DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2010 júniusában a miniszterelnök itt erről a szószékről meghirdette az államadósság elleni szabadságharcot, hiszen valóban az ország, a magyar nemzetgazdaság rákfenéje 2010-ben az a hatalmas államadósság-állomány volt, amit a korábbi kormányok felhalmoztak.
Ahhoz, hogy az államadósságot egy nemzetgazdaság ki tudja nőni, elsősorban kiszámítható viszonyokra, kiszámítható jogalkotásra lenne szükség; mi erre két évvel ezelőtt nyáron be is terjesztettünk egy törvénycsomagot, amit önök lesöpörtek az asztalról. Az eredménye ennek a szabadságharcnak az lett, hogy ha a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlását nem számoljuk, az államadósság valójában növekedett, a várható orosz-magyar atompaktum miatt pedig az államadósság perspektivikusan 90 százalék fölé fog menni.
2010 nyarán, a kormányprogram vitájában önök helyesen észlelték azt, hogy a magyar gazdaságnak, a magyar gazdaságfejlődésnek az egyik fő problémája az, hogy egy végletesen kettészakított gazdaság jött létre, és ahhoz, hogy Magyarország fejlődni tudjon, fejlesztő államra lenne szükség. Ehhez képest önök az egykulcsos adórendszerrel elvonták azokat a forrásokat, amelyekből valóban ágazati fejlesztéseket lehetne végrehajtani.
Mi arra tettünk javaslatot, hogy jöjjön létre egyrészt egy zöldberuházási alap, ami nemcsak munkahelyeket teremt, de a magyar gazdaság szerkezetét felkészíti az ökológiai válság kihívásaira, és jöjjön létre egy közösségi gazdaságfejlesztési alap a helyi gazdaság beindítására. Nem ez történt: nemcsak a forrásokat vonták el az egykulcsos adórendszer miatt, hanem sorra kötik a stratégiai partnerségi megállapodásokat a különböző multicégekkel; nem a helyi termelőkkel, nem a magyar kis- és középvállalkozásokkal kötnek önök stratégiai megállapodásokat, hanem a Microsofttal és a Tescóval.
Igen, helyesen tartalmazta a kormányprogram is azt, hogy a magyar társadalomnak az egyik fő problémája a krónikusan alacsony foglalkoztatottság, ha úgy tetszik, az elhúzódó foglalkoztatási válság. Magyarország ebből a csávából akkor tud kilépni, ha a helyi gazdaság erősödik, és történnek olyan beruházások, amelyek a helyi gazdaságból születnek meg.
Ehhez képest önök az alacsony foglalkoztatási számokat a közfoglalkoztatás mesterséges felturbózásával kívánták kozmetikázni, illetve a különböző foglalkoztatási trükközésekbe bevonták a Magyarországról elmenekült fiatalok, fiatal munkavállalók számát is. A közfoglalkoztatás tartósan nem kiút a foglalkoztatási válságból, nem akarunk közmunkaalapú társadalmat. Önök szembefordultak az elmúlt évek megszorításokon alapuló politikájával, majd olyan megszorító csomagot zúdítottak az ország nyakába, ami példátlan, példátlan a megelőző húsz évből.
A megszorítások egyik fő elszenvedője az oktatás volt, az elmúlt években összesen 80 milliárd forintot vontak ki a felsőoktatásból. Amíg nincsenek jelentékeny oktatási beruházások, nem várhatjuk el azt sem, hogy a magyar bérszínvonal közeledni fog az uniós átlaghoz, hiszen addig jelentős hozzáadott értéket a magyar nemzetgazdaság nem fog termelni.
Arról is szólni kell, hogy a kormányprogram vitájában önök hangsúlyosan beszéltek arról, hogy a megelőző nyolc évben az ország úszott a korrupcióban, ráadásul elszámoltatást is ígértek. Nézzük meg, hogy mi történt! Azokat az átláthatósági szabályokat, amelyeket az LMP javasolt, önök rendre lesöpörték az asztalról, és a korrupcióban való fürdőzés problémáját úgy oldották meg, hogy törvényesítették a korrupciót, rendre hozták be azokat a törvényeket - talán még a mai nap is be fog jönni olyan zárószavazás előtti módosító javaslat -, amelyeket valamelyik kegyencük, valamelyik oligarchájuk kénye-kedve szerint alkottak meg. Ennyiben valóban újat alkottak az előző kormányokhoz képest; elszámoltatást ígértek, elszámoltatás nem történt. A 2010 előtti időszak legfőbb botrányairól, a kormányzati negyedről, a Margit híd felújításáról vagy éppen a 4-es metró anomáliáiról ma sem tudunk többet.
Összességében önök kialakítottak egy centralizált demokráciát, ahol a parlamenti többség előtt nincsenek korlátok. Megpróbálták felhizlalni az önökhöz lojális oligarchákat, és közben végletesen kettészakították a magyar társadalmat.
Az LMP arról van meggyőződve, hogy a nemzeti cinizmus rendszere helyett az állampolgárok aktív részvételére alapuló demokráciát kéne Magyarországon kiépíteni a következő években, és az összeszerelő Magyarország helyett egy tiszta (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), élhető, megújuló Magyarországra van szükség.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)
