DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ajánlás 44. pontjához szeretnék kommentárt fűzni. Arról van szó, elnök úr, hogy a költségvetés tárgyalása nem jól van nálunk. Sok minden nincs jól, ez sincs jól kitalálva. Elmondtam már itt, hogy ez valamikor úgy volt, hogy amikor a miniszterelnök vagy a kormány vagy a pénzügyminiszter beterjesztette a költségvetési javaslatát, akkor a házelnök tüzetes tárgyalás céljából odaadta ezt a mindenkori pénzügyi vagy költségvetési bizottságnak, ahol beható, részletes vitát folytattak róla, majd ezt követően egy jelentésben informálták a plenáris ülést, ahol lefolytatták a vitát. Nálunk 20 állandó bizottság van, és ebből a 20 bizottságból egy kivétellel mindenkinek kötelezővé tenné az új házszabály is azt, hogy vegye napirendjére a költségvetési törvény tárgyalását, és ennek analógiájára vegye napirendjére a zárszámadási törvényjavaslatnak a tárgyalását is. Én nem akartam ajtóstul rontani a házba, hogy a feje tetejéről a talpára állítsuk ezt a rossz rendszert, hogy térjünk arra vissza, ami egykor volt ebben az országban, és ami szerint a német parlament például ma is működik, hogy tudniillik referensek vannak a költségvetési bizottságban, egy-egy szakterület referensei, egy-egy fejezetnek a gazdái, és ezek a referensek tartják a kapcsolatot a szakbizottságokkal és a kormány megfelelő tárcáival. És ezeknek a szakmai referenseknek a kezében futnak össze a szálak, ők folytatják le a részletes vitát, és ezeknek a rezüméjét hozzák vissza a bizottság szintjére, majd a plenáris ülésnek a szintjére. Én idáig nem akartam elmenni, csak egy apró kis lépést szeretnék tenni a racionális költségvetési tárgyalás irányába, hogy tudniillik ne legyen kötelező minden bizottságnak tárgyalni, napirendjére venni a költségvetési törvényjavaslatot és a zárszámadási törvényjavaslatot.
Én mint a bizottság elnöke abban a szerencsében részesülök, hogy az a feladatom gyakran, hogy összesítsem vagy a Jobbik-frakciónak a bizottságban elhangzott véleményét, esetleg az egész bizottsági kisebbségi véleményt megfogalmazzam, és hát látom, hogy mik jönnek vissza a bizottságokból a költségvetés általános vitára való alkalmasságának a tárgyalásáról. Nincs igazán ez a dolog így rendben, hiszen a költségvetéshez olyan pénzügyi ismeretek kellenek, amelyeknek nincs minden bizottság a birtokában. Ezt természetesen nem lekicsinylő értelemben használom, hiszen fordítva is igaz, hogy azok a szakmai kérdések, amelyek a 19 vagy 20 állandó bizottságban felmerülnek, azokhoz viszont a költségvetési bizottságnak a szakértői nem értenek.
De végül is az általános gyakorlat az, hogy mint az egyik legfontosabb törvény, ennek a tárgyalásán változtatni kellene, és azt a teljesen formális és mechanikus kötelezettséget oldani, amely kötelezettség jelenleg fennáll, és fenn fog állni a jövőben is, ahogy azt a házszabály tervezete tartalmazza.
Ez tulajdonképpen a javaslatomnak a lényege, és természetesen nem lehet kirekeszteni az én felfogásom szerint egyik bizottságot sem abból, hogyha mégis akar ő a költségvetéssel foglalkozni és a zárszámadást is jobban megismerni, jelen van a kormány illetékes képviselője, módja lehessen rá. A bizottsági elnöki értekezlet azért van, oda minden bizottsági elnök meghívott, bármely bizottság elnöke kérheti a bizottsági elnöki értekezlettől, hogy az ő bizottsága is megvitathassa a központi költségvetési törvényjavaslatot és a zárszámadási törvényjavaslatot. Tehát senkinek a joga nem sérülne, csak ez a drill, ez a kötelező előírás, ami sokszor merő formalizmus, ez szűnne meg ezzel a javaslattal. És ezzel még mindig messze vagyok attól az ideálisnak mondható vagy legalábbis általam jónak tartott módszertől, amiben a költségvetési bizottság mint főbizottság a költségvetés és a zárszámadás ügyében integrált részletes vitát folytat és egy egységes jelentés tesz a Ház asztalára, és az a vita tárgya, és annak alapján születik meg maga a törvény.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
