SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat ismét egy olyan adósalátatörvénytervezet, amelyek most már rendszeresen jönnek be a tisztelt Ház elé egyéni képviselői indítványként. Két eset lehetséges. Az egyik, hogy az adópolitikáért felelős miniszternek és minisztériumának nincs hatása arra, hogy merre megy az ország az adóügyek terén. Ezt nem hiszem. Nem hiszem, hogy ez a lehetőség vállalható volna Varga Mihály miniszter úr számára, de a minisztérium vezetése számára sem, hiszen ez az inkompetenciájukat bizonyítaná. A másik lehetőség, hogy a minisztériumnak tudomása van ezekről a jogszabályi módosítási szándékokról, sőt a minisztérium alkotja őket. Csakhogy terhes neki a hatástanulmányok elkészítése, a kötelező közigazgatási egyeztetés, az érintettekkel való egyeztetés, egyáltalán bármiféle egyeztetés.
Ez azért probléma, mert kiüresíti a jogszabályalkotási folyamatot, amelyek nem véletlenül határozzák meg ezeket a kötelező köröket. Így születnek azok a gyenge színvonalú törvények, amelyeket aztán pár hónappal később vissza kell hozni javítgatni, miközben az emberek és a vállalkozók ezreinek életét keserítik meg, teszik tönkre. Az LMP nem tud támogatni semmi olyan adópolitikát érintő javaslatot vagy bármely más lényeges változtatást, amit kormányzati egyéni képviselők a létező jogszabályok megkerülése céljából nyújtanak be.
Mindezen túl azért néhány szót szólnék a tervezet tartalmáról is, és feltennék néhány kérdést Bánki Erik képviselő úrnak, a törvényjavaslat benyújtójának. Bevezetnék a fordítottáfa-fizetést az acélipari termékeknél. Ez hasznos intézkedésnek tűnik, az LMP több mint fél éve javasolta, hogy az ezermilliárdos áfacsalásokat vizsgálják ki, és szűrjék le a megfelelő tanulságokat. Akkor a kormányzat tagadott, Horváth Andrást, aki az ügyet kirobbantotta, folyamatosan cáfolták, most pedig bebizonyosodik, hogy szinte mindenben igaza volt. Éppen az acélipari termékek volt az egyik olyan fő termékcsoport, amiről a botrány során kiderítették, hogy a körhintacsalások gyakori szereplője.
A kérdés most már csak az, hogy ezt miért nem három évvel ezelőtt lépték meg, amikor Horváth András levelet írt Lázár Jánosnak és Varga Mihálynak, és ennek nyomán a Fidesz-frakció is foglalkozott az üggyel. Miért hagyták folyni az áfacsalásokat három éven keresztül? És azt is kérdezném, hogy az EU jóváhagyta-e ezt a lépést, mert erről nincs szó a tervezetben. Nehogy az legyen megint, hogy a kormány mulasztását takargatva elkezdenek az EU-ra mint gonoszra mutogatni.
A második a társaságiadó-törvény módosítása. A tervezet módosítaná a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényt. Ennek értelmében a kapcsolt vállalkozások közötti szigorú elszámolási szabályokat durván fellazítanák, erről már hallottunk. Ennek két következménye lehet. Az egyik, hogy az érintett kis- és középvállalkozások legálisan eltüntethetik bevételeiket, nyereségüket, azaz a kormány megengedi nekik ugyanazt, ami ellen a multik esetében régóta küzd igen sok ország, az egész Európai Unió is. Ez a trükközés és az adóelkerülés beláthatatlan távlatait adja majd sokaknak, így a piacot továbbra sem azok a tisztességes innovatív vállalkozások fogják uralni, akik jól és tisztességesen dolgoznak, hanem megint az ügyeskedőket, trükközőket hozza helyzetbe a törvény.
A másik probléma, hogy így az önkormányzat vagy az állam számára nem valós, akár sokkal kisebb, akár sokkal nagyobb áron adhatnak át vagyontárgyat, beruházást. Kérdezem Bánki Erik képviselő urat, nem tart-e attól, hogy ezzel intézményesíti a korrupciót, a gazdasági és politikai szférák átláthatatlan összefonódását. Ráadásul mindezt úgy teszik, hogy visszamenőlegesen, már a 2013-as adóévre alkalmazható legyen. Ez egyszerűen elfogadhatatlan.
Könnyítik a kockázatitőke-alapkezelők és magántőke-alapkezelők működését. Az indoklás szerint túl magas az indulótőke-követelmény, 125 ezer euró, azaz mintegy 38 millió forint. Szintén lazítja a vezetésben és a felügyelőbizottságban részt vevő személyeket, illetve a szakmai követelményeket. Ezzel csak az a probléma, hogy miközben eltörli a tőkekövetelmény magas szintjét, újat nem állapít meg. Ezek szerint a nulla forint lenne az ideális indulótőke szintje. Jellemző, hogy a kormánynak mi fáj.
Milyen problémák nyomán érkezik be a törvényjavaslat? A kockázatitőke-alapkezelők, akik azért általában nem szűkölködnek forrásokban, panaszkodnak, hogy magas a tőkekövetelmény - és érkezik a megoldás. Mindeközben a kormány egy fél éve 200 ezer vállalkozót hozott nehéz helyzetbe, és döntött be sokakat azzal, hogy 3 millió forintra emelte a kft.-k kötelező törzstőkéjét. Ebben az esetben, úgy látszik, nem számított a panasz, hogy sok területen, sok vállalkozásnál ez értelmetlen, szükségtelen, túl magas, a tevékenység és a foglalkoztatás rovására mehet. Azaz ismét csak láthatóvá válik, hogy a kormány nem a kisvállalkozókat képviseli, hanem az elitet, a pénzembereket. Az ő problémáikra hamar jön a törvénymódosítás, a kisvállalkozókéra érzéketlen, lesöpri.
A felügyelőbizottsági tagság könnyítése, az erre szakmai hátteret előíró paragrafus törlése pedig abba a szomorú folyamatba illeszkedik, amikor a cégek nem rendeltetésszerűen, azaz törvényes és jó működés biztosítására használják a felügyelőbizottságot, hanem leginkább politikai kifizetőhelyként, ahol az fb-tagnak semmiről semmi fogalma, csak a pénzt veszi fel, de a funkcióját nem tölti be.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
