JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy magára adó ellenzéki párt képviselője akkor is köteles szólni, ha adott esetben a kormány bizonyos döntéseivel egyetért. Azt gondolom, hogy a parlamenti demokráciákban úgy normális, hogy megfogalmazzuk azokat a kételyeket, amelyek adott esetben a kormány tevékenységével kapcsolatosak, és alkalmasint pedig elmondjuk azt, hogy ezzel és ezzel itt és itt egyetértünk.
Egyetértünk, mert álláspontunk szerint noha közvetlen, direkt biztonsági kockázat és érdek ezeket a szerepvállalásokat magyar részről nem nagyon indokolja, ugyanakkor van egy nagyon fontos eleme a nemzetközi együttműködésnek, amelyet lehet szamár mantrának vagy naiv mantrának hívni, de mégis a szolidaritásról, az együttműködésről, bizonyos közös feladatvállalásokról szól.
Mi azt gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaságnak nemcsak akkor van dolga, nemcsak akkor van feladata, ha ne adj’ isten a határai mentén nagy a probléma; nemcsak akkor van dolga és feladata, amikor mondjuk, magyar területen fordul meg a szerb repülő; nemcsak akkor van dolga és feladata, amikor Bajára vagy Baja mellé kazettás lőszert dobnak, és az ott pánikot okoz; nemcsak akkor van dolga, ha nyilvánvalóan a szerb és a horvát felek Magyarországot kvázi felvonulási területnek tekintik, és akkor kiáltunk, hogy gyertek, segítsetek, hanem akkor is dolga van, amikor adott esetben másnak a jóval közvetlenebb, jóval direktebb politikai érdeke mentén, de a szolidaritás és az együttműködés okán mi is megyünk.
Kétségtelen, hogy egy forró égövi ország, nagyon-nagyon messze van Magyarországtól, de az Európai Unió tagállamai már itt vannak a környékünkön, a szomszédaink, meghatározzák Magyarország életét nagyon sok szempontból, a gazdaságát formálják, az együttműködést alakítják, és aki ebből kimarad, az lemarad.
A Magyar Köztársaság alapvető biztonsági érdeke, hogy jó kapcsolatot ápoljon a nagy európai uniós tagállamokkal, és e jó kapcsolat adott esetben erősíthető, ha katonáink bizonyos szerepet vállalnak, no pláne egy olyan kül- és biztonságpolitikai együttműködés keretében, amelyet reményeim szerint nemcsak elfogadunk, hanem adott esetben és helyen alakítunk és formálunk is. Ez a kölcsönösség elvén alapul, és ez a valamennyi fél érdekén alapuló együttműködés. Itt és most arról van szó, hogy azt a fajta katonai szaktudást adjuk át, amely az elmúlt tíz-húsz esztendőben már bebizonyosodott, hogy nemzetközi szinten értéknek számít, és tudnak olyat a katonáink, amivel egyébként nem avatkoznak bele direkt módon közvetlen belpolitikai történésekbe, ugyanakkor pedig szakmai tudást adnak át, olyanfajta gyakorlatot, olyanfajta praxist, amivel más nem rendelkezik. Szerintünk nekünk ez dolgunk.
Én hiányolom, hogy a kormány ezeket a döntéseket megelőzően nem gyakorol gesztust a saját ellenzéke és adott esetben még talán a saját frakciója felé sem - hiányoltuk ezt már a múltkorában is. Sokkal egyszerűbb volna, sokkal korrektebb volna, ha a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően némi egyeztetés után kerülnének ezek ide. Nem kerül sokba, nem kerül sokba egy államtitkárnak, egy miniszternek vagy nem tudom én, kinek, egy kis idejébe, hogy leültesse a parlamenti pártok képviselőit, és elmondja nekik azt, hogy ezért, azért ezt gondoltuk, ezt csináljuk, kérjük a támogatásotokat.
Mint ahogy mi gesztust gyakorolunk adott esetben most az Európai Unió más, jelentősebb érdekkel rendelkező - már a térségben - országa felé, ugyanúgy talán gesztust lehetne gyakorolni az ellenzéki pártok felé, a parlament felé is azzal, hogy a beavatottság érzését megadjuk nekik, illetőleg megmutatjuk nekik azt, hogy mi mit, miért, hogyan gondolunk. Azt remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban ilyen eseményekre sor kerülhet, nem irtotta ezt ki még a kormány a saját működési rendjéből, és azt gondolja, hogy a Magyar Honvédség nemzeti ügy, a magyar katonák külföldi szerepvállalása akkor is nemzeti ügy, ha ebben politikai vita van, és ebben érdemes közös konzultációkat folytatni.
Mi annak reményében szavazzuk majd meg a határozatot és a beszámolót, hogy ez segíti Magyarország nemzetközi együttműködését, segíti azt a fajta katonai missziót, amit mi nagyon sok irányban folytattunk. Számos olyan területen vállalnak állami szervek, cégek, önkormányzatok feladatot, kapcsolatot, amelyek közvetlen biztonsági érdekkel, közvetlen politikai érdekkel nehezen azonosíthatók. Ha ma Magyarországon legitim és elfogadható, hogy egy városi önkormányzat iráni testvérvárossal létesít kapcsolatot, nem gondolom, hogy nagyobb durranás volna, hogy mi Szomáliába a nemzetközi együttműködés keretében katonákat küldünk.
(20.00)
Kell ebben valamennyiünk részéről tolerancia, mértéktartás és megértés, és ha ez megvan, akkor talán közös döntéseinkkel jobban tudjuk a Magyar Honvédség, a Magyar Köztársaság érdekeit szolgálni. Nos, mi ezért szavazzuk meg.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
