DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig még kifejtsem azt, hogy ezzel a megállapodással kapcsolatban, bár úgy tűnik, hogy nagyon egyszerű, és nincs más dolgunk, mint rábólintani, de felmerül egy-két kérdőjel, ami inkább a jövőre vonatkozóan teszi fel azt a kérdést, hogy mindig, mindent és mindenféle megállapodást abban a formájában kell-e elfogadnunk, ahogy azt hozzánk egyfajta konzervanyagként eljuttatták. Vagy esetleg még akár egy interpolos konferencia megszervezése kapcsán is gyakorolni kellene azért valamiféle mozgásteret, és meg kellene próbálni egy megfelelőbb megállapodás létrehozására törekedni.
Mire is gondolok? Ahogy az elhangzott előttem, itt tulajdonképpen egy háromnapos konferencia résztvevőinek és a különböző velük érkező delegációknak, illetve bizonyos esetekben családtagoknak, kísérőknek biztosítunk mentességeket, amely mentességek véleményem szerint néhol túlzottan tágra nyílnak, tehát a mentességek körét meg lehetett volna egy árnyalattal szűkebben is határozni. Ha azt mondják, hogy ez csak ebben a formában elfogadható a nemzetközi jog normái alapján, akkor emlékeztetnék arra, hogy az általános indokolásban is az szerepel, hogy az Interpol ehhez hasonló szerződéseket, megállapodásokat köt, amelyeket az adott szervező országok ratifikálnak. Tehát ebből számomra az világlik ki, hogy nem arról van szó, hogy betű szerint ezt kell elfogadni, hanem egy hasonló, tehát egy konzervanyagként átküldött, de azt megfontolás és tárgyalás tárgyává tehető megállapodásról van szó.
Eleve a téma nem olyan, mint az előzőnél, az emberkereskedelemnél, amikor is egy egyezményt, amelyet már több mint 40 tagállam aláírt, illetve jó részük ratifikált is, abban az esetben vagy elfogadjuk, vagy nem. Ebben az esetben azért egy konferencia kapcsán eleve megvan a lehetőség, természetesen nagy öröm, hogy szervezünk egy ilyen konferenciát, de megvan az a lehetőség, hogy azért a szervezés feltételeit és az ezzel járó közjogi és egyébként nagyon sok esetben polgári jogi mentességeket is a megfelelő körre szűkítsük.
Gondolok itt arra, hogy a fogadó ország területére való például belépés és kilépés az 1. cikkben, nagyon örülünk neki, hogy a hivatalosan, delegációban érkező emberek számára egyfajta privilégiumként és Magyarország kötelezettségeként szerepel, viszont azt nehezen tudom értelmezni, hogy nemcsak a kísérő családtagok, hanem még a családtagokat kísérő kisegítő személyzet is belekerül. Szerintem azért ennél egy komolyabb megfogalmazás lenne elvárható. Ráadásul mindezt úgy - hozzáteszem -, hogy maga az egyezmény, illetve a most kihirdetésre kerülő törvénybe foglalt mentességekről szóló törvény is elismeri, hogy a mentességek alkalmazásának a rendszere azt az elvet rögzíti és azon indokból táplálkozik, hogy ennek az Interpol-konferenciának és az Interpol intézményeinek a zavartalan működését biztosítsa. Tehát a fő cél a konferencia megtartása. Itt ebben az esetben, bár egy kellemes gesztus, de törvénybe iktatni a kísérő családtagokat és az őket kísérő, nem tudom, bébiszittert, vagy még ki az, aki esetleg egy családot kísérhet, én azt egy kicsit túlzásnak érzem, bár lehet, hogy a konzervanyagban ez szerepel.
Hozzáteszem, hogy információim szerint a külügyi bizottság ülésén az hangzott el, hogy ez változtatás nélkül került beterjesztésre, tehát ez alátámasztotta azokat a kételyeket, hogy nem próbáltunk meg ezeken a pontokon változtatni vagy egy kicsit tárgyalni róla, hanem tulajdonképpen biztos, ami biztos, beterjesztették ide a Ház elé.
De ami a számomra egy kicsit nehezen érthető - és erre is államtitkár úrtól egy választ szeretnék várni -, hogy a 9. cikkben, amely a polgári jogi felelősségről szól, nem értem, hogy mi az indoka annak, mert a közjogi mentességeket még meg lehet érteni, természetesen egy konferencia biztosítására adjunk bizonyos mentességeket. Bár hozzáteszem, hogy nagyon sok konferencián voltam jómagam is, ahol ilyennel nem bírtak a résztvevők, mégsem volt soha semmiféle probléma, de jól van, ezzel még önmagában nem lenne baj. Viszont az, hogy a magyar állam minden polgári jogi felelősséget is átvállal a résztvevők által okozott intézményekben, épületekben, helyiségekben, járművekben okozott károkért, én ezt nagyon eltúlzottnak tartom. Ráadásul a résztvevők számára egyéb, bármilyen más okból bekövetkező polgári jogi káreseteket is magára vállalja a magyar állam.
Erről is kérdezném államtitkár urat, hogy milyen lesz a megtérítési rendszere. Tehát egy biztosítást köt a magyar állam, ha talál biztosítót ezekre a káresetekre, vagy erre van egy külön keret esetleg a minisztériumnál vagy a szervezőknél?
(18.00)
Tehát ha tényleg egy komolyabb káresetben felmerül a résztvevők oldalán, vagy akár résztvevők okoznak bárkinek, akár harmadik személynek is ilyen károkat, akkor miből fogják ezeket kifizetni? Ez, gondolom, kellően átgondolásra került, hiszen ha nem gondolták volna át, akkor nem hagyták volna benne a 9. cikkben ezeket a polgári jogi mentességeket. Bár értem, hogy ez is szintén a konzerv anyagban szerepelhetett, de az, hogy egy évig vagy maximum egy évig kívánják ezt a szerződést fenntartani, ez nem kellően körülhatárolt időpont. A májusi háromnapos konferencia megszervezése után, ahhoz képest egy éven keresztül fenntartható ez a szerződés, és a külügyminiszter állapítja meg a megszűnését. Gondolom, ez egy olyan nem kellően körülhatárolt időpont, amely ráadásul a háromnapos konferencia kapcsán akár egy évvel is, plusz egy évvel kitágítja ezt a szerződést.
Tehát nagyjából ezek azok az aggályok, amelyekre természetesen lehet válaszolni, de a fő cél, amiért ezt mindig el fogjuk mondani, hogy fejeződjön már be az a gyakorlat, hogy majdnem olvasatlanul, kritika nélkül aláírjuk ezeket. Számtalan, sokkal eklatánsabb európai uniós irányelvnek az átültetése kapcsán is elmondtam, hogy ami külföldről jön, ami a nemzetközi zónából jön, azokat a szerződéseket, vagy akár egy európai uniós irányelvet, természetesen bizonyos esetekben át kell ültetni, bizonyos esetekben meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ezt megfelelő módon a magyar jogba beépítsük. De - ismétlem - fejeződjön már be az a gyakorlat, hogy amit egy nemzetközi szervezet küld, kritika nélkül aláírjuk, tulajdonképpen nem is merünk semmiféle aggályt felhozni arra hivatkozással, nehogy a nemzetközi jog normáit megsértsük. Egyébként a nemzetközi jogban tulajdonképpen a legtöbb esetben szokások léteznek, és szerződéses viszonyok rendezik a különböző felek mozgásterét. Tehát még a belső jognál is sok esetben nagyobb a mozgástere a kormányzatnak vagy az azt kihirdető Országgyűlésnek.
Úgyhogy nagyon szeretném kérni a kormányzatot, hogy a jövőben ilyen esetekben legalább néhány ponton próbáljanak meg megfelelő szakértői egyeztetések után fellépni. Ha már azt a gyakorlatot el tudjuk felejteni legalább a ciklus végére, hogy mindent aláírunk, amit kintről kapunk, és nem próbáljuk meg egy kicsit sem finomítani - mert jelen pillanatban sajnos ez a gyakorlat -, akkor egy kicsit előreléptünk azáltal, hogy Magyarország érdekeit is határozottabban képviseljük.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
