VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Eltelt négy év, amiről ha egyetlenegy mondatban kellene értékelést adnom, akkor azt mondanám, hogy ez az illúziókeltés négy éve volt. Az egyetlen vitathatatlan sikerük az, hogy képesek voltak olyan tökéletesen kommunikálni, mint még senki korábban. Képesek voltak arra, hogy a hazugságokat, a mulasztásokat, a kudarcokat pozitív színben tüntessék fel négy éven keresztül. Sokszor még nekünk, nekem is az az érzésem volt, hogy önök úgy beszélnek, mint mi, úgy beszélnek, mint egy jobbikos, aztán persze rájöttem, hogy ez az egész csupán egy illúzió, és amikor a tettekre tértünk, a tetteket néztük meg - remélem, most is bólogat, államtitkár úr -, akkor meg úgy cselekedtek, mint az MSZP-sek és a szocialisták. (Sic!)
Önök nem az elmúlt húsz évet zárták le 2010-ben, ahogy ígérték, hanem az elmúlt huszonnégy évet megkoronázták. Ha kimegyünk az utcára, az emberek most nem az elmúlt nyolc év miatt dühösek, hanem az elmúlt huszonnégy év miatt dühösek; abból az elmúlt huszonnégy évből van elegük, amelyből önök az MSZP-vel közösen húsz éven keresztül kormányoztak érdemi eredmény nélkül. A Jobbik éppen azokat az embereket akarja képviselni, akiknek önökből is meg az MSZP-ből is elegük van.
Az MSZP aggódása a demokráciáért, a magyar emberekért, a magyar társadalomért hihetetlenül képmutató, hiszen meggyőződésem, szinte biztos vagyok benne, hogy ugyanezt csinálták volna az MSZP-sek is, amennyiben kétharmados többséget sikerül szerezniük. Nézzenek magukba az MSZP-s képviselők és az MSZP-s politikusok, hogy mi fáj nekik valójában: mi fáj nekik a Közgép ügyeiben, mi fáj nekik a paksi beruházásban, mi fáj nekik a trafikügyekben, mi fáj nekik a földmutyik kapcsán, mi fáj nekik az európai uniós pályázatok szétosztása kapcsán? Mi fáj nekik valójában? Az, hogy nem az ő zsebükbe vándorol a pénz. Pedig voltak olyan régi szép idők, amikor még az ő zsebükbe vándoroltak a pénzek, és most éppen ennek isszák a keserű levét.
Itt van ez a Simon-ügy, és én arra kérem őket, hogy tisztázzák már végre magukat, mit jelent az, hogy Simon Gábor jóhiszeműen hagyta ki a vagyonnyilatkozatából ezt a pénzt. Mit jelent az, hogy a politikai pályafutást megelőző felhalmozás? Mit jelent az, hogy az MSZP szóvivője elszalad a kamera elől? Mit jelent az, hogy ennek a 240 millió forintnak nincs elmondható, megérthető magyarázata most már egy hét múlva sem? Önök simán akarják megúszni Simont? Ennek a pénznek szaga van, vegyék észre, és érezzék önök is! Bár lehet, hogy már ennyi pénzbűzben eltöltött év után önök immunisak erre a szagra.
Egyes híresztelések szerint ennek a pénznek köze lehet önkormányzati kötvénykibocsátásokhoz is. Ha ez így van, akkor fölmerül a kérdés, és joggal merül föl a kérdés, hogy mi lapul még itt a parlamentben. S itt most azért a fideszes képviselőtársaim felé is fordulok: mit gondolnak, miért szavazta le az Országgyűlés az önök támogatásával és az MSZP-s képviselők asszisztálásával az önkormányzati eladósodást vizsgálni hivatott vizsgálóbizottsági kezdeményezésünket? Ugye, nem azért szavazták le, mert esetleg még Simon Gáborok ülnek az önök padsoraiban is? Ki tudja, hány ember ül itt ezekben a padsorokban, aki Simon Gáborhoz hasonló ügyekben sáros? Én azt javaslom, hogy tisztázzuk magunkat, tisztázza magát mindenki, minden frakció. Én a mai napon minden frakcióvezetőnek el fogok juttatni egy kis ívet, amelyen ki lehet tölteni, hogy van-e az illető képviselőnek vagy nyilatkozattételre kötelezett hozzátartozójának külföldön lévő és a vagyonbevallásában fel nem tüntetett számlája vagy vagyonértéke. Kérem, hogy ezt majd tegyék meg. Egy hét szerintem minden frakciónak, a mi frakciónknak is meg az önök frakcióinak is elég lehet arra, hogy ezt megtegyük.
Tisztázzuk magunkat, hogy nincs simonizmus a padsorainkban! Vissza kell adni ugyanis az emberek hitét a politikában, és ennek az első feladata, az első lépése maga az elszámoltatás, ezért ha a Jobbik kormányra kerül, ezzel fogja kezdeni a feladatait. Arra, hogy visszaadjuk az emberek hitét a politikában, azért is szükség van, hogy végre félmillió embert visszahozzunk Magyarországra, hiszen félmillió ember elment ebből az országból, s önök itt a múlt héten miniszterelnök úrral együtt hihetetlen kijelentéseket tettek. Korábban arról volt szó, hogy kalandvágyból mennek ki a fiatalok, ezt nyilatkozta Orbán Viktor. Itt most már azt mondta, örülnünk kellene, hogy ezek az emberek ilyen sok pénzt utalnak haza Magyarországra. Miféle cinizmus ez, uraim? Szétszakított családok szenvedéséről van szó, gyermekek nem látják a szüleiket, nagyszülők nem látják az unokáikat! Itt gazdasági menekültekről van szó, gazdasági emigránsokról. Önöknek nem köszönetet kellene mondani ezeknek az embereknek, hogy külföldről ilyen sok pénzt hazautalnak, hanem az MSZP-vel közösen bocsánatot kellene kérniük, hogy nem Magyarországon keresnek pénzt. Ehhez pedig mire volna szükség? Munkahelyeket kellene teremteni, és nem a közmunkaprogramot kellene becsempészni és a külföldre vándorlást a foglalkoztatási statisztikákba.
A devizahitelesek kapcsán nem az időhúzásra kellene alapozni, hogy majd a választásokig különféle bizottságoknak, intézményeknek és bíróságoknak a döntéseivel ki lehet alibizni ezt a hátralévő időszakot, hanem megoldást kéne végre találni, ahogy ígérték. Közbiztonságot kellene teremteni, ahogy azt ígérték, szintén két hét alatt, nem pedig a statisztikákkal bűvészkedni. Mert a magyar embereknek megélhetésre van szükségük, rendre és elszámoltatásra. A Jobbik ezt ígéri nekik, és ha kormányra kerül, ezt fogja megvalósítani, de még egyszer mondom, az elszámoltatással fogja kezdeni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
(9.30)
