GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megszokhattuk, hogy az Országgyűlés asztalára rendre idekerülnek azok a jelentések, amelyeket a kormány készít nemzetközi missziókban való magyar részvételről, és mind az a közös ezekben a jelentésekben és ezekben a nemzetközi katonai missziókban, hogy ezekben Magyarország a NATO- és az európai uniós szerződésekből fakadó valamiféle vélt vagy valós kötelezettségvállalás és elvárás okán vesz részt.
A magyar emberek nagy többségének komoly problémát okoz az, hogy megértse, hogy magyar honvédeknek mi keresnivalójuk van Afganisztánban a Hindukus-hegység lábainál, Szomáliában Afrika szarvánál vagy a kormány legújabb döntése értelmében Maliban, “Szahara-alsón”, Bamako és Timbuktu vonzáskörzetében. Milyen nemzeti érdek kötődik ezekben a nemzetközi katonai missziókban való részvételhez? Tudom, hogy önök most is el fogják mondani, és már hallottuk is egy részét annak a naiv mantrának, amely szerint ha egy állam a kollektív védelemre jogot formál és a kollektív védelemre igényt tart, akkor bizony bizonyos vállalásokat is kell tenniük és nemzetközi missziókban szerepet is kell vállalniuk.
Hallottuk azt a megfogalmazást a külügyi bizottságban, hogy az ilyen típusú nemzetközi missziókban való magyar részvétel azért szükséges, mert ezeknek a szerződéseknek az alapelve az “egy mindenkiért, mindenki egyért”. Nagyon jól tudom, hogy ez jól hangzik és romantikus regényekben, meg Dumas által megírt romantikus regényekben ez nagyon jól csengő szólam. A probléma az, hogy a történelmünk során még soha nem tapasztalta Magyarország 1100 év alatt azt, hogy kívülről, külföldről, különösen a Nyugat részéről megvédték volna, kiálltak volna érte, és viszonozták volna a vért, verítéket, pénzt, energiát, amit Magyarország arra fordított, hogy megvédje nemcsak önmagát, hanem adott esetben Európát, a nyugati civilizációt vagy azokat az értékeket, amelyeket közösnek vallunk.
A történelmünk során hányszor kaptunk és hányszor számíthattunk külső védelemre és segítségre? Sajnos, nagyon elvétve és nagyon kevésszer volt erre lehetőség, vagy nagyon kevésszer láthattuk ezt; különösen az USA és Európa részéről nem volt erre példa. Attól az Egyesült Államoktól, amely a nemzetközi jogot a nap 24 órájában megsértve tartja fönn a nagyvilágban a hegemóniáját, azt hiszem, hogy a legnagyobb botorság és naivitás ilyen típusú viszonzást és a jövőben bármiféle kiállást és védelmet elvárnunk.
Akkor, amikor visszatekintünk az 1100 éves történelmünkre, azt láthatjuk, hogy nagyon ritkán volt arra példa, hogy Magyarország nemzetközi elvárások mentén és nemzetközi elvárásokra alapozva vett volna részt idegen érdekek érdekében missziókban vagy külső háborúkban. A kommunista diktatúra idején, amikor például a Varsói Szerződés keretében Moszkva felkérésére például Prágába 1968-ban magyar csapatok is bevonultak, azt gondolom, hogy a legszégyenteljesebb foltja volt a magyar történelemnek. Egyetlen mentségünkül az szolgál, hogy megszállt ország voltunk, diktatúra alatt éltünk, és bizony az itthoni bábkormányok moszkvai elvárásoknak tettek eleget.
Jelenleg azt látjuk, hogy az ilyen típusú felajánlások, amelyek Afganisztán, Szomália vagy legújabban Mali kapcsán történnek a magyar kormány részéről, két esetben történhetnek meg. Vagy akkor, ha jelenleg is bábkormány uralkodik Magyarországon, amely Brüsszelből és Washingtonból kapja az utasításokat, vagy pedig amelyik bár látszólag szuverén, de roppant rövidlátó, naiv és ostoba akkor, amikor azt gondolja, hogy ilyen típusú missziókért bármiféle hálát vagy a jövőben bármiféle viszonzást kaphat a nyugati szövetségeseinktől.
(19.50)
Tudjuk nagyon jól, hogy 2001. szeptember 11. óta mi zajlik a nagyvilágban: a terrorizmus elleni küzdelem mázával leöntve és a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt folyik az egész világban - az Egyesült Államok vezetésével és sajnos Európa asszisztálása mellett - az új gyarmatbirodalom és az új gyarmatosítás korszaka. Szomorú, hogy az a Magyarország, amely 1100 éve folyamán soha ilyen típusú akciókban, gyarmatosításban és birodalmak építésében nem tevékenykedett, ezúttal odaállt a gyarmatosítók és a birodalomépítők oldalára. Ez nagyon szomorú, de hozzá kell tennünk azt, hogy ez Magyarország elhibázott külpolitikájának eredménye, a rendszerváltó elit számára meghatározó, szervilista, euroatlantista külpolitika eredménye.
Nagyon jól tudom azt, hogy amikor az államtitkár úr és a bizottság is a jelentést leteszi az asztalra, és a magyar honvédekről beszél, akkor itt egy szakmai anyagot láthatunk, és itt egy szakmáról beszélünk, a Magyar Honvédség és a magyar katonák helytállását, bátorságát, kiállását soha egy percig nem vitatjuk, és az, hogy a magyar katonák megállják a helyüket bárhol a világban, adhat okot nagyon sok reménységre és nagyon sok bátorításra. Én magam is, amikor Ágh Péter említette az ugandai missziót, felidéztem azokat az emlékeket, amelyeket a tavalyi év tavaszáról őrzök, amikor az ugandai IPU-közgyűlés keretében vagy a közgyűlés mellett időt és energiát fordítottunk arra, hogy felkeressük ezt a tábort, ahol a szomáliaiak kiképzése zajlik. Ott találkozhattunk azzal a három plusz három katonával - mert pont akkor volt a csere -, és felmérhettük azt, hogy itt igenis nagyon tapasztalt, bátor és jó kiállású katonákról van szó, akik szakmailag roppant felkészültek, és nagy büszkeséggel töltött el, hogy ilyen katonái vannak Magyarországnak, ilyen honvédei vannak Magyarországnak.
Amikor a Jobbik kritizálja ezeket a missziókat, akkor nem róluk van szó, nem a magyar katona kritikáját fogalmazzuk meg, hanem azt az elhibázott külpolitikát, amely idegen érdekek oltárán feláldozza a magyar nemzeti érdekeket hosszú távon, és ezáltal nemhogy Magyarország biztonságát garantálja, és Magyarország biztonságát teremti meg, annak a kereteit, hanem éppen a kockázatot növeli azzal, hogy a nemzetközi jogot rendszeresen felrúgó, hegemón nyugati hatalmak oldalán, a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt asszisztál birodalmi érdekekhez.
Ez Magyarországnak semmiképpen nem szolgálhatja az érdekeit, ezért mondja azt a Jobbik erre a javaslatra és erre a beszámolóra is azt - amit a korábbi afganisztáni meg majd a jövendőbeli mali szerepvállalásunk kapcsán előterjeszt a kormány és a bizottság -, hogy nem tudja támogatni, nem tudja megszavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
