobágyi kényszermunkatáborokban levők, a Budapestről deportáltak mind ebbe a körbe tartoznak. Az 1956-os forradalomban részt vevők, ezenkívül az 1945 és 1963 között koncepciós perekben elítéltek, valamint a Gulágra, a Szovjetunióba kényszermunkatáborokba elhurcoltak - ők tehát az a kör, akik részére ezt az 50 százalékos emelkedést a kormányzat január 1-jére visszamenőleges hatállyal bevezette.
Ezeknek az embereknek a köre, akik a kommunizmust ilyen szempontból megszenvedték, körülbelül 700 ezer főre tehető. Jó részük sajnos már nincsen az élők sorában, már csak az idő múlása miatt is (Novák Előd közbeszólása: Biszku Béla pedig még él.), és körülbelül egyharmaduk az, aki saját jogon, míg kétharmaduk körülbelül özvegyi jogon fog ilyesfajta emelést kapni.
Ahogy elmondtam, ebben az évben visszamenőleges hatállyal 50 százalékos nyugdíjkiegészítés-emelkedést kaphatnak ezek az emberek, de a következő évben is a túlélők még további 50 százalékos emelést kapnak, ugyanúgy, ahogy a holokauszt áldozatai is hasonló mértékben részesülnek ilyesfajta nyugdíjkiegészítés-emelésben.
Jól látható tehát, hogy amelyik kormány fontosnak tartja ezeknek az embereknek az emlékét, valóban próbál rajtuk segíteni, az meg tudja lépni ezeket a lépéseket, az előző kormányzatoknak is meg lett volna ez a lehetősége. Mi emléknapokban is és ilyesfajta nyugdíjemelésekben is igyekszünk ezeknek az embereknek a szenvedéseit valamiféleképpen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) anyagiakban is kompenzálni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
