DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A téma súlyára való tekintettel kénytelen voltam normál időkeretben is szót kérni. Kétségkívül érdekes, értékes, fontos, de nem elégséges ez a jelentés. Ezt a kérdéskört, akár a nemzet jövője, a nemzet megmaradása szempontjából is fontos kérdéskört nem elegendő kulturális örökségvédelmi és környezetvédelmi szempontból megközelíteni, hanem meg kellene közelíteni büntetőjogi, polgári jogi és egyéb szempontokból is. Ugyanis aki azt mondja, azt állítja, hogy nincsenek meg a megfelelő polgári jogi, büntetőjogi és egyéb eszközök a felelősségre vonásra és a felelősök számára megfelelő súlyú büntetések kiszabására, az hazudozik, az nem mond igazat, az meg akarja téveszteni a magyar társadalmat.
Nekem, tisztelt kormánypárti képviselők, az az érzésem, hogy az egész egy pótcselekvés, vagy talán még a pótcselekvésnél is kevesebb, az egész játék, az egész javaslat csak azt a célt szolgálja, hogy a következő választási kampányban, 2014 márciusában-áprilisában Orbán Viktor majd a különböző beszédeiben el tudja mondani, hogy ebben is milyen radikális változásokat, mekkora áttörést tudtak elérni, holott az egész problémának csak a felszínét simogatják, kapargatják. De nemhogy a mélyre nem nyúlnak le, hanem érdemben nem is kezdenek el vele foglalkozni.
Azt kérdezem önöktől, főleg jogász végzettségű képviselőtársaimtól, hogy melyek azok az eszközök, amelyek a mai magyar büntető- vagy polgári jog eszköztárából hiányoznak. Ha büntetőjogi oldalról közelítjük meg elsőként, akkor azt gondolom, hogy minden tényállás adott: csalás, sikkasztás, közokirat-hamisítás, magánokirat-hamisítás, hűtlen kezelés, hanyag kezelés, a hivatali visszaélés különböző alap- és minősített esetei, befolyással üzérkedés, gazdasági előnnyel való visszaélés, a legkülönbözőbb hivatali, illetőleg a közélet tisztasága elleni bűncselekmények. Láttam, hogy a korábbi percekben egyikük-másikuk arcán cinikus vigyor jelent meg, most pedig többen olyan kellemetlenül érzik itt magukat az ülésteremben, mint amikor a társaságban valaki elszellenti magát, és azt akarja elérni, hogy kire fogja rá a társaságon belül, mert neki az olyan kellemetlen.
Hát kérem szépen, ha van Magyarországon szélsőség, ha van Magyarországon szélsőséges helyzet, akkor ez az. És önök ugyanazt játsszák, mint amit tettek az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalánál is, valami pótcselekvésszerűt próbálnak elkövetni, valamit megpróbálnak mímelni, valamit megpróbálnak imitálni, de egyáltalán nem akarják megoldani a problémát. És miért? Mert ezeket a problémákat, a privatizációs visszaélések feltárását, a felelősök felelősségre vonását csak az a politikai erő vagy az az igazságszolgáltatás tudja elvégezni, amely egyrészt nem kézi vezérelt, hanem valóban önálló, független és a szakmai szabályoknak felel meg, csak a szakmai szabályok szerint jár el, és nem a politikai elvárásoknak meg a politikai megrendeléseknek akar megfelelni, és az a politikai erő, amely nem érintett, amelynek tagjai nem foghatók, nem zsarolhatók, nem kényszeríthetők. De önök nem ezt teszik, hanem megint futni hagyják a bűnösöket, csak azért, nehogy kiderüljön egymás kölcsönös revolverezése, zsarolása meg befenyítése kapcsán, hogy önök között is legalább annyi bűnös, legalább annyi felelős van, akár az elkövetési értékre tekintettel, akár pedig egyéb szempontból.
De folytassuk csak az eszközök feltárását, felsorolását! A polgári jognak nem minden eszköze van meg ahhoz, hogy a felelősöket börtönbe juttassuk? Nem ismerik a szerződések semmisségének különböző eseteit? Nem ismeretesek a semmis szerződések jogkövetkezményei? Az in integrum restitutio, vagyis az eredeti állapot helyreállítása? Tehát minden visszamenne az állam vagy az önkormányzatok tulajdonába, végre minden visszakerülhetne köztulajdonba?
Az sem igaz, hogy ezek jó része elévült, mert ezek döntő többsége pontosan az elkövetési érték miatt még nem évült el. Ráadásul nemcsak hogy büntetőjogi értelemben vagyunk még az elévülési időn belül, hanem polgári jogi oldalról pedig a szerződések semmisségére bárki, bármikor határidő nélkül hivatkozhat. Itt fogalmilag kizárt az elévülés, csak egyszerűen a politikai akarat, a politikai szándék hiányzik, egyrészt mert akkor az a gazdasági háttér összeomlana, amely az önök kampányait négy évről négy évre finanszírozza, akár országon belüli, akár országon kívüli finanszírozókról beszélünk. Ebből is látszik, hogy a polip csápjai nagyon hosszúak, nagyon messzire érnek. Az, hogy itt 12 ezer szerződésről beszélünk, kérem tisztelettel? Ez is mutatja azt az óriási politikai és gazdasági maffiát, amely egy teljesen keszekusza, szövevényes rendszert, utólag már nehezen kibogozható, de nem kibogozhatatlan, csak nehezen kibogozható rendszert állított elő.
És ki teremtette meg ennek az egész privatizációnak a feltételeit? Hát a mindenkori magyar törvényhozás. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek ma a politikáról és a politikusokról olyan lesújtó véleménnyel vannak, amilyen véleménnyel vannak. Ami miatt a legtöbb politikusnak, a tisztességes politikusoknak is, még ha ők maguk nem is adtak erre okot, szemlesütve kell járni, és nem tudja azt büszkén kijelenteni, hogy országgyűlési képviselő, mert ezt az egyik legnemesebb és legszebb hivatást önök lejáratták az elmúlt 23 évben. S megint mondom, csak azok érezzék magukat kellemetlenül, akik ebben valóban felelősek. Mi, jobbikosok többségünkben a kilencvenes években még általános iskolai, középiskolai vagy az egyetemi tanulmányainkat folytattuk.
(17.50)
S mondom akár a baloldali, akár a magukat jobboldalinak tartó képviselőknek, hogy két fasisztázás és három jóízű nácizás között arra gondoljanak, hogy ez az igazi szélsőség, ami történt, és ráadásul a leggyalázatosabb, a legvérlázítóbb vagy legvérfagyasztóbb az egészben az, hogy még azt sem tudjuk elmondani, hogy a privatizáció során elkótyavetyélték a nemzeti vagyont, de legalább kimásztunk az adósságcsapdából, legalább nincs vagy nem mérhető, nem komoly mértékű az államadósságunk. De ez a mondat sem igaz, legalább ez igaz lenne! Ugyanis úgy adtuk el még a családi ezüstkészletet is, úgy vetkőztünk le még életünkben, úgy vetkőztettek minket ingre-gatyára, hogy közben a fejünk búbjáig eladósodtunk. Tehát a legrosszabb ötvözet, a leggyalázatosabb, legnemzetvesztőbb kombináció valósult meg, mert miközben feléltük mindenünket, fillérekért elvitték tőlünk a nemzeti vagyont, még aközben európai vagy világmércével mérve is hihetetlen módon, szélsőségesen eladósodtunk.
Tehát amikor a mai magyar politikában szélsőséget, szélsőségeseket és szélsőségességet keresnek, akkor legelőször az olajszőkítésre, az olajmaffiára és a privatizáció fedőnevű rablóhadjáratra gondoljanak. Nagyon érdekes, hogy ugyanazokat a szlogeneket, mondatokat halljuk - mint ahogy az előbb említettem már - az ügynöklisták teljes körű, azonnali és feltétel nélküli nyilvánosságra hozatala kapcsán. Az erre vonatkozó, alaptörvényt érintő javaslatainkat is elutasították, a privatizáció felülvizsgálatát szorgalmazó, alaptörvénybe foglalni kívánt javaslatainkat is elutasították, és akkor is csak nagy hallgatás volt, mellébeszélés, ködösítés és minden egyebek.
Vegyék tudomásul, hogy itt a teljes magyar ipar, plusz még a teljesség igénye nélkül a cukoripar, a mezőgazdasági gépgyártás, a valamikor oly híres és méltán híres mezőgazdasági gépgyártás, a feldolgozóipar, a konzervipar egész egyszerűen szőrén-szálán eltűnt, felszívódott, köddé vált, szublimált - és nincsenek felelősök? Ezért utálják a magyar emberek a politikusok döntő többségét, ezért utálják a magyar emberek a politikát, ezért szitokszó, mert ez csak úgy mehetett végbe, hogy akik az elmúlt húsz évben, főleg a 90-es években ennek a Háznak a falai között ültek, azok ezt szavazataikkal, törvényhozással, háttéralkukkal, háttérmutyikkal, paktumokkal, háttér-megállapodással elősegítették.
S ha a felelősségre vonás megtörténne - ezt már lennének ezek az évfolyam-találkozók vagy osztálytalálkozók. Tehát az a helyzet, hogy Magyarországon úgy áll a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a hazaszeretetért, a tenni akarásért, a felelősök megnevezéséért, a felelősségre vonásért, a valódi rendszerváltás kiharcolásáért szélsőségesezés, megbélyegzés, nácizás, fasisztázás jár, a hazaárulásért, a generációk életterének, életlehetőségének, vagyonának feléléséért pedig kitüntetés, bőséges javadalmazás és meggazdagodás.
De van még egy másik eszköz, amiről nem beszélünk, amiről eddig a vitában még nem szólt senki, egy csodafegyver: a vagyonosodási vizsgálatok eszköze. Ezt nemcsak a rivális gazdasági csoportok, sőt nem elsősorban a rivális gazdasági csoportok, vállalkozások vagy éppen nem politikai szereplők tönkretételére, zaklatására kellene felhasználni. Megkérdezte már valaki akár a jelenlegi néhány kormánytagot, akár volt kormánytagokat, hogy drága barátom, kedves testvérem, miből gazdagodtál meg? Miből van a budai hegyekben több ezer négyzetméteres telken többmilliárdos villád? Miből építettél ezer négyzetméteres házat? A nyúl hozta húsvétra? Vagy a Télapó hozta? Vagy miből? Le tudod fedni adózott jövedelemmel? Mert ha le tudják fedni, akkor nincs probléma. Nem a gazdagodással van nekünk bajunk vagy önmagában akár balról, akár jobbról a tehetős emberekkel, ha adózott jövedelemből tették, semmi problémánk vele. Ha tisztességes úton szerezték, semmi gond, sőt még kalapot is emelünk. Na de hát az esetek többségében nem erről szól a történet! Mert akinek nincs félnivalója, az kiteríti a lapjait, azt mondja, hogy kérem, jöhetnek vizsgálódni, én meg tudom mondani, hogy miből van házam, miből van nyaralóm, miből van luxusautóm. Na de a többség minimálbérre bejelentve, vagy esetleg csak egy sima képviselői fizetéssel jutott többmilliárdos vagy több tízmilliárdos vagyonok birtokába? Így szereztek milliárdos, tízmilliárdos vagyonokat? És akkor többen még cinikusan, akár az önök padsoraiból is az emberek képébe vigyorognak, és nyilván nem bizonyíthatóan, de azért a folyosói hírekből eljut hozzánk ilyen is, hogy egymilliárd alatt nem ember az ember? Ilyen kijelentéseket tesznek egyes felelős politikusok, magukat országgyűlési képviselőknek tartó személyek?
Amíg ezt a problémakört nem kezeljük, amíg az elszámoltatás nem történik meg, ami történelmi bűn az önök részéről, mert nem tudom, hogy öthatodos vagy hétnyolcados vagy százszázalékos felhatalmazás kell-e önöknek, vagy mi kell ahhoz, hogy végre megmozduljanak. Persze, tudjuk mi, az kellene, ami már nincs, hogy ne legyenek érintettek benne, mert azért tegyék a szívükre a kezüket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ha önök, az önök gazdasági háttere, holdudvara nem lenne ebben érintett, nem lennének benne főleg régi motoros kormánypárti képviselők, adott esetben mostani kormánytagok is nyakig, akkor elgázolnák a baloldalt, akkor könyörtelenül elgázolnák őket! Csak ez úgy működik, mint a maffiában, hogy akkor majd az egyik befújja a másikat, a másik befújja az egyiket, és akkor folyamatosan buknak ki ezek az ügyek.
Azért nem akarnak hozzákezdeni, mert olyan állapotok alakulhatnak ki, hogy a ’89-es generáció, a régi ’89-es politikai elit, a több mint húszéves váltógazdaság rendszere kártyavárként omlana össze. Három ilyen téma van: a privatizáció, az olajszőkítés és az ügynöklisták kérdése. Azt is miért nem merik nyilvánosságra hozni? Akinek nincs félnivalója, az nyugodtan hozzájárulhatna a listák feltárásához! Miniszterelnök úr is összevissza beszél, félrebeszél, maszatol, hogy majd ha nagyobb felhatalmazást kapunk rá! Mi kell még? Történelmi felhatalmazás birtokában vannak minden fontos nemzeti sorskérdésben, többek között pont ezért kapták. Vegyék tudomásul, hogy nem a két szép szemükért kaptak önök kétharmadot, vagy azért, mert olyan extra tehetséges géniuszok, hanem azért, hogy a több mint húsz év szennyét, mocskát eltakarítsák! Önökben látták az emberek ennek a letéteményeseit, és az emberek csalódtak. Nem történt elszámoltatás, nemhogy a 2002-2010 közötti gyalázatokért, hanem az azt megelőző időszakért sem.
Tehát el kellene odáig jutni, tisztán kellene látni abban a kérdésben, legalább azt az alapvetést akkor meg kellene fogalmazni, amit most röviden csak úgy tudnék összefoglalni, hogy a magyar állampolgárságú, magyar nyelven beszélő országgyűlési képviselő és a magyar országgyűlési képviselő nagyon nem ugyanaz, az két különböző fogalom.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
