ORBÁN GÁBOR
ORBÁN GÁBOR
ORBÁN GÁBOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A nemzetközi pénzügyi rendszer egyik sajátossága volt és most is az, hogy egy-egy intézmény kritikus helyzete kihat a vele kapcsolatban álló számos más pénzügyi intézményre, sokszor egyébként egészséges bankokat, pénzügyi intézményeket is bajba sodorva vagy rendszerszintű feszültséget okozva. Más szavakkal úgy mondhatnám, hogy egy intézmény problémája egyfajta láncreakciót okozott már több esetben a rendszerben, mintegy megsokszorozva a káros hatásokat.
Az uniós döntéshozók is felismerték ezt, és ennek a felelősségét felvállalva egy új szabályozási keretrendszerét alkották meg annak, ahogyan ezzel a jelenséggel bánni lehet. Létezhet olyan eset, hogy nehéz helyzetbe kerülnek hitelintézetek, befektetési vállalkozások, amelyek ráadásul méretüknél fogva, ügyfélkörüket vagy bármilyen más paraméterüket tekintve rendszerszintű stabilitási kockázatot hordoznak, és ezzel az ő nehéz helyzetük egyfajta tovagyűrűző hatást eredményezhet.
Ezen gondolatkör mentén dolgozták ki az úgynevezett szanálási keretrendszert az Európai Unióban, amely a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását, erősítését, biztonságos működésének fokozását célozta meg. Ennek a keretrendszernek az a célja és az a feladata, hogy rendszerstabilitási szempontból fontos hitelintézeteket és befektetési vállalkozásokat az esetenként a nemzetgazdaság egészének vagy a pénzügyi rendszer egészének felesleges és veszteségeket és károkat eredményező felszámolásától mentsen meg, és helyette a még működőképes részt megtartva vagy újra működőképessé téve az intézményt, a felszámolást el tudja kerülni.
Ezeket a keretszabályokat irányelvi formában fogadta el az Európai Tanács és az Európai Parlament. Ennek az irányelvnek a címe: a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozása, vagy szintén ismert nevén a BRRD-irányelv. Csak jelezni kívánom, hogy teljes mértékben pozitív szemléletű szabályozásról van szó, hiszen preventív szabályozás ez, első lépésként a helyreállítást célozza meg, amelyet maga az intézmény, tehát a hitelintézet vagy a befektetési vállalkozás tud megtenni a működést érintő döntések, változtatások révén. Ebben az esetben a hatóság, vagy mondjuk, a felügyelet részéről lényegi beavatkozás nem is szükséges, mert az első jeleknél a felügyeleti hatóság felszólítására és kontrollja mellett az intézmény maga rendezi az átmeneti működésbeli problémákat a már sokkal korábban kidolgozott helyreállítási terv alapján.
Az irányelv másik kulcsszava a szanálás, amelynek köznyelvi használata jelentős mértékben eltér a szó valódi, eredeti jelentésétől, nagyon távol áll attól, egyfajta pejoratív tartalmat kapott vagy egyfajta negatív konnotációval ruházta fel a köznyelv mostanra, a magyar legalábbis. Pedig a szanálás a latin sanitas - egészség - vagy sanus vagy sanare tövű kifejezésből származik, aminek a gyógyítás, az egészségessé tétel a valódi jelentése. Pontosan ez a célja ennek a szabályozásnak is, tehát egyfajta sebészeti beavatkozást is magába foglaló terápiaként kell elképzelni a szanálási cselekményeket, aminek a célja az, hogy az intézmény újra egészséges legyen, vagy legalábbis az egészséges részei tovább tudjanak működni, ne kelljen az egész intézményt bezárni, felszámolni. Tehát egyfajta ügyfélközpontú, működésorientált gondolatkörbe kell ezt az egészet helyezni, én úgy gondolom, így kell erről gondolkodni, mégpedig úgy, hogy ennek az ára nem az adófizetőkre terhelődik. Ez nagyon fontos, és erre többször vissza szeretnék térni.
A szanálásnak az előbb említett célokon kívül még négy célját lehetne megfogalmazni. A kritikus, azaz az intézmény lényegi működését biztosító funkcióit célszerű fenntartani. Ez lenne az első, tehát hogy az intézménynek, amelyik nehéz helyzetbe került, fönnmaradjanak a kritikus, lényegi működését érintő funkciói.
(16.30)
Másodsorban, illetve nem is másodsorban, csak második helyen ezek a célok egyenrangúak, alapvetésként jelenik meg a betétesek és a befektetők védelme, tehát az OBA és a BEVA által nyújtott védelem változatlan formában fennáll. Változatlan formában és mértékben fennáll azzal, hogy az egyébként harmadik személy tulajdonában lévő, de kezelt pénzekre is vonatkozik a védelem.
Harmadrészt kiemelt cél, hogy a közpénzeket védjük, azaz az állam által nyújtott rendkívüli pénzügyi támogatás, ha egyáltalán van ilyen, ha egyáltalán szükséges, lehetőleg ez kerülendő, de ha bármikor ilyen felmerül, az kizárólag a legkisebb mértékben jelenjen meg. Ez kiemelt célja az uniós irányelvnek is és a hazai törvényjavaslatnak is, amit önöknek hoztunk.
Negyedikként azt a célt említeném, ami már a törvény szövegében is, címében is megjelenik, a törvényjavaslat címében, hogy a bizalom fenntartása, fokozása, a stabilitás megőrzése, erősítése az, amit ez a szabályozás elérni próbál.
Tisztelt Képviselők! A pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat, tehát a szóban forgó törvényjavaslat kiinduló és legmarkánsabb szabályozási alapja a már említett irányelv, májusban fogadták el, és a múlt héten hirdették ki, ez a szanálási keretrendszerről szóló uniós irányelv, amely számos kardinális pontjában nyit új lehetőségeket, ad megoldást a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tekintetében a nehéz intézményi helyzetből való kilábalásra.
Ahogy említettem, a szanálás a köznyelvben már-már egyfajta ijedelmet okozó kifejezéssé torzult az utóbbi évtizedekben vagy évszázadokban, nem is tudom, holott nem győzöm hangsúlyozni, hogy ennek valós tartalma ebben az esetben pontosan pozitív lehetőségeket nyújt, a kilábalást szeretnénk a szanálással elérni, a gyógyulás lehetőségét biztosítani ezzel a szabályozással. Nehézséggel küzd az intézmény, de az a lényeg, hogy ésszerű keretek között a lehető legnagyobb hatékonyságra törekvés mellett az intézmény egy részét vagy egészét célszerű lehet megmenteni ahelyett, hogy felszámolnánk, mert a felszámolás, a csőd, amit elkerül ez a lehetőség, komoly gondokat okozna más szereplőknek vagy a pénzügyi rendszer egészének, és annak nagy ára lenne. Ezt az árat kell elkerülni. Ha az intézmény nincs akkora bajban, hogy indokolt a felszámolás és a csőd, hanem még megmenthető, és az életben tartás célszerű és a közjót szolgáló döntés, és mindez nem közpénz felhasználásával történhet, akkor ezt meg kell tenni.
A pénzügyi szervezetek életben tartása persze sokszor negatív felhanggal társul épp azért, amit már többször is említettem. Mindenki az állami pénzek, saját adófizetői forintjaink felhasználására gondol, hiszen a múltban ez nem volt példa nélküli. Ezért szeretném azonnal leszögezni, hogy a keretszabályozás egyik alapelve, hogy a közpénznek, az adófizetői pénznek az igénybevételére ne kerüljön sor. Az egyik fő eleme a törvényjavaslatnak a szanálási alap létrehozása, amely egy olyan, a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások díjbefizetéséből ütemesen, fokozatosan évek alatt felépülő pénztömeg, amely egy későbbi szanálási eljárás esetén a terhek viselésére forrást nyújt.
Azután, hogy tisztáztam, hogy mi az a szanálás és mi ennek a célja, beszélni kell a feltételekről is: milyen feltételek esetén indulhat el egyáltalán egy szanálási eljárás? Nem lehet egy intézményt csak úgy szanálni, természetesen komoly feltételrendszert tartalmaz a törvényjavaslat. Ennek az egyik eleme a törvényben rögzített fizetésképtelenségi állapot megvalósulása vagy annak nagyon erőteljes valószínűsítése. Szintén fenn kell állnia annak a feltételnek, hogy bármilyen más intézkedéssel ne legyen helyreállítható a működés, tehát a szanálási intézkedés csak akkor következhet, akkor teljesül a fokozatosság elve, lehetővé kell tenni, hogy a legenyhébb intézkedések mentén megkíséreljék a helyreállítást, és csak ennek meghiúsulása esetén jöhetnek az erőteljesebb lépések.
A harmadik szükséges feltétel az, hogy a közérdek azt indokolja, hogy a szanálási eszközök valamelyikét alkalmazni kelljen, tehát nagyobb tömeget érintsen, kihatása legyen a pénzügyi szektorra, számos intézményre vagy a gazdaság egészére. Az említett három feltételnek együttesen kell fennállnia, hogy megindulhasson a szanálási folyamat.
Tisztelt Országgyűlés! A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások esetleges szanálásának, vagyis az intézmények alapvető funkcióinak folyamatossága a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében szükséges. Ennek az alapja a szanálási tervezés, vagyis az adott intézményekkel szemben alkalmazható lehetséges szanálási intézkedések és eljárások meghatározása. A Nemzeti Bankot jelöltük már meg tavaly szanálási hatóságként, most kap a Nemzeti Bank olyan jogköröket, amelyek a szanálási folyamat végrehajtását lehetővé teszik. Ez azt jelenti, hogy az MNB dönt arról, hogy melyik intézményekre és csoportokra készüljön ilyen szanálási terv. Ez a kiindulópont, innen indulunk abban az esetben, ha nehézségek merülnek fel valamelyik intézmény életében, így a szanálási hatóság nem a nulláról indul, hanem már gyorsan, hatékonyan, előre végiggondolt ütemterv mentén tud lépni az intézmény terápiája, a megfelelő működés helyreállítása ügyében.
A szanálási terv tehát alapvetően már elő van készítve, az asztalfiókban van, és csak akkor veszik elő, ha teljesülnek a szanálási feltételek, viszont ekkor már lehetővé válik a kész szanálási terv alapján az azonnali beavatkozás, és nincs időveszteség. Márpedig az egésznek az alapvető sajátossága, hogy az időtényező rendkívül fontos, minél hamarabb megkezdődhessen a megfelelő terápia alkalmazása.
Tisztelt Országgyűlés! A szanálási eszközökre utaltam, mielőtt a szanálási tervről megemlékeztem itt az előbb, nézzük végig, hogy melyek ezek. Négy lehetséges szanálási eszközt említ a törvényjavaslat azzal, hogy az egyik, az úgynevezett eszközelkülönítés kizárólag egy másik szanálási eszközzel karöltve alkalmazható. Ennek az az oka, hogy az eszközelkülönítés valójában az intézmény nem életképes részének a leválasztását jelenti, a szanálás során pedig a megmaradt kritikus funkciók továbbműködését is biztosítani kell, önmagában az eszközelkülönítés nem oldja meg a feladatot.
Bár időbeli sorrendet nem állítunk fel az egyes szanálási eszközök alkalmazására, az elsődlegesen alkalmazandó intézkedés elvileg a vagyonértékesítés lenne, tehát az, hogy a szanálás alatt álló intézmény tagsági részesedései, összes vagy egyes eszközei, jogai, kötelezettségei piaci szereplő részére kerülnének átruházásra. Ha erre nincs mód, az átruházás egy áthidaló intézmény felé történne. Ezt az úgynevezett áthidaló intézményt kifejezetten a szanálási eszköz alkalmazása céljából hoznánk létre, és részben vagy egészben a szanálási alap vagy az állam tulajdonában, vagy annak ellenőrző befolyása alatt állna.
Az eszközelkülönítés, vagyonértékesítés, áthidaló intézmény után a negyedik szanálási eszközként a törvényjavaslat az úgynevezett hitelezői feltőkésítés eszközét nevesíti. Ez azt az elvet érvényesíti, hogy a csőd közeli helyzetben lévő intézmény tőkehelyzetét, hosszú távú életképességét az adófizetők helyett az adott intézmény tulajdonosainak, hitelezőinek teherviselésével rendezzék. Ezen szanálási eszköz nem alkalmazható az olyan követelésekre, amelyek biztosítékkal vannak ellátva vagy más módon garantáltak, tehát így különösen nem érintheti például a Betétbiztosítási Alap által biztosított betéteket, azok minden körülmények között védve maradnak.
A törvényjavaslat a szanálási eszközöktől elkülönítetten önálló szanálási intézkedésként rendelkezik a nehéz helyzetbe került intézmény tőkeelemeinek leírásáról, átalakításáról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alárendelt tőkével rendelkezők követelése leírásra kerül vagy csökkentett összegben részvénytulajdonra változik, illetve a részvényesek tulajdoni hányada annak következtében csökken, hogy új tagsági részesedések kerülnek kibocsátásra, tehát hígítás történik a részvényesek körében.
(16.40)
Ezen intézkedések akár önállóan, szanálási eszköz alkalmazása nélkül is alkalmazhatók, illetve bizonyos esetekben nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is lenne. Tehát hogy az alárendelt kölcsöntőke tulajdonosai, valamint a tőketulajdonosok veszteségleírása megelőzze a többi szanálási eszköz alkalmazását.
Tisztelt Ház! Említettem már, hogy a Nemzeti Bankot még tavaly kijelöltük szanálási hatóságnak, felruházzuk most egy olyan eszközrendszerrel, amelynek segítségével a közjó érdekében megfelelő terápiát, gyógymódot tud alkalmazni az ilyen módon érintett hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások esetében, közpénzek helyett elsődlegesen a szanálási alap terhére, ezt nem győzöm hangsúlyozni. A keretszabályozás mostani megalkotásának és bevezetésének az a célja, hogy a szanálási hatóság, tehát a Nemzeti Bank kellő időben, kellő alapossággal felkészülhessen a törvény által ráruházott feladatainak ellátására, többek között a szanálási tervek kidolgozására, a szanálási alap feltöltésének beindítására.
Mondtam már azt is, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, a közpénzek felhasználásának megfelelő szabályozása mellett a másik alapvető és ezzel teljesen egyenrangú kérdés a kisbetétesek védelme. A szanálási keretrendszer törvényi megalkotása során kiemelt fontosságú szempont, hogy a kisbetéteket, tehát a 100 ezer euró alatti betéteket vagy másként mondva az OBA által biztosított betéteket, valamint a BEVA által, a Befektetővédelmi Alap által 20 ezer euróig biztosított befektetéseket a keretrendszer minden körülmények között továbbra is védelem alatt tartsa. Itt veszteségek az ügyfelek részére nem tudnak keletkezni.
Tisztelt Képviselők! Az önök előtt lévő törvényjavaslat elsődleges célja tehát a hitelintézetek és befektetései vállalkozások, azaz a pénzügyi intézmények, a pénzügyi közvetítőrendszer legfőbb szereplői tekintetében a működési stabilitásukat fokozó szabályozás kialakítása, az uniós keretek között természetesen, az intézményrendszer felépítésének és globális jellegének figyelembevételével. Összegzésként csak annyit szeretnék elmondani, hogy a benyújtott törvényjavaslat a pénzügyi szektorbeli biztonság és stabilitás fenntartását célozza, és kiegyensúlyozott, ügyfélbarát pénzügyi környezetet és pénzügyi intézményi működést eredményez. Kérem ezért önöket, hogy szíveskedjenek a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
