DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon komoly előkészületek után került ide a Ház elé ez a szanálási törvény, és való igaz, hogy a szanálás a szaniter gyógyítás, mármint csonkolással történő gyógyítás latin kifejezéséből ered, és ennek tényleg volt már olyan eredménye a történelem során, amikor a nagyobb rész maradt életben és nem a kisebb. Viszont azon túl, hogy az előterjesztés célját természetesen el lehet fogadni, hogy a pénzügyi stabilitás fenntartása és a pénzügyi szektor által nyújtott kritikus vagy kritikussá válható funkciók folyamatos rendelkezésre állásának biztosítása az előterjesztés célja, valamint ha esetleg kialakulna vagy még inkább megelőzné az intézményi válsághelyzeteket, vagy ha kialakultak, azok kezelését, és ezáltal az adófizetői pénzek védelme, válságkezelési célú felhasználásának a minimalizálására, továbbá a válságba került pénzügyi szervezetek szerkezetalakításához szükséges keretrendszernek a megteremtése. Ez valóban egy uniós jogharmonizációs követelmény. A válság nyomán indult el a felhatalmazás igénye, hogy legyen jogi felhatalmazás ilyen átalakításokra.
Tehát ha jóhiszemű vagyok, akkor ez egy teljesen helyénvaló előterjesztés, amely a tartalmát tekintve arról szól, hogy a fizetésképtelenné váló pénzintézmények rendezett körülmények között megvalósuló és a privát szektor által finanszírozott rendbetétele megvalósulhasson, egy olyan lehetőség megteremtése, amely a jogi kereteket egyértelműen tisztázza.
Az is érdekes és végül is helyénvaló, hogy a gazdaság szereplői között egyfajta kockázatporlasztással a szanálás, a fizetésképtelen pénzügyi intézmények hatósági kényszerrel megvalósuló szerkezetátalakítása a rendes fizetésképtelenségi vagy felszámolási eljárásnak egy olyan alternatíváját jelenti, amely lehetővé teszi a fizetőképtelenség határához vagy annak közelébe érkezett intézmények reorganizációját, esetleg részleges felszámolását, ezáltal a nagyobbik rész további működtetését.
A törvényjavaslat helyesen meghatározza a válsághelyzetekre való felkészülést, illetve a konkrét válságkezelést és annak finanszírozási hátterét. A finanszírozási háttér alapvetően egy válságkezelési alap létrehozásával történik, amit maguk a piac szereplői, gondolom, a tehetségük arányában, bár az is lehet, hogy egyszerű belépési tagdíjként létrehoznak. Hogy ennek a mértéke elegendő-e, vagy egyáltalán a léte már egyfajta garanciát teremt, egyfajta bizalmat generál, ezt majd a későbbiekben a tapasztalatok alapján lehet meghatározni.
A Magyar Nemzeti Bank mint szanálási hatóság a hatásköre gyakorlásának részletes szabályait ebben a törvényben kapja meg. Ezek a részletes szabályok: a szanálási tervezés folyamata, amelynek keretében a szanálási feladatkörben eljáró Nemzeti Bank minden jelentős hitelintézet és befektetési vállalkozás szanálhatóságát vizsgálni fogja, valamint egyedi és csoportszintű szanálási terveket határoz, határozhat meg annak érdekében, hogy a válsághelyzet bekövetkeztekor felkészült legyen a hatékony segítségre.
(17.00)
Ez igazából jól hangzik, de ha meggondoljuk, akkor egy rendkívüli jogosítványt kap ezzel a Nemzeti Bank. Egyrészt, amit korábban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kötelezően ellátott - abban az időben ezt még, a válság után stressztesztnek nevezte a szakma -, ezen a magyar pénzintézetek elég jó eredményeket értek el, azt lehet mondani, hogy jobbat, mint Európában sok más állam pénzintézetei. Ugyanakkor most majd a Nemzeti Bank fog lehetőséget kapni arra, hogy eldöntse, hogy ki a jó bank, ki maradhat egyben, ki a rossz bank, kit kell szétszedni, levagdosni egyes részeit. Ezt lehet persze gyógyító céllal, lehet olyan céllal is, hogy azért aki nem gondolja elég komolyan az együttműködést, azt azért fokozottabb együttműködésre késztessék. Tehát egy jogállamban ez jól működhet. Nem akarok túlzó kifejezést használni, de azért mondjuk, egy fideszes háttérérdekek által kimondottan vezérelt pénzügyi rendszer átalakítási folyamata közepette ilyen törvényi felhatalmazást adni, amelynek keretében valakik ennyire súlyos hatáskört kapnak, azért nem biztos, hogy megnyugtató.
A Magyar Nemzeti Bank a szanálás folyamatát, amely egy szigorú, három kritériumból álló feltételrendszer teljesülése esetén indulhat el, a következők szerint vizsgálja. Egyrészt szükséges feltétel, hogy a fizetésképtelenség bekövetkezett vagy a bekövetkezése valószínűsíthető. Na, ez már egy ilyen ingoványos pont, hogy mi alapján valószínűsíthető. Másrészt a fizetésképtelenség a szanáláson kívül más módon nem akadályozható meg; szintén nehezen objektivizálható értékelési szempont, lehetnek tapasztalati elemek, ugyanakkor végül is döntést jelent erre vagy arra. Harmadrészt pedig: a szanálás a közérdekre való tekintettel szükséges, tehát a betétesek pénzét meg az egész pénzügyi rendszer működését védje.
A szanálás során sor kerülhet a nehéz helyzetbe jutott intézmények tulajdonosai és egyéb hitelezői jogosultságának korlátozására. Magyarul, a Magyar Nemzeti Bank lecserélheti a menedzsmentet vagy gyámság alá helyezheti, olyan biztosokat helyezhet oda, akik felülírják a menedzsment jogosítványait. Ez is egy korlátozott joggyakorlatot eredményez. E jogkorlátozás mindig a közérdekre való tekintettel valósul meg természetesen, és arányos mértékben történhet - de hát ki dönti el, hogy mihez képest arányos?
A szanálási eszközöket is a Magyar Nemzet Bank határozza meg, amelyekkel a szanálási feladatkörében eljárhat. Ez a vagyonértékesítés, tehát mit vesz ki a rendbe hozandó pénzintézet vagyonelemeiből vagyonértékesítésre, milyen áthidaló intézményi struktúrát alakít ki, az eszközök elkülönítését, zárolását, átminősítését, a hitelezői feltőkésítést. Itt például jelentős szerepe lesz a Nemzeti Banknak, és nem túl megnyugtató, hogy mondjuk, ingatlanbeszerzésre meg műkincsvásárlásra százmilliárdos nagyságrendben költ a Nemzeti Bank, akkor hogy legyünk bizalommal aziránt, hogy nem egy más kezében lévő pénzintézetet akar szanáláson keresztül egy ettől eltérő tulajdonosi szerkezetbe juttatni. Különleges esetekben maga a kormány is élhet szanálási eszközökkel, mégpedig egy kényszerített tőkeemeléssel vagy államosítással. Hát ez is egy eléggé dodonai rész, és inkább félelmetes, mint megnyugtató.
Fontos tulajdonosokat és hitelezőket védő garanciális szabály azonban, hogy egyetlen hitelező vagy tulajdonos sem kerülhet a szanálás során rosszabb helyzetbe ahhoz képest, mint amilyen helyzetben az intézmény felszámolása esetén került volna. Na, ez egy gyönyörű, szép mondat, mert senki nem tudja megmondani, hogy milyen helyzetbe került volna a felszámolás során, ami nem következett be, tehát nem lehet számszerűsíteni. Úgyhogy ilyen prognózisok alapján persze lehet valamit rá mondani, de nem látszik túlzottan egzaktnak. Nagyon örülök, hogy Szatmáry Kristóf képviselő úr elmondta, hogy szakmai előkészítésre, vitára sor került, de azért mondjuk, az előterjesztéshez én örülnék, hogyha ennek a rezüméjét meg lehetne jobban ismerni. Mert én hallottam aggályokról is ezek után a szakmai viták után, hogy nem mindegy, hogy ki mondja meg, hogy melyik a jó bank, melyik a nem, melyiket hogy kell szanálni, melyiket másképpen.
Tehát a szanálás finanszírozási háttere érdekében megteremtendő szanálási alap, persze ez pozitív, hogy legyen egy ilyen biztosíték, amivel a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások befizetéséből gazdálkodik majd a szanálási szervezet. A szanálási alap célja nem a bankmentés, hanem a végrehajtott szanálási intézkedések segítése például kölcsönnel vagy garanciavállalással. Persze, a mértéke sem nagyon tenné lehetővé, hogy bankmentési célra használják, mert annál ez azért sokkalta szerényebb lesz.
A szanálási alap felállításának az indoka, ami az államtitkári előterjesztésben helyesen szerepelt, az az uniós alapelv, hogy a válságok terheit a piaci szereplőknek kell viselniük, mert hát a pénzügyi válság átmeneti kezelése során ez nem mindig így történt. A görög válságkezelésben sikerült olyan alkut kötni, hogy a piaci szereplők vitték el körülbelül 50 százalékban a leírásokat, de azért a másik 50 százalékot az adófizetői pénzekből kellett megoldani.
A fiskális semlegesség szabálya szerint legfeljebb tíz év elteltével az állam minden szanálási jellegű kifizetését meg kell téríteni, egyrészt a szanálás alatt álló intézmény, illetve annak vagyonának értékesítéséből, illetve a piaci szereplők befizetéseiből. Ez megint a közösség, azaz az adófizetők védelmét jelenti vagy jelentheti.
Az MSZP véleménye szerint a kormányzati gazdaságpolitika feladata elsődlegesen nem az lenne, hogy a bankok szanálására vonatkozó szabályokat alkossa csak meg, és olyan pénzügyi válsághelyzeteket modellezzen, amelyek bekövetkezése jelenleg, hála istennek, nem várható. A kormányzati gazdaságpolitika feladata szerintünk az kellene hogy legyen, hogy olyan szabályozási és üzleti környezet létrehozását segítse elő, amely a gazdaság olajozott működését segítő, garantáló pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását, erősítését szolgálja. Tehát noha ennek a törvénynek is ez a kimondott célja, nem látjuk, hogy a gazdaságpolitika egyéb vonulatai hogyan szolgálják ezt a célt.
Ez az elvárás elsősorban kiszámítható, tervezhető és átlátható jogszabályalkotást és jogalkalmazást jelent. Ezt az elmúlt négy évben nem gyakorolták, és ezt a ciklust is olyan jogi intézkedésekkel, jogalkotással kezdték, ami egyértelműen aggodalomra ad okot.
A pénzügyi közvetítőrendszerre vonatkozó szabályok kialakítása során pedig arra kellene hangsúlyt helyezni, hogy a kockázatokat adminisztratív úton, akár már az engedélyezés során felismerjék és megfelelően kezelni tudják. Erre, mi úgy gondoljuk, hogy lehetőséget teremthet a PSZÁF Magyar Nemzeti Bankba olvasztása, tehát gyakorlatilag a szakmai háttér kiterjesztése, de ezt azért gyakorolni is kellene. A törvényjavaslat valódi célja ugyanis feltehetően az, hogy egyes, jelenleg jelentős mértékű rossz hitellel rendelkező pénzügyi intézményeket a bankszektor többi szereplőjének hozzájárulásából a Nemzeti Bank közreműködésével megszabadítsanak rossz hiteleiktől, és egyúttal ezen pénzügyi intézményeket versenyelőnyhöz juttassák a többi ágazati szereplő rovására.
Ez az aggály megvan, vannak ilyen, mondhatni, a Fidesz által egyébként szeretett vagy fideszi érdekkörbe tartozó pénzügyi szervezetek.
(17.10)
A puding próbája, amikor megeszik. Remélem, hogy nem keserű élmény lesz, amikor ez a törvény alkalmazásra kerül.
Mindent figyelembe véve, a jogharmonizációt elfogadjuk; a bizonytalansági tényezőkre való tekintettel meggondoljuk, hogy mennyiben tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
