SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat elsősorban az európai uniós irányelveknek megfelelő nemzeti bankszanálási szabályozásról szól. Ugyanakkor nem helyes elhallgatni, hogy a szabályozás a közpénzkímélő megoldások mellett lehetővé teszi az MNB úgynevezett rossz-bankkoncepciójának megvalósítását, azaz ezermilliárd forintnyi bedőlt vállalati hitel állami átvállalását Magyarország pénzügyi tartalékainak terhére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP helyesli, hogy készült végre egy törvényjavaslat, amely a bajba kerülő hitelintézetek pénzügyi helyzetének rendezését szabályozott mederbe terelné. Természetesen támogatjuk azt is, hogy újfent megerősítésre kerül a 100 ezer euró alatti bankbetétek minden körülmények között érvényes államilag garantált védelme. Egyetértünk azzal, hogy ha a jövőben az MNB komoly problémákat észlel egy hitelintézet vagy brókercég esetében, megvizsgálja, hogy a közérdek alapján célszerű-e szanálással, vagyis nem állami pénzből való kisegítéssel elkerülni az illető intézmény bezárását.
A szanálás a bankok megsegítésének az a típusú klasszikus módja, amelynek során a jegybankok a bajba került hitelintézet szolgáltatásait és hitelállományát szabályozott keretek között megpróbálják mielőbb másik piaci szereplőnek átadni kötelezettségekkel csökkentett értéken. A bankmentésnek ez a formája az adófizetőknek nem kerül pénzébe, a rendszer működtetése érdekében a piaci szereplők fognak befizetéseket teljesíteni egy szanálási alapba. Megállapíthatjuk, hogy a szanálás a közpénzekből finanszírozott drága bankmentések alternatívája. A javaslat idáig rendben van.
A problémák akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy a klasszikus szanálási eszköztár nem jelent elégséges megoldást a felgyülemlett rossz hitelállomány gyors rendezéséhez. A szanálási irányelv és az előttünk lévő törvényjavaslat ugyanis lehetővé teszi egyéb pénzügyi eszközök alkalmazását is, például a hídbanki vagy rosszbanki eszközelkülönítési megoldásokat. Hídbank esetében a fontos állományok egy ideiglenesen létező, köztulajdonban lévő bankba kerülnek a későbbi piaci eladásig, míg a rosszbank esetében a problémás, kétes értékű eszközöket emelik ki a nehéz helyzetbe jutott intézmény mérlegéből, hogy azt megtisztítsák és ezzel az eladását megkönnyítsék.
A magyar kormány és a Matolcsy vezette jegybank elképzelései szerint a jegybank és az állam finanszírozná a rosszbankot, nem a szanálást, amelybe a kétes hiteleket gyűjtenék össze, hogy segítsék a vállalati hitelezés fellendülését. A hírek szerint bekerülési értéken 1000 milliárd forint rosszul kihelyezett, jórészt már leírt vállalati hitelállományt több mint 400 milliárd forint összegben szándékoznak megvásárolni az akár már szeptemberben induló jegybanki program keretében. Matolcsy nyilatkozata szerint erre kényszer van. De vajon mi az a kényszer, amely azt indokolja, hogy a rossz vállalati hitelállomány költségeit az államra, az adófizetőkre terheljék? Talán az, hogy máskülönben nem élénkülne a vállalati hitelezés, vagy mert mégsem teljesít jobban a gazdaság, vagy mert a hatmilliárdos reklámtender ellenére a növekedési hitelprogram megbukott. Vagy valami más az a kényszer, amely a jegybanki tartalékok gyors elköltését indokolja.
Hogy miért elhibázott a kormány és a jegybank rosszbankkoncepciója? Először is a problémás hiteleknél a valódi érték, azok árának megállapítása rendkívül nehéz.
Például az OTP a problémás hitelállomány értékének 80 százalékára céltartalékot képzett, így akár jól is járhat, ha a rossz hiteleit az állam a könyv szerinti érték 40 százalékán átveszi.
Másodszor: nemcsak a szükséges tőke előteremtéséről van szó, hanem arról is, hogy ezektől a rossz hitelektől csak hosszú idő alatt lehet megszabadulni. Emiatt jó néhány évig le lenne kötve, semmiféle hasznot nem hajtana a rosszbank létrehozására fordított befektetés.
Harmadszor: az úgynevezett egyéb pénzpiaci eszközöknek - például rosszbank, ingatlanvásárlások, rendkívüli hitel - a Matolcsy vezette jegybank általi alkalmazását vélhetően a jövőben is az átláthatatlan, kontroll nélküli döntések és folyamatok fogják jellemezni közös pénzünk és tartalékaink terhére.
(17.30)
További felvetődő probléma a jegybankok közvetlen vásárlásaival, hogy a pénzpiacon a jegybankok a szabályozó hatóság szerepét is betöltik, tehát olyan helyzet állhat elő, hogy a jegybank ugyanazon a piacon befektetőként és felügyeletként is jelen van. Olyan ez, mint amikor a focimeccsen a bíró egyszer csak beszáll a játékba, és néha-néha ő is elkezd passzokat adni, gólokat lőni.
A rosszbank bizonyos tekintetben hasonlóan működne, mint a bajba jutott, hitelüket fizetni nem tudó, rászoruló családok számára segítséget nyújtó Nemzeti Eszközkezelő. De míg a rosszbankkoncepció megvalósítása során több mint 400 milliárd forintért elsősorban kereskedelmi ingatlanhiteleket, tehát irodák, plazák és hotelek finanszírozása mögötti hiteleket venne ki a bankok mérlegéből a kormány és a jegybank, addig az emelkedő jelzálog-hiteltörlesztések következtében a súlyos válságba került családok megsegítésére a Nemzeti Eszközkelő céljaira ennek töredéke, összesen 28 milliárd forint jutott az elmúlt években. Beszédes számok ezek arról, hogy mennyit ér az ember és mennyit a tőke.
Az LMP számára elfogadhatatlan, ha a rendelkezésre álló hazai forrásokból bedőlt ingatlanprojekteket vásárolnak ahelyett, hogy az önhibájukon kívül bajba jutott családokon segítenének, továbbá megtérülő, munkahelyeket teremtő zöldberuházások megvalósításához nyújtatnánk kölcsönt.
De persze mindennek megvan a maga oka: a jegybankelnök szavai szerint néhány külföldi tulajdonosú magyarországi bank felől olyan jelzéseket kaptak, hogy elhagynák az országot. Matolcsy jelzése szerint azzal, ha sikerül kitisztítani a rossz hitelek portfólióját a banki mérlegekből, akkor ígéretes új vevők jelentkezhetnek egyes magyar bankokra, vagyis a jegybank a rosszul kihelyezett vállalati hitelek átvállalásával támogatná a bankrendszer tulajdonviszonyainak megváltoztatására irányuló átfogó folyamatot. Magyarul: a jegybankunk közös adóforintjaink százmilliárdjaiból átvállalja az érdekszférájában eladandó bankok veszteségeit. Ez elfogadhatatlan.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
