VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslatról van most szó, ami talán a közvéleményt kevésbé érdeklik, de a szakma, azt gondolom, erre a törvényjavaslatra nagyon is figyel, hiszen 2008-ban bekövetkezett egy világgazdasági válság, ami alapvetően a pénzügyi szektorból indult el. Ennek aztán a továbbgyűrűző hatásait még most is érzi a magyar gazdaság, még most is kitettek vagyunk azoknak a nemzetközi szintű kockázatoknak és körülményeknek, amelyek ezt a válságot előidézték.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy definiáljuk azt, hogy meddig terjedhet a Jobbik véleménye és értékrendje szerint a nemzetállami hatáskör egyes kérdésekben; meddig terjed az a hatáskör, amit az Európai Unió a monetáris politika és a prudenciális felügyelet terén szeretne gyakorolni; és hol húznánk meg mi ezeket a határokat.
Az 1848-as magyar forradalomnak nagyon fontos célkitűzése volt az, hogy Magyarország monetáris önállóságát helyreállítsa, azaz legyen önálló magyar nemzeti bank. Jelenleg az az állapot van Magyarországon, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank fölött az Európai Központi Bank gyakorol felügyeletet, csak az Európai Központi Bank adhat neki utasítást. Megjegyzem egyébként: ez egy annyira durva beavatkozás a nemzeti szuverenitás területén, amit Orbán Viktor maga is gyakorlatilag letagadott a vele készült rádióinterjúban. Tehát ez egy olyan kérdés, amivel a Jobbik nyilvánvalóan nem ért egyet.
Mivel azonban a magyar bankrendszer erősen integrálódott más nemzetközi bankokkal, ezért támogatjuk azt, hogy közös cselekvés jöjjön létre a pénzügyi közvetítőrendszer biztonságos működésének érdekében, azért, hogy a 2008-as válsághoz hasonló válságjelenségeket, bankcsődöket hatékonyabban lehessen kezelni az eddigieknél.
Érdekesnek találtuk azt is, hogy akkor, amikor megalkotta az elmúlt kormányzati ciklusban az Orbán-kormány a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényeket - ezek teljesen új, külön intézményeket szabályozó törvények voltak -, mennyire nem volt átgondolva, hogy ezzel a rendkívül fontos területtel mi történik.
Új törvényeket alkotott az Országgyűlés, kétharmados fideszes felhatalmazással nagyon könnyen át is ment a Házon, majd pedig a későbbiek folyamán, éppen az átgondolatlanság következtében mégiscsak össze lett ez a két intézmény vonva egyetlen szuperintézménnyé, és arra enged ez következtetni, hogy a Fidesznek nyolc ellenzékben eltöltött év is kevés volt ahhoz, hogy kigondolja: vajon a monetáris politika területén, a prudenciális felügyelet területén milyen intézményrendszert tart kívánatosnak.
Érdemes megnézni azt, hogy ez a törvényjavaslat mit tartalmaz. A Magyar Nemzeti Bankot szanálási hatósággá teszi ezen a pénzintézeti tevékenységet szabályozó területen, rábízza azt, hogy szanálási terveket dolgozzanak ki. Én elolvastam az idén május 6-án az Ecofin tanácskozásán elfogadott, 159 oldalas európai uniós irányelvet, amely szabályozza ezt a kérdést. Azt kell hogy mondjam, egészében véve a magyar jogi szabályozás megfelel az abban foglaltaknak.
Amit azonban nagyon fájlalok: 2008 őszén következett be a világgazdasági válság. Drága uraim, közel hat éve történt mindez! Hat év alatt jutottunk el oda, hogy egyáltalán törvénytervezet születik erről. És azt hangsúlyozni szeretném: nem a demagógia beszél belőlem, nem a kormányt hibáztatom ezen a területen elsősorban, hiszen nemzetközi, összehangolt tevékenységre volna szükség ahhoz, hogy a bankrendszer sérülékenységét csökkenteni tudjuk, és ennek tovagyűrűző hatásait mérsékeljük. Az Európai Uniót hibáztatom azért, hogy közel hat éve nem volt képes még szabályozási szinten sem az egységes fellépésre. Ez nem a magyar kormány hibája. Kisebb részben nyilván az övé, de nagyobb részben ez az Európai Unió hibája volt.
Nagyon érdekesnek találom azt is, hogy miközben integrálódott a magyar bankrendszer a nemzetközi bankvilágba, számos ponton, tőkekitettség tekintetében is hozzákapcsolódott, aközben nem sikerült elérni azt, hogy foglalkozzunk érdemben ennél hamarabb ezzel a kérdéssel, holott tudni lehet azt, hogy a bankcsődök tanulsága 2008-2009-ben az volt, hogy tovagyűrűznek a hatások, dominóhatást vált ki egy-egy nagy bank csődje. Itt adott esetben csoporton belüli kockázatokat kell kezelni. Ha bedől egy-egy nagyobb bankcsoport, akkor az elmúlt évek tanulsága szerint nagyon komoly reálgazdasági hatást is kelt, átgyűrűzik más gazdasági szektorokra is ennek a hatása.
Amivel egyetértünk, az az elv, hogy a tulajdonosi és hitelezői kötelezettségeket erősíti ez a törvényjavaslat, összhangban egyébként az európai uniós irányelvekkel, és nem pedig az állami pénzből, a közpénzből próbálja a nehéz helyzetbe került bankok problémáit megoldani. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert számos olyan állam volt a világon - többek között az Európai Unióban is -, amelynek azért nőtt meg rendkívüli mértékben az államadóssága, mert a felelőtlenül hitelező, bajba került pénzintézetek financiális problémáit közpénzekből rendezték, megnövelték az államadósságot annak érdekében, hogy meg lehessen őket menteni.
Mi egyetértünk természetesen azzal, hogy azt a szanálási alapot, amit létrehozni hivatott ez a törvény, a bankok és egyéb pénzintézetek, befektetési szolgáltatók pénzéből töltsék föl; ilyen módon legyen egy olyan alap, amely egy-egy bajba került hitelintézetet - adott esetben közpénzek felhasználása helyett - segít elfogadható helyzetbe hozni.
Javasoljuk azt, hogy a Bankszövetség vegyen részt - nem szavazati joggal, hanem tanácskozási joggal - ennek az alapnak a munkájában. A javaslatunknak egyszerű az oka. A Bankszövetségre - bármennyire is nem szeretjük jelenleg mi, magyarok a bankokat, hiszen elmondható, hogy az országban van egy alapvetően bankellenes hangulat -, a banki szektorra igenis szükség van; a Bankszövetségre, úgy gondolom, véleményezési, tanácskozási joggal szükség van az alap munkájában, hiszen ők azok, akik gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek a felmerülő problémákról. Fontos lenne ezeket a véleményeket is becsatornázni.
Van néhány fenntartásunk, ami részben a kormány munkáját értékeli, minősíti, de elsősorban ez is csak az Európai Unióra vonatkozik. Egyrészt nyolc olyan tagállam van, legalábbis amit én föl tudtam kutatni, nyolc olyan tagállamot találtam, amely már részlegesen átültette a saját gyakorlatába ezeket a szanálási szabályokat, amit ez a 159 oldalas európai uniós irányelv tartalmaz. Ahhoz azonban, hogy ez a bankrendszer tényleg meg legyen védve a kockázatoktól, sokkal jobban, mint most, arra volna szükség, hogy az összes európai uniós tagállamban egyszerre vezessék be ezeket az intézkedéseket. Most hadd világítsam meg piaci logikával. Ha én hitelezője vagyok egy kereskedelmi banknak vagy többnek, mert befektető vagyok, és Magyarországon bevezetik ezeket a szanálási szabályokat, adott esetben lecsípnek egy kicsit a pénzemből azért, hogy be kell tennem ezeket a szanálási alapba, mit okoznak nekem ezzel? Versenyhátrányt Magyarországon, azaz engem arra ösztönöznek, hogy olyan bankot válasszak, olyan bankot kezdjek el finanszírozni, amely nem tartozik ilyen szabályok alá. Magyarországon a törvénynek köszönhetően nem lesz ilyen bank, következésképp sajnos az a kockázat reális, hogy egyes bankokat hitelező befektetők elviszik máshova a pénzüket, és Magyarországot versenyhátrány éri.
Ezzel együtt is azt mondom egyébként, hogy ezt a törvényjavaslatot támogatni kell, de sokkal előrébb lettünk volna akkor, ha összehangolt cselekvésre kerül sor az Európai Unió részéről, és nem az történik, hogy nyolc tagállam bevezeti, esetleg mi kilencedikként csatlakozunk ehhez a körhöz, hiszen azok fognak ebből profitálni, akikhez el fogják vinni a befektetők a pénzüket.
(17.20)
Itt szeretném felhívni a figyelmet - több szakmai konferencián vettem részt, értelemszerűen a gazdasági szaksajtót rendszeresen olvasom -, hogy az egyik leggyakrabban használt szó a deleveraging, a banki tőkeáttétel csökkentése. Ezen Magyarország keresztülment. A kereskedelmi bankok irtózatos pénzt vontak ki az országból. Látható, hogy ezzel a törvényi szabályozással, ha mi a többi európai uniós tagállamnál előbb léptetjük életbe ezeket a szanálási szabályokat, előbb kell a bankoknak mélyebben a zsebükbe nyúlni és feltölteni a szanálási alapot, akkor sajnos a magyar gazdaság versenyhátrányba fog kerülni. Érdemes ezen elgondolkodni. Azt javaslom a kormánynak, bár ennek általában kis foganatja volt, hogy legyenek kedvesek hatékonyabban érvényesíteni ezeket a nemcsak magyar nemzeti érdekeknek megfelelő javaslatokat, hanem az Európai Közösség egészének érdekét szolgáló javaslatokat.
Megjegyzem egyébként: részben azért fogalmazom ezt meg, mert képviselőként kötelességem megtenni a jobbító szándékú javaslatokat, részben azért, mert talán elmondható, hogy amikor jobbító szándékú javaslatot felvetettünk a Gazdasági bizottság ülésén, mégpedig azt, hogy a kéthetes papírokat alakítsák át kötvényből betétté, és ezzel zárják ki a magyar kereskedelmi bankrendszerből azokat a bankokat, amelyek Magyarországon nem rezidensek, mégis kéthetes papírokban tartják a pénzüket és a nyugat-európait jelentősen meghaladó kamatszintet realizálnak, úgy gondolom, ez egy előremutató javaslat volt. A kormány nyilván nem szokta sajtótájékoztatón megköszönni a Jobbiknak, hogy tőletek származik az ötlet, fiúk, jó volt, de megvalósult. Engem ez érdekel főként, hiszen ezért a nemzetért felelősséget érzek. Nagyon fontosnak tartom tehát azt, hogy ezeknek a javaslatoknak a befogadásán gondolkodjon el a kormány.
Illetve még egy javaslatként érdemes azt is számításba venni, hogy ennek a szanálási alapnak a feltöltése a jelenlegi ütemmel csak évek múlva fog akkora összeget produkálni, amiből egy közepes vagy esetleg egy nagyobb méretű bank megmenthető, a helyzete konszolidálható lehet. Ezért érdemes azt megfontolni, hogy a kezdet kezdetén esetleg egy magasabb ütemű befizetést rovunk ki a bankokra azért, hogy a szanálási alap gyorsabban teljen, a későbbiekben pedig ezt a magasabb ütemű befizetést kisebb ütemű befizetés váltja fel. Ezt természetesen úgy kell megtenni a magyar üzleti környezet kiszámíthatósága érdekében, hogy most fektetjük le egy többéves bankszanálási alap feltöltésének minden lépését, lássák előre, hogy holnap mennyit kell befizetni, jövő évben mennyit kell befizetni, és öt év múlva mennyi lesz a befizetés. Ez jelenti a kiszámítható üzleti környezetet. A bankok mérlegfőösszege adja a befizetések nagyságát, tehát előre könnyen lehet kalkulálni a bankoknak is, illetve a szanálási hatóságként közreműködő Magyar Nemzeti Bank vezetésének is azzal, hogy mekkora összegre számíthat, és ebből milyen cselekvési terv valósítható meg.
Tehát egészében azt ajánlom az Országgyűlésnek, hogy ezt a törvényjavaslatot fogadjuk el és támogassuk, hiszen nagyon fontos jogelveket, nagyon fontos elvi változásokat tartalmaz, például azt, hogy nem közpénzekből oldjuk meg a nehéz helyzetbe került bankok konszolidálását, de azt kérem tisztelettel a kormánytól, hogy a jobbító szándékú javaslatokat, amelyeket a Jobbik tett, legyenek kedvesek megfontolni és beépíteni a későbbi kormányzati gyakorlatba.
Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim, köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
