DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR
DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR
DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő T/10243. számú törvényjavaslat, azt gondolom, nem egy légből kapott vagy éppen valahonnan ejtőernyővel érkezett javaslat, hanem egy koncepció részeként, a Semmelweis-terv végrehajtásának részeként kerül elénk, úgyhogy én ebben semmi meglepőt nem látok. Az, hogy az állami kezelésbe vétel tulajdonképpen kompletté válik, azt több minden indokolja. Azon kívül, hogy bizonyos koncepció van mögötte, az a praktikus eseménysorozat is, amit megéltünk akkor, amikor a különböző bérfejlesztési, segítő szándékú intézkedésekből kimaradtak a gazdasági intézményben dolgozó kollégáink, illetve munkatársaink.
28 intézményről és 1800 dolgozóról esett szó. Azt gondolom, ez nem kis szám, és igenis, ez egy fontos része az egész egészségügyi ellátórendszernek.
Azt is tudjuk, hogy nagyjából mik okozhatták azokat a csőd közeli helyzeteket, amelybe ezek a gazdasági társaságok kerültek. Ismertek olyan európai uniós projektek, amelyekben az önkormányzatok sugallatára belekezdve maradtak tulajdonképpen nehéz helyzetben, és annak a kezelése is most igazándiból állami feladattá válik. Tulajdonképpen a bérfejlesztési koncepció, így, ha az egészségügyi ágazat egészét nézzük, totálissá válik, tehát semmiféle olyan hátrány nem véleményezhető vagy prognosztizálható ettől az intézkedéstől. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy még mindig előfordulnak mindenféle igyekezet ellenére is olyan paralel működő kapacitások, amelyek ésszerűsíthetők, és ennek is akadálya volt a különböző tulajdonosi struktúra.
Nagyon pozitívnak gondolom, igazából pragmatikus okokból azt, hogy a törvény erejénél fogva zajlik majd le az a két momentum, hogy megszűnik a gazdasági társaság, és költségvetési szervvé alakul. Ez együtt jár azzal is, hogy közalkalmazottak lesznek. Én egy picit vitatkoznék képviselőtársammal, hogy ma közalkalmazottnak annyira nem jó Magyarországon lenni. Nem ezt látom azért a napi gyakorlatban. Lehet, hogy 10-20 évvel ezelőtt jobb volt, de azért ma is elég szép számmal az egészségügyben is igyekeznek a szakemberek közalkalmazotti státusba jutni, mégis valamiféle biztonságot érezve. Ezen lehet vitatkozni, de én ezt inkább így érzem. Tulajdonképpen még olyan szintre is kiterjed a törvény szándéka, sőt a betűje is, hogy gyakorlatilag, ha valaki nem fogadja el ezt a státust és nem akar közalkalmazott lenni, akkor is végül is még a szabadságmegváltás is megilleti, ami azért néha jogvitát generált. Itt valószínűleg erről nem lehet szó.
Tulajdonképpen, ami ugyancsak a kórházak számára megnyugtató, hogy a szakmai profiljukon nem kell változtatni. Ez látszólag egy ilyen sallangnak tűnik, de nem erről van szó. Arról van szó, hogy az ott dolgozó, bizonyos képzettséggel rendelkező orvosok és szakdolgozók nem kell hogy emiatt aggódjanak, hogy most ez a kórház éppen mást fog csinálni, tehát az ő munkájukra nem lesz tovább szükség, ez is egy bizonyos fokú biztonságot jelent.
Külön kiemelném a vezetők sorsáról való teljesen korrekt gondoskodást, s azt hiszem, itt egy ilyen eléggé sajátos jogi helyzetről van szó, amit valóban az eddigi törvények nem rendeztek, és azt hiszem, ez is értéke ennek a törvényjavaslatnak, hogy ezt úgy igyekszik kezelni, hogy lehetőleg minél kevesebb hézag maradjon. Ugyanakkor, ha mégis marad hézag, azt hiszem, van arra lehetőség, hogy a törvény keretein belül ezt rendezni lehessen.
Nagyon lényeges dolognak érzem azt is, hogy a folyamatban lévő európai uniós és egyéb beruházások továbbra is megvalósulhatnak, az állam sajátjának tekinti ezeket a vállalásokat. Azt hiszem, sajnos egy csomó olyan intézmény van, amelyik nem is tudná önerőből ezeket folytatni, mert egyszerűen kifogytak mögülük azok a források, amelyek eddig ezt biztosították.
Összességében az Országgyűlésnek megfontolásra, esetleg javaslatokkal való kiegészítéssel, de egyébként elfogadásra ajánlom ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
