HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsi az esélye annak, hogy ebben a ciklusban ilyen összetételben találkozunk. Az ilyen összetétel persze úgy értendő, hogy a teljes parlament, de szép kihívás üres székeknek beszélni egy képviselő számára, úgyhogy nekem ez egy kellemes pillanat.
Négy év munkáját kell értékelnünk, és ha megengedik, akkor először a politikai osztályról szólnék, önmagunkról, a parlamentnek arról a bátor döntéséről, amit azok a képviselők is meghoztak, akiknek az útja másfelé fog vezetni, tehát arról, hogy a parlament a következő ciklusban kisebb létszámú lesz, hogy az önkormányzatokban dolgozók már ott fognak és nem itt dolgozni. Mivel minden négy év egy új kihívás, egy új lehetőség, új kezdés a mi szakmánkban, ez most különösen érvényes, hiszen sokan nem itt fogják folytatni a munkájukat, de ez még inkább alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt négy évre.
És ha ezen a szubjektív bevezetőn túl az objektív tényekről is beszélni kell, akkor mindenekelőtt azt kell elmondanunk, hogy ez a parlamenti többség és a kormányzat nemcsak bátor döntéseket hozott meg, hanem volt jövőképe, és ezek a döntések ebbe a jövőképbe illeszkedtek. Természetesen rögtön az alaptörvénnyel kell kezdenünk, hiszen ebben - a saját kifejezésével élve - olyan szövetségről van szó, amelyet az elmúlt időszak, a jelen és a jövő magyarjai kötöttek egymással, tehát visszatekint a múltba a gyökereinkhez, a jelen értékeiről beszél, és ugyanakkor a felelősségünkről a jövő nemzedék és országunk iránt.
(Osztolykán Ágnes elfoglalja a jegyzői széket.)
Ha egy mondatban kellene ennek a négy évnek a tevékenységét összefoglalni, akkor azt kellene mondanunk, hogy rendezett világot teremtettünk minden területen, hiszen amit megörököltünk, az egy rendezetlen, kusza világ volt. Ez a rendezettség elsősorban arra irányult, hogy a közösségeinkről olyan törvényeket hozzunk, amelyek megteremtik ennek a lehetőségét. Gondoljunk csak arra, hogy a családokról, a családok védelméről szóló törvény és magában az alkotmányban szereplő definíció a házasság és család intézményét védi és behatárolja. Egy mondattal kénytelen vagyok utalni arra az uniós döntésre, ami ezzel szembement, és ami nem a természet rendjét követi.
De nemcsak a családokat mint közösségeket védték ezek a törvények, hanem a nemzet egészéről is szóltak. Gondoljanak csak a ciklus elején meghozott törvényekre, elsősorban a határon túli magyarokra gondolok. De egy másik közösség, az egyházak világát is rendezte az a törvény, ami véget vetett a bizniszegyházak rendezetlen tevékenységének. Meg kell említenünk, hogy a közigazgatás területén is rendezett és a polgárok érdekeit szolgáló világot teremtettünk. A nyugdíjrendszer területén is rendet sikerült teremtenünk azzal, hogy az állami nyugdíjrendszert fenyegető kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert megszüntettük, és így biztosítottuk a hosszú távú fennmaradását ennek a rendszernek.
Az oktatásügy területén véleményem szerint a legfontosabb a Nemzeti alaptantervnek a megszületése, de az egységes színvonalt biztosító állami fenntartás is fontos. Magam is látom a saját körzetem kisiskoláiban, hogy ez mit jelentett számukra. A szociális területen is nagy lépést tettünk előre, hiszen a nyolc év elrontott szociálpolitikája helyett azt az irányt vettük fel ismét, ami egyszer már jónak bizonyult, hogy munkával próbálunk támogatást adni azoknak, akik rászorulnak. A középosztály megerősítése mellett a leginkább rászorulóknak nyújtott segítség is fontos volt ebben az időszakban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Végtelenül hosszú ideig lehetne folytatni. Egy mondat még idekívánkozik: az az út, amin elindultunk, helyes, ezt kell folytatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
