DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, e késői órában a bizottság alelnökének, pénzügyminiszter úrnak a szavai miatt vagyok kénytelen szólni. Egyrészt azért, mert azt hiszem, nemcsak mi voltunk ketten, hanem többen voltunk együtt a múltkori késő esti vitában. Az államtitkár asszony világosan és egyértelműen nyilatkozott. De tessék szíves, képviselőtársam, a jegyzőkönyvet megnézni. Nevezetesen arról beszélt, hogy olyan okmányok voltak a birtokukban, amelyek időközben eltűntek. Azt mondta az államtitkár asszony, hogy voltak szerződések, amelyeket nem találnak. Nem azért nem bocsátották a bizottság rendelkezésére, mert nem akarták, hanem azért, mert eltűntek. Feltehetjük a költői kérdést az éjszakai órában, hogy akkor kinek volt érdekében, hogy ezek az okmányok eltűntek, ami egyébként példátlan. De volt ilyen, ismerjük az önök kormányzását, az FVM-nél is tűntek el iratok. Tehát az államtitkár asszony azt mondta, hogy eltűntek az iratok, valószínűleg nem a fideszes képviselők tüntették el az iratokat. Jó, ezzel is lehet vitatkozni természetesen.
A másik dolog pedig, hogy az jutott eszembe ebben a labancos-kurucos kérdésben, amiben nem tudunk megegyezni és nem tudunk konszenzusra jutni az alelnök úrral - ennyiben ki is javítom a képviselőtársamat, Aradszki képviselő urat -, nevezetesen, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy a pénzügyminiszter úr beült a bizottságba bizottsági tagként, hanem tisztségviselőként, alelnökként is. Különbözőképpen szocializálódtunk. Veres János szerint ebben az égvilágon semmi nincs. Az én gyermekszobám szerint ez elképzelhetetlen, hogy egyszerre a magyar államot képviselem pénzügyminiszterként, privatizálom a légitársaságot, utána meg beülök a vizsgálóbizottságba és vizsgálom magamat. Jó, lehet, persze lehet mindent. A Házszabály lehetőséget adott, úgyhogy Veres Jánosnak e tekintetben igaza van.
A harmadik, ami még ezzel kapcsolatban eszembe jutott, azt hiszem, a következő kétperces lesz, elnök úr. Köszönöm szépen.
