DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt van a második, költségvetést módosító indítvány erre az évre. Éppen csak elmúlt két hónap, és második indítvánnyal szándékozik a kormány módosítani az éves költségvetést. Ráadásul egy olyan kérdésben, amelyben két héttel ezelőtt már módosította a költségvetést. Ami most eltér, az már önmagában kritika tárgyát képezheti. Ezek szerint két héttel ezelőtt nem tudták, hogy ki lesz a szerződő fél egy adásvételnél, amelyről a miniszterelnök már a múlt évben úgy nyilatkozott, hogy január végéig megkötik az üzletet. Úgy látom, hogy valaki valamit nem készített elő megfelelőképpen.
Második pont: ennél a most benyújtott indítványnál azt szerepeltetik, hogy 256 milliárd forint, az adásvételi szerződésben szereplő összeg 80 százaléka erejéig kell vállalni költségvetési garanciát. Nyilván azért kell ilyen garanciát vállalni, mert a kijelölt vevőnek nincs meg hozzá a forrása, az eladó pedig úgy gondolja, hogy ha a vevő nem tud majd forrást szerezni az üzlet megkötéséhez, azaz nem tudja majd kifizetni az összeget, akkor a magyar költségvetés fizesse ezt ki az állami tulajdonú MVM Zrt. helyett. Úgy vélem, ez felvet egy olyan problémát, amit érdemes érdemben megvitatni. Vajon mennyit érhet az a jószág, amit a magyar állam nevében most meg kívánnak vásárolni, vagy a magyar állam százszázalékos tulajdonú társasága meg kíván vásárolni? Ez azért problémás, mert a mi ismereteink szerint, legalábbis ami a nyilvánosságban megjelent, az MVM részére készített vagyonértékelések mindössze százmilliárd forintról szóltak. Ha márpedig a vagyonértékelések 100 milliárd forintról szólnak, azért a vagyonért adni 300 milliárdnál is többet, minimum felelőtlenség, de legalábbis megalapozatlannak tűnik. Ráadásul ma már tudjuk, egy nemrégiben még az állam kötelékében dolgozó főtisztviselő azt mondja, hogy ez egy rossz üzlet, megalapozatlan, és ő bizony ennek az üzletnek a létrehozásában nem kíván tevőlegesen részt venni, ezért mondott fel az állami szolgálatban. Azaz léteznek olyan nem elhanyagolható vélemények, amelyek alapján nem biztos, hogy ez a legjobb üzlet, mármint a magyar állam számára.
(0.10)
Azt nem vitatja egyikünk sem, hogy az E.ON számára ez egy kiváló, jó üzlet, hiszen az E.ON elad egy vagy két veszteséges társaságot, az E.ON elad egy olyan tevékenységet, amelyből belátható időn belül nyeresége nem származik, és ki tudja szabadítani a befagyott pénzét egy olyan befektetésből, amelyet néhány évvel ezelőtt még ezért tett, mert abban bízott, azt remélte az akkori trendek alapján, hogy ez egy prosperáló tevékenység lehet a következő években. Különböző okokból azonban nemcsak Magyarországon, de más országokban sem bizonyul ez annyira prosperálónak. De Magyarországon még ráadásul az elmúlt bő másfél évben kialakult kormányzati filozófia miatt ez egy tartósan veszteségesnek várható tevékenység. Éppen ezért, ha ebből ki tudja venni a pénzét - mégpedig nyugodtan mondhatom, hogy busás haszonnal -, akkor nyilván ők jól járnak ezzel, azért jó üzletet fognak kötni, ha megköti velük a magyar állam nevében az MVM Zrt. ezt az ügyletet.
Ha ezt az ügyletet párhuzamba állítjuk egy korábban megkötött másik ügyletével ennek a kormánynak, akkor láthatjuk, hogy nagy hasonlóság van köztük. Korábban ugyanis egy nagyon jelentős ázsióval vásárolta meg a Szurgutnyeftyegaztól a MOL-részvényeket a magyar állam. Ráadásul úgy vett 21,2 százaléknyi részesedést, hogy ezzel csak 10 százaléknyi szavazata van a MOL-ban tartósan a magyar államnak, lévén, hogy a MOL alapszabálya előírja, hogy bármennyi részvénytulajdona is van egy tulajdonosnak, 10 százaléknál nagyobb szavazati arányt nem gyakorolhat a társaság közgyűlésén.
Az is egy vitatható befektetés volt. Ott is jól járt az eladó, hiszen az eladó mintegy 130 milliárd forintot keresett ezen az üzleten, miközben a magyar állam az akkori vételárhoz képest máig legalább 100 milliárd forintot bukott az ügyleten, hiszen annyival kevesebbet ér ez a vagyon. És mint ahogy látjuk, a benzinárakban, a gázolajárakban egyáltalán nem nyilvánul meg az, hogy a magyar állam tulajdonrészével befolyásolni tudná a piaci árakat, azaz bármennyivel is kedvezőbb ár alakulhatna ki a piacon.
Van egy következő problémája az ügyletnek: számításunk szerint nagyjából 1 százalék körüli mértékben növelné a GDP-arányos államadósságot is ez az ügylet, és az sajnos erre a kérdésre nem jó válasz, ami ma elhangzott a bizottságban, miszerint az MVM egy önálló cég. Persze, önálló cég, de konszolidálandó önálló cég, és amikor számolják ezt a mutatókkal, az ő adósságát ugyanúgy figyelembe kell venni az adósságszámításnál, lévén, hogy 100 százalékos állami tulajdonú társaságról van szó, konszolidációba vonandó cég a kijelölt vásárló.
A következő probléma, hogy egyelőre senki nem tudott arra válaszolni, akit kérdeztünk a kormányzat részéről, hogy vajon miért gondolják, hogy ez az ügylet összeegyeztethető jelen formájában az uniós belső energiapiaci szabályozással. Államtitkár úr egy nagyon szép víziót mondott el most itt a parlament plenáris ülésén. Ennek a víziónak egyetlenegy pontja ugyanakkor legalábbis kérdéses: egy ilyen típusú szolgáltatót, amit államtitkár úr most elmondott, az Európai Unió jelenlegi jogával össze lehet-e egyeztetni. Azaz vajon megfelel-e ennek a cégnek a tevékenységi köre az Európai Unió erre a piacra érvényes speciális szabályozásának? Én ezt csak kérdésként teszem föl.
Megnyugtató választ szerintem csak akkor lehet erre adni, ha igenis megvizsgálja minimum a magyar Versenyhivatal, de valószínűsíthetően a brüsszeli Versenyhivatalnak is meg kell vizsgálnia ezt a tranzakciót, hiszen nagy valószínűséggel azzal, hogy az MVM rendelkezik komoly kapacitásokkal az energiatermelésben is, ezzel egy ilyen típusú vegyes szolgáltató, mint amit államtitkár úr az imént elmondott, legalábbis kételyeket vet föl, hogy a jelenleg érvényes európai uniós jogszabályoknak meg tud-e majd felelni a későbbiek során.
Mi adtunk be módosító indítványt a javaslathoz azért, mert úgy látjuk, hogy ha ez az indítvány azért született, mert esetleg be kell majd váltani a garanciát, akkor viszont hiányzik az egyik lába, hiszen a költségvetésben jelenleg nincs annyi pénz ezen a soron, hogy a költségvetés rendelkezzen annyi pénzzel. Nem az a vitatható - és ezt a bizottsági ülésen is tisztáztuk egymás között -, hogy a kincstári egységes számlán ne legyen majd annyi pénz. Lesz annyi pénz, azonban lehívható-e a pénz? A jogcím az, ami most vitatható megítélésünk szerint, és ebből a szempontból szerintünk egy sor hiányzik a benyújtott indítványból, nevezetesen az a sor, amely a költségvetésben jogcímet biztosítana adott esetben ha lehívásra kerül sor, ekkora összeg kifizetésére, mert a jelenlegi elfogadott költségvetés nem tartalmaz ilyen nagyságú összeget ilyen jogcímű kifizetésként.
Még egy aggályt szeretnék megosztani a képviselőtársakkal, nevezetesen azt az aggályt, hogy úgy fogalmazok, hogy a budapesti utcai szóbeszéd szerint van ezzel egy olyan probléma is, hogy egyelőre nem látszik olyan személy, aki alá merné írni ezt a szerződést. Ha jól tudom, a társaság, amely ki van jelölve, annak a vezetősége ezt nem akarja megtenni, mármint az aláírást gyakorolni. Tulajdonosi döntést kért a tulajdonosától. A tulajdonos nem akarta ezt a döntést meghozni, a tulajdonos az őt felügyelő államigazgatási szervtől kért ezzel kapcsolatban döntést, és úgy tudjuk, hogy az őt felügyelő államigazgatási szerv sem hozta meg ezt a döntést.
Na már most, ha ez így van, akkor láthatóan valaki valami miatt ódzkodik ennek a döntésnek a meghozatalától, ennek a szerződésnek az aláírásától, és bizonyosan alapja van rá, hiszen az ismert vagyonértékelésektől mintegy háromszorosan magasabb áron megvenni valamit, az büntetőjogi kategória. Azaz nyilvánvalóan akinek alá kell írni, számít arra, hogy ebben feljelentés fog születni, ezt vizsgálat fogja követni, és ha, még egyszer mondom, ha a hírek igazak, akkor ez bizonyosan elmarasztalással fog befejeződni azok számára, akik ebben a tranzakcióban részt vettek, akár elrendelőként, akár aláíróként, akár előkészítőként, hiszen a magyar állam kárára ilyet megcsinálni biztos, hogy nem szabad.
Van egy másik vita is. Abban a részében az előterjesztésnek, amit Ékes képviselő úr elmondott itt vezérszónoki hozzászólásában, közöttünk érdemi vita nincs, ami itt elhangzott. Érdemi vita két kérdésben van. Az első kérdés: téves az a beállítás, államtitkár úr nagyon finom fogalmazással nem is mondta ezt itt ki az expozéjában, tehát téves az a beállítás, ami úgy próbálja ezt a tranzakciót föltüntetni, mint ha ez a tranzakció szükséges lenne ahhoz, hogy a magyar állam tulajdonába kerülő különböző eszközök - ezen két társaság révén tulajdonba kerülő eszközök - a feltételei lennének annak, hogy a 2015-ben lejáró hosszú távú gázszállítási szerződésnél a magyar állam legyen a tárgyaló fél. Határozottan kijelentem, hogy ez nem igaz. Ilyen feltétel nincs. Az orosz fél egyértelműen nyilatkozta még a mi kormányunk idején az én fülem hallatára is, hogy ők azzal fognak tárgyalni a hosszú távú szerződésről, akit a magyar állam majd kijelöl.
Tehát nem kell ahhoz egy ilyen társaságot birtokolni, amelynek jelen pillanatban tulajdonában vannak egy MOL-os értékesítés kapcsán a 2015 nyaráig szóló szerződések, nem kell ezt birtokolni ahhoz, hogy a 2015 utáni időszakra szerződést kössön majd azzal a társasággal az orosz fél, amelyet a magyar állam kijelöl. Azaz ezen bevásárlás nélkül ha az állam azt mondaná, hogy az állami tulajdonú MVM Zrt. a tárgyaló fél, akkor az MVM Zrt.-vel tárgyalna a hosszú távú szerződés megkötéséről az orosz fél. Tehát ezt érdemes volt itt tisztába tenni annak érdekében, hogy ezt az érvet ne használja senki sem.
Na már most, ha ez nem igaz, akkor vajon mi az érték ebben a bizonyos két társaságban? Szemben az Ékes képviselő úr által elmondottakkal, a mi álláspontunk a következő. És az ő egyik történelmi visszaemlékezése is alátámasztja a mi álláspontunkat. Az ezekben a tározókban lévő gázzal a magyar állam rendelkezik. Szabályozási eszközökön keresztül rendelkezik. Így tudott annak idején, amikor az a bizonyos válság volt, Szerbia számára biztosítani segítségként gázszállítási lehetőséget, azaz nem kell ahhoz tulajdonosként birtokolni a tározóban lévő gázt, nem kell ahhoz tulajdonosként birtokolni a tározót, a vezetéket, hogy ilyen esetekben a magyar állam számára szükséges döntés végrehajtásra kerüljön.
Ezt szabályozási eszközökkel, törvényekkel és alacsonyabb rendű jogszabályokkal teljes mértékben biztosítani lehet, mint ahogyan ez eddig is biztosított volt. Ha olyan krízishelyzet állna elő, ami remélem, persze soha nem fog előállni, mert az ilyen nagyon kényes szituáció, de ha ilyen helyzet állna elő, akkor államtitkár úr minisztériuma minden további nélkül kezelni tudná ezt a helyzetet Magyarország javára, adott esetben a szomszéd országok megsegítésére is.
(0.20)
Ezért úgy gondolom, az az érvelés semmiképpen nem valós, hogy azért kell ennyi pénzt elkölteni erre a célra, mert ezen a módon majd Magyarország jobban tud rendelkezni a készlettel, mint ahogyan most tud rendelkezni a készlettel. Ezzel a készlettel a magyar kormány, a mindenkori magyar kormány az érvényes jogszabályok felhatalmazása alapján jelenleg is rendelkezni tud, függetlenül attól, hogy ez az E.ON valamely társaságának a tulajdonában lévő tározóban van, meg még ráadásul a gáz is az ő tulajdonukban van.
Ezért tehát úgy gondolom - ha lemeztelenítjük ezt a bizonyos tranzakciót immáron a lényegre -, hogy vasakat és tározókat veszünk, mert a szerződés ebből a szempontból kiesett. A rendelkezési jog a jogszabályok által egyébként is biztosított. Na már most, vasra és tározóra ennyi pénzt kiadni, mi soknak tartjuk. Mi úgy gondoljuk, hogy az a cél - amelyben egyébként nincs közöttünk vita a végén, hogy milyen célt kellene megvalósítani - ezen pénzkiadás nélkül is megvalósítható és biztosítható.
Ezért mi úgy gondoljuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtott szövege nem fogadható el. Ez a törvényjavaslat egy olyan cél végrehajtása érdekében íródott, amihez egy általunk nem ismert okból - feltételezéseink persze vannak, de általunk nem ismert okból - olyan utat próbál járni a kormány, amely minimum vitatható, és mi helytelennek tartjuk. Ennek az összegnek sok más helyen lényegesen jobb felhasználására tehetnénk javaslatot - én ezt persze most nem teszem meg ebben a vitában -, de semmiképpen nem tartjuk helyesnek, hogy a kormány csak ezt a lehetőséget látja maga előtt megvalósíthatónak, és csak ilyen módon kívánja ezt a bizonyos célt megvalósítani.
Kifejezetten problémásnak látjuk azt, hogy amikor elénk kerül egy ilyen javaslat, akkor mi, képviselők magáról a tranzakcióról kevés információval rendelkezünk. Amiket elmondtak indoklásként, azokat az imént elmondott okok miatt legalábbis kétségbe vonjuk, és legalábbis más megoldási javaslat is van ugyanezen cél elérésére.
Problémásnak látjuk azt, hogy a benyújtott módosító indítvány alapján nem látja a kormány szükségesnek, nem látják a kormánypárti képviselők szükségesnek, hogy magát a tranzakciót legalább az Állami Számvevőszék leellenőrizze. Ha már előre nem kapunk róla megfelelő tájékoztatást, akkor legalább egy utóellenőrzés bizonyítsa azt be, hogy igen, ez volt a helyes, ennek így kellett lennie, ez így volt költséghatékony, ez így volt a legcélszerűbb a magyar érdekek szempontjából. Volt ilyen módosító indítvány is beadva a javaslathoz, sajnos ezt is leszavazták a kormánypárti képviselők, holott meggyőződésünk szerint lényegesen nagyobb bizalom alakulhatna ki kormányoldal és ellenzék között, hogy ha ilyen óriási értékű tranzakciókról van szó, akkor ilyen óriási tranzakcióknál legalább az állami számvevőszéki vizsgálat automatikus, törvényszerű és szükségszerű lenne.
Ezért azt gondolom, hogy az általam elmondott indokok alapján talán nem meglepő az, ha úgy fejezem be a hozzászólásomat, hogy a nem megfelelő előkészítés, a nem elég transzparens üzleti feltételrendszer, az egyetlen út favorizálása egy cél elérésére okán, a nagyon magas tranzakcióérték alapján és nem megalapozott érték alapján - hiszen nem támasztják ezt alá vagyoni értékelések, az ellentétjét támasztják alá - a Szocialista Párt nem támogatja a benyújtott indítvány elfogadását. Azt reméljük, hogy legalább a kétség föl fog merülni a hátralévő néhány órában a kormánypártok részéről a tekintetben, hogy ez-e a legideálisabb, legmegfelelőbb módja azon cél elérésének, amely cél elérése érdekében megítélésünk szerint nem ekkora kiadással, szabályozási eszközökkel megfelelő eredményt lehetne elérni. Úgy gondolom, hogy nagyon kényelmetlen és kellemetlen helyzetbe fognak hozni embereket még az államigazgatáson belül vagy éppen az üzleti szférában, ha ennek a tranzakciónak a végső aláírására utasítani fogják azokat az embereket, akik jelen pillanatban nem kívánják aláírni ezt a tranzakciót.
Úgy gondolom, ez is mutatja, hogy minimum aggályos ez az egész dolog, éppen ezért szerintem nem kellene a költségvetési törvény ilyen módosítását elfogadni, és meg kellene fontolni és meg kellene gondolni még egyszer, és be kellene látni azt, hogy nem biztos, hogy a miniszterelnök múlt évben tett, január 31-re vonatkozó ígérete mindenáron betartandó és ilyen eszközökkel is keresztülhajszolandó, mint amit az imént a hozzászólásomban érintettem. Azaz én inkább a megfontolását javasolnám a dolognak, nem pedig a keresztülhajtását, és mindannyian jobban járnánk, a kormánypártok, az ellenzék és Magyarország is jobban járna.
Köszönöm a figyelmüket. (Göndör István tapsol.)
