SZABÓ ZSOLT
SZABÓ ZSOLT
SZABÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Három tényezőt szeretnék megemlíteni. Az első: a mindenkori kormány felelőssége, hogy hogyan szabályozza a rendszert. 2004-2005-ben nem volt szabályozva a rendszer. Jó volt, hogy meggazdagodtak a bankok, jó volt, hogy rengeteg pénzügyi közvetítő jött létre, jó volt, hogy nem valós tartalmú, értékpapír formájú hitelek alakultak ki, ami mögött nem volt vagyon.
A másik, Józsa képviselő úrnak szeretném mondani: mennyire valós vagyon az, amit hitelből vesznek meg? Mennyire az enyém az a vagyon, amit hitelből veszek meg? Szerintem nem az, ez nem gyarapodás. Azt tudjuk, hogy hitelnél a tőkén felül a kamatokat meg a pénzügyi ráfordításokat ki kell termelni. Nem tudta a lakosság kitermelni. (Dr. Józsa István: Keveset kerestek.) Ez arra apellált, hogy a lakosság eladósodjon.
A harmadik dolog: minden gazdasági folyamat, az folyamat; nem lehet egy másodpercet kiragadni. Az, hogy a lakosságnál ennyi hitel van, higgyék el, kedves képviselőtársaim, nem most vették föl, hanem már régebben. Ezekkel a hitelekkel rendelkeznek. Most itt próbáljuk azt a mentőövet erősíteni, amivel tudunk nekik segíteni. (Dr. Józsa István: A forintot erősíthetnék.) Az nem biztos, hogy így van gazdaságilag, amit ön mond. Nyilván az lenne a legjobb, hogy mindenki helyett vállaljuk át a teljes hitelt. Nem megy! Mit kezdjünk azokkal az emberekkel, akik óvatosak voltak, és nem vettek föl hitelt? Azt kell megtenni, hogy közösen a bank felelősségét, a kormány felelősségét és a hitelfelvevő felelősségét, ezt a hármast kell erősítenünk. Ez az út a jó. A helyzet megvan, oldjuk meg, mentsük meg a bajba jutott ingatlanosokat. Mentsük meg! Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
