DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nehéz dolog a copyright a politikában, és itt említi, hogy ha munka van, minden van. Ez a Fidesz választási programjában van, 2006-ban. Ha még közelebbről nézi, akkor ezt a mondatot jómagam írtam bele: ha munka van, minden van. Tehát nyugodtan válasszák ezt most egyébként választási szlogennek. Mi ezt a politikát folytattuk, amely arról szól, hogy ha munka van, minden van. A munkahelyteremtés az egyik kiemelt politikai célja ennek a kormánynak.
Azt mondja, hogy a statisztika, amivel a munkahelyek számát mérjük és a foglalkoztatottság szintjét, az unortodox, vagyis egy ilyen nem hivatalos fajta statisztika. Hozzátenném, ez az Európai Unió statisztikai módszerét követi. 2003 óta ugyanaz a statisztika, tehát amikor arról beszél, hogy abba a közmunkások vagy éppenséggel azok, akik külföldön dolgoznak, azok is beleszámítanak, ez 2003 óta folyamatosan ugyanazon módszer szerint megy, és azért megy e szerint a módszer szerint, mert európai szinten azzal a statisztikai módszerrel lehet összehasonlítani a foglalkoztatottak számát. Tehát mi nem bűvészkedünk itt semmiféle statisztikai számokkal.
(9.40)
A számok viszont azt mutatják, hogy a válság előtti időszakot is meghaladó most már a foglalkoztatottak száma, lassan eléri a 4 milliót, 3 millió 990 ezres volt legutóbb. Ez azt is jelenti egyébként, hogy 2010 nyarához viszonyítva, tehát amikor a kormányváltás megtörtént, ahhoz képest 230-240 ezerrel nőtt már a foglalkoztatottak száma. Tudom, hogy azt szeretnénk, hogy az évtized végére egymillió új munkahely jöjjön létre, de úgy gondolom, hogy nem lebecsülendő ez a teljesítmény, különösen abban a tekintetben, hogy mindezt egy válság idején sikerült elérni akkor, amikor Európa-szerte nagyon mély válság volt. Most nem akarnék utalni olyan számokra, hogy például a fiatalkorú-munkanélküliség Spanyolországban 56 százalék vagy Görögországban is 50 százalék fölötti, amit mi egyébként fel sem tudunk fogni, hogy mit jelent az, amikor egy teljes fiatal generáció van munka nélkül.
Tehát tisztelt képviselő úr, azt javaslom, hogy ennél a statisztikai számnál, ami a foglalkoztatottak számát illeti, felesleges itt ortodox vagy unortodox vitába belemenni. 2003 óta ez a statisztika és a statisztikai módszer, ami az Európai Unió statisztikai módszere, semmifajta bűvészkedés nincsen. És hogy mennyit jelent egyébként ebben a növekményben a közfoglalkoztatás és a külföldön dolgozók, ez közel 100 ezres lehet, de még annál is talán alacsonyabb, a külföldön élőknél ön itt olyan 500 ezres számot elemzett. Az nincs benne ebben a 3 millió 990 ezerben, mert csak azok lehetnek benne statisztikai számítás szerint, akik egy éven belüli időtartamban vannak külföldön. Akik egy éven túl vannak, azok már nem számítanak rezidensnek; tehát hogyha tartósan külföldön tartózkodnak.
Azt mondja, tisztelt képviselő úr, hogy szabadságharcot végigvinni. Hát hadd utaljak ennek az esztendőnek két nagyon fontos momentumára. Az egyik az, hogy 2013 augusztusában Magyarország visszafizette IMF-tartozását, nincs az IMF-fel semmilyen dolgunk. 2008-ban az akkori kormány a teljes összeomlás szélére vezette az országot, és azért, hogy egyáltalán fenn tudjon maradni az ország, hogy egyáltalán a költségvetést finanszírozni tudják, ezért az IMF-hez fordultak. És ez a kormány, igen, nagyon nehéz körülmények között, de képes volt arra, hogy idő előtt is visszafizesse az IMF-nek a szocialisták által felvett tartozását.
Tisztelt Képviselő Úr! A másik nagyon fontos momentum, ami szintén a szabadságharcot jelzi, az, hogy 2013 júliusára Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól. Amióta beléptünk, 2004 óta, folyamatosan túlzottdeficit-eljárás folyt Magyarországgal szemben. Úgy gondolom, hogy ez a két tényező önmagában jelzi azt, hogy növekedett Magyarországnak és a magyar kormánynak is a szabadságfoka, nem szorulunk külföldi segélyekre, és ha szabadságharcról beszélünk, tisztelt képviselő úr, ez a legfontosabb, hogy saját lábára sikerült állítani az országot. Az ország és a parlament döntései határozzák meg azt, hogy milyen gazdaságpolitikát folytatunk, nem külső hitelezők írják elő azt, hogy milyen legyen a magyar gazdaságpolitika. Magyarország képes volt megteremteni azt a helyzetet, hogy saját lábára álljon.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
