MILE LAJOS
MILE LAJOS
MILE LAJOS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány tavaly ősszel - rajtaütésszerűen - mindenütt betiltotta a nyerőgépeket, három helyszínt leszámítva. Most mégis kétséges körülmények között engedélyezi újra őket, s engedi nyolc új kaszinó megnyitását.
Az új szabályzás több szempontból visszalépés, és a köz helyett a koncessziót megszerző érdekcsoportok pénzügyi érdekeit képviseli. Az indoklás eleve valótlant állít. Nem szigorodik a szabályozás, hanem ellenkezőleg: lazul a pénzügyi ellenőrzés. A koncessziókat az úgynevezett megbízható játékszervezőknek a miniszter is odaadhatja, mármint akiket ő megbízhatónak lát.
Így kis sem derül, hogy a koncesszió mennyit ér valójában. Nyár végén még Varga Mihály arról beszélt, és a nemzetbiztonsági bizottság is azt támogatta, hogy meghívásos pályázaton ítéljék oda a koncessziókat. Úgy tűnik, azóta más érdekek kerültek előtérbe. Húsba vágó az állam számára, hogy a koncessziós díj leírható lesz a játékadóból. A koncessziós díj 11 kaszinónál úgy 10 milliárd forintot jelentene. Most ezt hagyja a kormány a kaszinótulajdonosok zsebében.
És ennél is van érthetetlenebb lépés: a nyerőgépeknél a kormány lényegében megszünteti az ellenőrzést. A kaszinókban lévő nyerőgépekbe ugyanis nem lesz kötelező beépíteni olyan elektronikus egységet, ami ellenőrzi a működést és a bevételeket. Akkor, amikor a NAV 200 ezer pénztárgépet köt be rendszerébe és amikor a szerveralapú piacon ez automatikus, éppen a 3300 félkarú rablót felejtik ki. Így az állam sötétben fog tapogatózni a bevételek tekintetében. A kaszinó annyit fog bevallani, amennyit nem szégyell.
A vélelmezett nemzetbiztonsági kockázatokról azóta sem tudunk semmi közelebbit. A legnagyobb kockázat vélhetőleg az volt, hogy nem fideszes haverok uralták az üzletet. Ezért előbb képmutató indokokkal lesöpörték a piacot, most pedig a költségvetési és pénzügyi biztonsági szempontokat is félretéve kiosztják a megbízható embereknek. A nemzetbiztonsági kockázatot csak ürügyként használják arra, hogy ne kelljen nyilvánosan, tisztán szabályozni a piacot.
Mindezek alapján tehát a következő kérdésekre várnám a választ. Miért nem ellenőrzi az állam a nyerőgépek bevételeit? Miért nem kell ellenőrző egységet telepíteni a 3300 félkarú rablóba? Miért nem kötelező a szerveralapú működtetés? Miért lehet leírni a koncessziós díjat a játékadóból? Miért károsítja meg a kormány az adófizetőket? Miért a nemzetgazdasági miniszter választja ki a nyerteseket, miért nincs verseny? Egyáltalán, miért nem szervezi maga az állam ezt a rendkívül nyereséges tevékenységet, ahogy a szerencsejáték más területein megtette? Ha akkora nagy a nemzetbiztonsági kockázat, akkor ez lenne a megoldás. Vagy ha a haverok nem nyerhetnek rajta, akkor van igazi kockázat, ha igen, akkor pedig csökken a kockázat?
Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. (Taps az LMP padsoraiban.)
