DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Felszólalásában legalább két dolog kissé összekeveredett, a mindennapos testnevelés és az állami fenntartásba vétel kérdése; az előbbi ugyanis megkezdődött 2012. szeptember 1-jétől, és felmenő rendszerben folytatódik, míg az állami fenntartásba vétel dátuma 2013. január, és a következő tanév kezdetétől fog kiteljesedni.
Először néhány szóban a mindennapos testnevelésre reagálnék. Ha van ebben a teremben vagy az országban valaki, aki vitatja azt, hogy a mindennapos testmozgás a gyerekek egészségének és akaratának fejlesztése érdekében szükséges, akkor annak azt tudom javasolni, hogy gondolja végig még egyszer azokat a tényeket, adatokat, amelyek arról szólnak, hogy a fiatalságunk közel 50 százaléka egyre súlyosbodó betegségekkel küszködik, a mozgáshiányból pedig nagyon sok olyan baj származik, ami megelőzhető lenne azzal, hogy mindennap mozogjanak. Azt hiszem, ez egy olyan tény, amit mindenki elismerhet.
Ezért döntöttünk úgy, hogy a mindennapos testnevelést előírjuk, hiszen ön is nyilván tudja, képviselő asszony, hogy mozogni nemcsak tornateremben, természetesen folyosón is lehet, de lehet iskolaudvaron, parkokban, és körbe lehet futni az iskola épületét. Naponta találkozom én magam is ilyen fiatalokkal, akik jóllehet, van még tornaterem, mégis a szabad levegőn futnak, ugyanis a szabad levegőn történő futás mindenképpen egészséges. Soha nem titkoltuk, hogy az infrastruktúra még nem áll teljes mértékben rendelkezésre, ezért gyorsított ütemben tervezünk olyan programokat, amelyek ezt megsegítik. A kormányzati felmérés eredményét ismertük, tehát semmi meglepetést nem tartalmazott számunkra.
A másik téma, amit megemlített, a pedagógusok panaszai; legalább ez már egy kicsit konkrétabb volt, hogy Debrecen, Miskolc és Paks nevét említette. Azt szeretném ezzel kapcsolatban az értésére adni, hogy miután a szakszervezeti tárgyalások egyik fontos témája volt az állami fenntartásba vétel, megegyeztünk az öt szakszervezettel - amellyel megállapodást írtunk alá január 22-én -, hogy a problémákat egy monitoringbizottságon keresztül jelzik. Egyetlenegy konkrét probléma nem jutott még el a központba - és ezt a szakszervezetek is megerősítették -, ami azt mutatja, hogy a problémákat helyben orvosolni tudják, és orvosolják is néhány napon belül. Ezzel együtt tudom, hogy vannak akadozások, vannak problémák. Ha én magam olyan konkrét ügyről szerzek tudomást, amely központi, sürgős közbeavatkozást igényel, arra tudok ígéretet tenni, hogy ezt természetesen megteszem. Túlóra- és egyéb kifizetések egyébként mindig is utólag történtek; kivizsgálni akkor tudom az ilyen panaszokat, ha ezek konkrét formát öltenek.
Hogy napi szinten kell a pedagógusoknak jelentést készíteni? Nem tudom, hogy miről és hol. Gyanítom, hogy ez esetleg valami projektnek lehet a része, de ezzel sem nagyon tudok mit kezdeni, mert az ilyen általánosságban megfogalmazott kritikák valóságalapja, ha utánanézünk, nem mindig állja meg a helyét; mégsem tagadom, hogy lehetséges ilyen. Azt kérem képviselő asszonytól is, hogy jelezze egészen konkrétan, a helyszín megjelölésével, hogy hol van olyan probléma, amin segíthetünk.
Végül a Klebelsberg-névhasználatról. Higgye el, hogy akkor, amikor a Klebelsberg név felvétele mellett döntöttünk, utánanéztünk a jogi környezetnek. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter több mint 80 évvel ezelőtt meghalt, ezért az ő nevének viselése senki más, semmilyen más intézmény jóváhagyását nem igényli, mint a Magyar Tudományos Akadémiáét. Ezt szóban és írásban is birtokoljuk. Klebelsberg Éva nem örököse gróf Klebelsberg Kunónak; ugyanazt a nevet viseli, a család egyik oldalágának tagja. Ismerjük a levelét. Egyébként nem felel meg a valóságnak, hogy nem válaszoltam neki, mert két ízben is válaszoltam, és mind a kétszer ezt írtam meg, hogy higgye el, hogy méltók akarunk lenni a klebelsbergi örökséghez. Olyan mértékű és léptékű változásokat tervezünk a köznevelési rendszerben, amelynek eredményeképpen a tanyasi gyerekek - ugyanúgy, mint a nagyvárosi gyerekek - fejlődnek, ahol a kollégiumokra, akár a kisiskolák bentlakásos kollégiumaira is meglesz a lehetőség, ahol a tehetséggondozás és a hátránykompenzáció kiegyenlítésre kerül.
Igen, ez sikertörténet lehet, ha mindenki teszi a magáét, mint ahogy eddig is tette. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
