DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Amikor az egészségügy átalakítása elkezdődött, és az önkormányzati kórházak államosítása megtörtént, akkor is annak a véleményemnek adtam hangot, hogy az egészségügy jó, sikeres működése szerintem egyáltalán nem függ a tulajdoni viszonyoktól, helyesebben: nem elsődleges a tulajdoni viszonyok rendezése. Az, hogy most az összes volt önkormányzati kórház állami irányítás alatt, tehát államosítva működik, úgy gondolom, hogy ennek a huszonegynehány kórház államosítása gyakorlatilag nem befolyásolja az egészségügy működését. Az egészségügy működését jobban befolyásolja az aktuális finanszírozás, ráfordítás, a jó szervezés. Gyakorlatilag ez a változtatás ezen a helyzeten, amilyenben most van az egészségügy - és most nem akarok belemenni részletesen, hogy milyen rossz helyzetben van az egészségügy -, gyakorlatilag nem változtat semmit. Azt gondolom, hogy a kollégák ugyanolyan rossz viszonyok között csinálják a munkájukat, és ahogy képviselőtársam is jelezte korábbi felszólalásában, igazából ezt a változtatást nem fogják észrevenni.
Természetesen azok a kollégák, akik valóban most közalkalmazotti jogviszonyba kerülnek, azért nem fogják észrevenni, mert a törvény szerint annak, aki a társasági formában netán a Kjt.-szint fölött keresett, ugyanazt a bért kell megkapnia, tehát ő azért nem fogja észrevenni. Akik viszont alatta kerestek, azok valószínűnek tartom, hogy örülni fognak a Kjt.-s kötelező besorolásukat megkapva, hiszen az itt eltöltött munkaidőt, amit más jogviszonyban töltöttek, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek ismerik el, és azért ez egy fontos dolog, hiszen eszerint fog kialakulni a bére.
Igen ám, csak van egy baj. Mert ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ez a változtatás az egészségügy humánerő-problémáin segít-e, akkor olyan szempontból segít, hogy lehet, hogy egyesek jövedelme ettől valamelyest jobb lesz a Kjt.-besorolás szerint, sőt garantálja a törvény, és ez mindenképpen ezeknek a kollégáknak szimpatikus lesz, hogy a 2013. év január 1-jei besorolás szerint kell kapniuk a bérüket. Ez nagyon jó, csak a humánerőhelyzeten azért nem fog javítani, mert itt is elhangzott más képviselők szájából is, hogy valójában ez azért fog csökkenteni, mert ezek átkerülnek közalkalmazotti jogviszonyba, tehát a nyugdíjkorhatárt elérőkre vagy a jövőre elérőkre gyakorlatilag vonatkozni fog az a rendelkezés, miszerint ezeknek a kollégáknak föl fognak mondani, illetve ezek a kollégák aztán egyéni kérelem alapján esetleg, ha ez valóban így működik és így működhet, akkor elképzelhető, hogy tovább folytathatják, ha ők is úgy akarják.
Úgy érzem, én tehát nem látok ebben a törvényjavaslatban a szakmát veszélyeztető kérdést igazság szerint, de nem is javítja a szakma helyzetét, a szakma tovább fog működni úgy, ahogy eddig, meglehetősen rossz paraméterek és viszonyok között.
Amikor az egészségügy államosításánál jeleztük a költségvetési törvény összeállításakor, hogy azért erre kellene valami pénzmagot is a költségvetésben fordítani, akkor az volt a válasz, hogy minek, hiszen pénzt fog felszabadítani ez az átalakítás, nem kell erre külön költség. Azóta azért bebizonyosodott, hogy az államosítással azért jártak olyan költségek, amik nem voltak tervezve, és eléggé nehéz helyzetek alakultak ki.
Tehát azt mondom, hogy végtére is az is szimpatikus valóban - bár bocsánat, politikusok vagyunk, és az embernek gyanús -, hogy a vezetőket hogy megkímélik, és milyen szép és jó lesz, hogy ugyanazok a kollégák vezethetik az intézményeket, akik eddig voltak. Ez akkor lett volna igazán szép, ha azok a kórházigazgatók, akik az önkormányzati kórházakat vezették eddig, azok is tovább vezethették volna, de nem vezethették tovább, csak egy ideig, amíg nem kellett kötelezően pályázatot kiírni, és ott azért eléggé szépen megváltoztatták a kórházvezetés személyi összetételét.
(21.10)
Ezt politikai szempontból teljesen érthetőnek tartom. Nyilván ennek az lehet az oka, hogy ezek állami tulajdonban levő gazdasági társulások voltak, és annak a vezetői korábban már a jelenlegi politikai szférának jobban tetsző emberek voltak, vagy el tudták nyerni a politika szimpátiáját, ezért nem változtatnak a személyükön.
Azért apró kis kritikáink vannak, és elnézést kérek, de hát Magyarország eléggé korrupt ország, hogy az ember ilyen rosszra tudjon gondolni, bár természetesen az egészségügy kivétel ez alól, de azért az ördög nem alszik. Ugyanis van az a jogszabályrész, ami azt mondja, hogy az átadásért, a törvényes, tisztességes, mindenre kiterjedő átadásért felelős vezető, aki átadja majd az intézmény vagyonát, leltárját és a többi, annak csak egy évig tart a kártérítési felelőssége az átadás törvényességének tekintetében. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ha bármilyen más polgári jogi viszonyt nézünk, általában az elévülés ilyen esetben 5 év szokott lenni.
Furcsa érzésem van, hogy miért pont egy év. Ha egy évig valamelyik vezető, ne adj’ isten, olyan ügyesen kártyázik, hogy olyan egészségügyi vagyonokat, amiket könyv szerint kell átadni az értéken… - könyv szerint nulla forintra van értékelve, isten tudja, hogy még mi történhet azzal a vagyontárggyal, aminek a használati értéke természetesen nagyobb, mint a könyv szerinti nulla forint érték, esetleg nehogy kísértésbe essenek egyesek, ezért furcsálljuk és természetesen javasolni is fogjuk a módosítóink kapcsán - egy apró módosítás - hogy a polgári törvénykönyvnek megfelelően legyen a kártérítési felelősségük ötéves az ilyen vezetőknek, akiknek valóban felelősségük van az anyagi javak átadásában.
Természetesen, ahogy a Jobbik jelezte, a bizottsági ülésen tartózkodott ennek a törvénynek a vitára való alkalmasságáról való szavazáskor. Remélhetőleg, ha azokat az apróbb és célszerű módosító javaslatokat esetleg bizottsági szinten és kormányszinten is megtárgyalva el tudják fogadni, akkor úgy érzem a bevezetőmben elmondottak alapján, hogy ezt a törvénytervezetet végül is tudjuk támogatni és el lehet fogadni, mert a legnagyobb szívfájdalmamra ez valójában az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi működésének problémáin és dilemmáin szerintem érdemben nem változtat; nem is ront, de nem is javít.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
