TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szívesen dicsérném azt a gyorsaságot, ami egy uniós szabályozás átültetését helyezte kilátásba a tervezettel, szívesen dicsérném akkor, ha ez mindig és minden esetben így lenne. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy míg egyik oldalról egy gyors szabályozási tervezet van előttünk, más esetekben a kormányzat vagy a kormányzó koalíció nem ilyen gyors, és nem feltétlenül méltányolja az uniós alapelveket. Ezért tehát azt szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy a jövőben próbálják meg ezt máskor, minden esetben megtenni.
A második megjegyzésem: természetesen vitán felül áll az, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását őrizni kell, ez nem lehet kérdés. Ugyanakkor a megőrzés nemcsak az előttünk fekvő tervezet feladata, hanem minden olyan kormányzati intézkedésé, ami az utóbbi időben ezt nem szolgálta. És most nagyon szépen kérem, ne legyen olyan képviselőjük, aki itt a „bankok oldalán állok”, „nem a bankok oldalán állok” nagyon szakállas szöveget nyomja, a helyzet ugyanis az, hogy ha egyik esetben, jelen esetben a kormányzat úgy gondolja, hogy ez a stabilitás fontos, akkor ezt ne tegye kockára más esetben sem.
A harmadik ilyen tétel: akkor, amikor a bankok szóba kerülnek, önök kétfélét beszélnek, kétfélét mondanak, kétfélét cselekszenek. Akkor, amikor az LMP vezérszónoka igen pontosan vázolta azt a képet, hogy mi a helyzet azzal a félelemmel, ami úgy szól, hogy a bankok helyezték kilátásba kivonulásukat, az önök, egyébként törvényalkotásban felkent képviselője a nyilvánosságban azt kommunikálja, hogy ez a tervezet lesz az, amely kvázi bünteti ezeket a bankokat, és megakadályozza, hogy közpénzeket felhasználva, terhek hátrahagyásával vonuljanak ki. Ez azonban nem igaz, nem erről szól maga a tervezet, és nem erről szól maga az uniós irányelv sem.
Azt gondolom ugyanis, hogy bár az Unió jelentősen késlekedett a válság óta ebben a tekintetben, hogy a tagállamainak javaslatot tegyen a szabályozásra - és ezt a jelentős késlekedést sem menti semmi -, ugyanakkor mégiscsak azt kell mondanom, hogy a tervezettől függetlenül a kormányzat másféle irányokba látszik haladni. És ez nemcsak a kommunikációt jelenti, hogy mire használja fel az általános bankellenes hangulatot, hanem azt is, hogy mi a valóságos szándéka, mondjuk, a Matolcsy-féle rosszbankkoncepciójával, amiről szintén nem szólnék.
Végül hadd hánytorgassam fel önöknek rövid hozzászólásommal a Takarékbank és a takarékszövetkezetek ügyét, muszáj erről beszélni. Nemcsak azért, mert önök akkor, amikor most azt mondják, hogy az előttünk fekvő és a bankokat kvázi kockázatközösségé formáló tervezetet tesznek le, a takarékszövetkezetek és a Takarékbank esetében totálisan a másik irányba mentek.
(17.40)
Nem vették figyelembe azt, hogy a tagszövetkezetek egyébként már azon az úton vannak, hogy ezt a kockázatközösséget létrehozzák, nem vették figyelembe azt, hogy erre a saját eszközeiket szánják rá és nem pedig az adófizetőkét. Semmi nem volt szent, hiszen ezt a szektort, ami nem jelentékeny része a pénzügyi közvetítőrendszernek, le kellett nyúlni, államosítani, majd továbbadni egy privatizációs folyamatban, egy máig is egyébként vitatott, de vitathatatlanul a kormány érdekkörébe szerveződő társaságnak.
Azt gondolom tehát, hogy következetességet is elvárhatunk. Tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy a tervezet és az uniós iránymutatáshoz való alkalmazkodás a jó irány, akkor azt is mondjuk, hogy a kormánynak következetesnek kell lennie az összes ilyen típusú intézkedésében, és változatlanul nem fogjuk elfogadni soha azt a fajta megoldási módot, amely egy pénzügyi közvetítőrendszer jelentős részét fogja, viszi, majd adja tovább.
Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)
