OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ötödik fejezetéhez érkezett az LMP oktatási víziók sorozata, ami most ismét a magyar felsőoktatásról szól (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), pontosabban a felsőoktatás jövőjéről és ennélfogva a fiatalok jövőjéről. Hagyjuk most a múltat, a múltról már beszéltünk eleget, hagyjuk a visszatekintést, most már foglalkozzunk azzal, beszéljünk inkább arról, hogy milyen irányt vesz a magyar felsőoktatás, mi lesz a felsőoktatási stratégiával, mi lesz a beharangozott minőségi reformmal.
Államtitkár Úr! A téli idő beköszöntével a felsőoktatási reformfolyamatok is befagytak. Ennek részleteiről legutóbb hiába próbáltunk itt a parlamentben beszélni államtitkár úrral, azt válaszolta, idézem: erről nincs jogom beszélni. Éppen ezért ennek a felszólalásnak a bejelentésekor nagyon pontosan meghatároztam azt, hogy konkrétan milyen témakörről szeretnék beszélni, és milyen kérdésekkel kapcsolatban várjuk a kormány válaszát. Mivel ezt előre bejelentettük, biztos vagyok benne, hogy Balog Zoltán miniszter úr válaszadásra azért küldte be önt, államtitkár úr, hogy most már fel van jogosítva arra, hogy a közvéleményt hónapok után tájékoztassa arról, hogy mi is várható.
Tisztelt Ház! A felsőoktatás minőségi reformja, a felsőoktatási stratégia elfogadásának folyamata, mint ahogy mondtam, befagyott. Hiába támogatja azt a felsőoktatás összes szereplője, egyvalaki mégis megvétózta. Az oktatási árnyékminiszter elérte, hogy a november végi kormányülésen, az eredeti szándékkal ellentétben és államtitkár úr akaratával szemben, nem fogadták el a minőségi felsőoktatás koncepcióját. Sőt mi több, szétküldték a különböző minisztériumoknak, hogy egészítsék azt ki. Az oktatási árnyékminiszter minden követ megmozgatott, hogy ne a minőségi szempontok, hanem kizárólag a mögötte álló lobbicsoportok érdekei érvényesüljenek.
Az oktatási árnyékminiszter nem más, mint Parragh László, az iparkamara elnöke, a nagyvállalatok képviselője. Ő miniszterelnök úr egyik legfőbb bizalmasa, és a jelek szerint elérte, hogy megfúrja a felsőoktatási stratégiát. Úgy látszik, ő és az általa képviselt oligarchacsoportok döntenek a felsőoktatás valódi irányáról. Ők sajnálják a felsőoktatástól a pénzt, mert azt mondják, hogy - idézem Parragh Lászlót - ők fizetik az adókat; mintha mi vagy más éppen nem adóznánk. Ők azt akarják, hogy a felsőoktatás “legyártsa” nekik azt a kevés diplomást, akire szükségük van, a többiek pedig nem számítanak.
Államtitkár Úr! Valóban ez lesz a felsőoktatás jövője? A fiatalok társadalmi felemelkedése helyett az oligarchák érdekeit fogja szolgálni? A tudásalapú társadalom helyett az úgynevezett munkaalapú társadalmat fogja támogatni? Problémamegoldó, a világban magukat feltaláló fiatalok helyett összeszerelő üzemekben robotoló ifjúságot akar ez a kormány?
Államtitkár Úr! Az LMP a tudásgazdaság és az élethosszig tartó tanulás pártján áll. Mi a változó világ változó igényeihez alkalmazkodni tudó fiatalokat szeretnénk képezni. Mi vállalkozni képes és vállalkozni akaró fiatalokat szeretnénk. Ki más hozhatná létre azt a hiányzó egymillió piaci munkahelyet, ha nem a fiatalok által alapított kis- és középvállalkozások? Ehhez viszont valóban minőségi felsőoktatásra van szükség.
Hagyjuk most a mennyiségi kérdéseket, ebben kifejezetten nem értünk egyet - beszéljünk a minőségről, beszéljünk a jövőről! Három egyszerű kérdést tennék fel a felsőoktatás jövőjével kapcsolatban. Az első kérdésem: Parragh László oktatási árnyékminiszter javaslata alapján pontosan mivel kell kiegészíteni a stratégiát, melyik részeket kell elhagyni, és milyen részeket kell belerakni?
Azért sem értem ezt egyáltalán (A képviselő telefonja a háta mögött lévő asztalon megszólal.), mert államtitkár úr azt mondta, hogy már minden észrevételt beépítettek a… (A képviselő megpróbálja kikapcsolni a telefonját.) …felsőoktatási stratégiába. A második kérdésem, hogy államtitkár úr mit tesz annak érdekében (Dr. Gyenes Géza kikapcsolja a telefont.), hogy a felsőoktatás minőségi reformja megvalósulhasson, hogy a felsőoktatás a tudásalapú társadalmat és a fiatalok sikeres jövőjét szolgálja. Sikerül-e kiszabadítania Parragh László kezéből a felsőoktatási stratégiát?
És a harmadik kérdésem: mi lesz ezzel a minőségi átalakítással?
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
