DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan jogszabályhoz érkeztünk, amely elméletileg egy technikai jogszabály lenne, amelyet elénk terjesztenének és aztán szépen meg is szavaznánk. Ha megnézzük, nyilván minden kormánynak, amikor megalakul, jogában áll, hogy a kormány vezetője, a kormányfő meghatározza azokat a feladatokat és hatásköröket, amelyeket majd a miniszterei be fognak tölteni az új kormányban. Nyilván az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve alakítja át, jelen esetben egy négyévi kétharmados parlamenti többségű kormányzat esetén is nyilván ez a kormány átalakulhat, új feladat- és hatáskörök jelennek meg. Erre megszületik az új jogszabály, amely a kormány tagjainak feladat- és hatáskörét szabályozza, ez a 152/2014. június 6-ai kormányrendelet, statútum, amely hatályba is lépett ezen a napon.
Egy nagyon furcsa jogi állapot keletkezik, amikor ez a jogszabály megszületik, hiszen kvázi egy kormányrendelet arra készteti, ösztönzi a törvényalkotót, az Országgyűlést, hogy igazítsa hozzá az általa hozandó jogszabályokat, azaz a törvényeket, ebben az esetben tehát egy kormányrendelethez kell igazítani a törvényt. Vagyis fordított mechanizmus történik, hiszen a kormányrendelethez igazítjuk hozzá a jogszabályokat, és a jogalkotónak kvázi kötelessége, hogy a jogszabályokat megfelelően megváltoztassa. Jelen esetben is erről szól ez a jogszabály, és ezért lenne gyakorlatilag technikai végrehajtási jellegű, hiszen a kormányrendeletben meghatározottaknak a végrehajtása történik, kicserélvén a megfelelő szavakat, a megfelelő hatásköröket, megfelelő illetékességi területeket. Tulajdonképpen ennyi lenne.
De azért egyértelmű, hogy megszoktuk a kormánytöbbség jogalkotó munkájában, hogy nem mindig csak azzal fogunk találkozni egy-egy ilyen törvénymódosításban, ami a törvénynek a célja. Jelen esetben a törvénymódosítás célja egyértelműen az lenne, hogy ezeket a feladat- és hatásköröket meghatározzuk. Ennek ellenére megszoktuk, hogy folyamatosan salátatörvényeket kapunk, és ezért ebben a törvényben is találkozunk olyannal, aminek talán nem itt lenne a helye. Elsősorban kormányhivatalokkal, kormányhivatal-vezetővel, az ő beosztásával, munkaviszonyával, jogviszonyával kapcsolatos kérdések is itt kerülnek szabályozásra, ami szerintem semmiféle formában nem illik bele abba a jogalkotói szándékba, amely ezt a jogszabályt létrehozza.
Az előttem szóló vezérszónok már részletesen elmondta azokat a problémákat, amelyekkel találkozunk, illetve amelyekkel már korábban, a kormány megalakulásánál is találkoztunk. Egyértelmű, hogy aki végigelemzi ezt a jogszabályváltozást, nyilván felfigyel a módosulásokra, és nem tudja nem észrevenni, hogy milyen minisztériumnak és melyik miniszternek milyen módon növekszik meg a szerepe, hogyan kerülnek átcsoportosításra bizonyos hatáskörök és lehetőségek az egyik minisztériumtól a másik irányába. Egyértelműen kimondhatjuk, hogy ez a jogszabály is a Miniszterelnökséget vezető miniszternek látványosan növeli meg a lehetőségét, a hatáskörét, a beleszólását a kormányzati jogkörbe. Ez egyértelműen mutatja a Lázár János vezette minisztérium erősödését, illetve azt a feladatkoncentrációt, amely ezzel a jogszabállyal, illetve a statútum, a 152/2014-es kormányrendelet hatálybalépésével megtörténik.
(14.00)
Itt láthatjuk azt, hogy gyakorlatilag szinte minden területről kerülnek átcsoportosítások ehhez a minisztériumhoz, a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, így már a korábbi uniós pénzekért való felelősség - ami eddig is megvolt - számtalan minden mással egészül ki. Gyakorlatilag szintén ennek a jogszabálynak a nagy része csak erről szól, hogy milyen újabb területek azok, amelyekben a pénzelosztás szerepe, a felügyelet szerepe átkerül a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez.
Így például itt hosszabban találkozunk a jogszabályban a Magyar Fejlesztési Bank felügyeletével, a pénzügyi alapokkal kapcsolatos, akár a kötvénykibocsátásokkal kapcsolatos egyetértésekkel, és egyéb pénzügyi tranzakciók területén is a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerepével, hatáskörével, és nemcsak a bankügyi szektorban, hanem az agrár-vidékfejlesztésnél, de akár más szakmai területeknél, mint például a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása, a műemléki értékek védelme és számtalan-számtalan más terület tartozik oda, amelyek eddig egy-egy ágazati miniszter felügyeletéhez tartoztak, egy-egy ágazati miniszter hatáskörébe tartoztak. Ezek mintegy hatalmi koncentráció révén kikerülnek innen, és a Miniszterelnökséget vezető miniszter hatáskörébe kerülnek.
Ezzel kvázi egy szuperminisztérium jön létre, amely mintegy mindenféle ágazati területen az irányítást fogja gyakorolni, amit még akár úgy is nevezhetnénk, mint árnyék-miniszterelnökség a Miniszterelnökségen belül, amely gyakorlatilag miniszterelnöki hatáskörbe, feladatkörbe, joggyakorlásba helyezi a Miniszterelnökséget vezető minisztert.
Ezzel a látványos hatalmi koncentrációval a Jobbik Magyarországért Mozgalom semmilyen módon nem tud egyetérteni. Kifejezzük és kifejeztük már a korábbi felszólalásainkban is ezzel kapcsolatosan, amikor a minisztériumok felsorolásáról volt szó, illetve ezek hatásköréről, feladatköréről, akkor is kifejtettük már ezen irányú bírálatunkat, illetve látjuk itt a többi felszólalásból is, hogy a parlamenti ellenzéki pártok valamennyien leginkább ezt kifogásolják.
Ezen túlmenően, mint mondtam, ez a törvény nemcsak a feladat- és hatáskörökről szól, hanem bizonyos jellegű salátatörvény-szerepet is magába ölel, hiszen a megyei és fővárosi kormányhivatalok vezetőivel is foglalkozik, illetve az ő jogállásukról. Hát, ezt is látjuk, hogy itt bizonyos módon átalakítja a korábbi szabályozásokat, a kormányhivatalok vezetőinek szerepkörét, illetve megbízatását az átmeneti időszakra is hogyan terjeszti ki. Ennek nyilván megvan az a jelentősége, hogy a kormányhivatalok ne maradjanak vezető nélkül abban az esetben sem, ha valamilyen rajtuk kívül álló okból megszűnik a kormányhivatal vezetőinek megbízatása, nyilván ebben az esetben is szükséges az a jogi szabályozás, hogy fennmaradjon a kormányhivatalok vezetése.
Ezen kívül még ezt mondhatnánk is, hogy természetesen bármikor következhet egy ilyen jogi eset, amikor ezt alkalmazni kell, tehát ennek a sürgősségét még akár meg is lehetne érteni - és egy másik jogszabályba teszik be. De azon kívül, amikor viszont kimondja, hogy nem jár végkielégítés, ha megszűnik a kormányhivatal vezetőjének a jogviszonya, akkor azért azt látjuk, hogy a pénzügyeket elég szépen rendezi ez a jogszabály, hiszen már egy háromévi kormányhivatal-vezetői megbízatás esetén is azt mondja, hogy hathavi illetményével megegyező juttatásra lesz jogosult, tehát kvázi kimondja, hogy végkielégítési és felmentési időre járó bér neki nem jár.
Tehát ezt kimondja, és ez még szép és hangzatos is, hogy egy kormányhivatal vezetőjének, amennyiben megszűnik a jogviszonya, akkor ilyenek nem járnak, azonban ennek a helyébe belép az a szabály, hogy viszont hathavi ilyen juttatásra lesz jogosult. Ugyanígy szabályozza azt is a törvény, hogy ha már legalább egy évet eltöltött jogviszonyban, abban az esetben pedig ennek a fele lesz az a juttatás, amire ebben az esetben jogosult lesz.
Tehát olyan kérdésekbe megy bele a jogszabály folyamatosan, és olyan kérdéseket elemez, amelyek a kormányhivatalokkal kapcsolatosak, nem pedig a hatáskörrel és a feladatkörrel. Tehát itt is meg kell hogy jegyezzem, hogy az a salátatörvény-szerű jogalkotás, amit az elmúlt négy évben megszoktunk, úgy látszik, folyamatosan végig fogja kísérni a következő négy év jogalkotó munkáját is, és továbbra is ugyanúgy fogjuk megkapni ezeket a törvénytervezeteket, mint ahogy eddig megszoktuk. A Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről ezt a jogszabálytervezetet támogatni tehát nem tudjuk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
