HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én ennek a törvénynek egy részéhez szeretnék elsősorban hozzászólni, méghozzá a vidék életét érintő átalakításokhoz. De mielőtt ezt megtenném, annyiban szeretnék csatlakozni Bárándy Gergely képviselőtársamhoz, hogy nem kell egyébként azon csodálkozni, hogy egy komoly állampárti nosztalgia érhető tetten a minisztériumi struktúra átalakításában, hiszen e Ház falai között, pont az előző ciklusban egy képviselői kérdésre válaszolva maga Orbán Viktor miniszterelnök mondta el azt, hogy neki nem az állampárt működésével, hanem annak csak a szereplőivel volt baja, tulajdonképpen az állampárti működéssel olyan nagy gondjai nincsenek. Amit itt most látunk, ez valóban egy minisztertanácsi rendeleti működést tesz lehetővé, amit aztán majd a minisztériumok szépen végre kell hogy hajtsanak.
De ha már innen indultam ki, akkor engedjék meg, hogy megnézzük azt, hogy a vidék élete hogyan alakult az elmúlt 25 évben, és erre mennyire reflektál ez a struktúra, ami most kialakulni látszik. Volt a vidék életében egy viszonylag jól működő struktúra, ahol a mezőgazdaságnak vezető szerepe volt, a mezőgazdaság professzionálisan meg volt szervezve, nagyon komoly profitra tudott szert tenni, ez a profit pedig nem tőketulajdonosok gazdagodását szolgálta, hanem erre fölépítve volt megszervezve az egész vidék élete, az oktatás, az egészségügy, a települések karbantartása, és az, hogy legyen munkája, megélhetése, valamilyen jövedelme mindenkinek vidéken. Amikor ez a struktúra szét lett verve, akkor hatalmas hanyatlásnak indult a mezőgazdaság, hiszen széthordták, túlnyomó részben nagy tőkés gazdaságokhoz került az elmúlt 25 évben a mezőgazdaság jövedelemtermelő része, a többiek, a kicsik pedig ott vegetálnak, igazából nem mennek semmire, pont a ma említett meggypélda is azt mutatja, hogy a kicsik magukra vannak hagyva, így, ahogy vannak, semmire sem fognak menni.
Közben a falvakban egy olyan iszonyatos elszegényedés alakult ki, amit - valljuk be őszintén - az elmúlt 25 év szereplői egyáltalán nem tudtak kezelni, itt bármelyik kormányról is beszélhetünk.
(14.30)
Voltak olyan intézkedések, amelyek picit javították a helyzetet, aztán volt olyan időszak, például az elmúlt négy év, ami jelentősen rontott ezen a helyzeten, de érdemi változás nem történt. Tehát érdemes azon elgondolkodni, hogy akkor tényleg át lehet-e alakítani a struktúrát valahogy úgy, hogy jobban működjön.
Az, ami most történik, mindent szolgál, csak ezt nem. Hiszen mi történik? Volt egy agrár- és vidékfejlesztéssel foglalkozó minisztérium, amelynek komoly problémája volt az, hogy érdemben a falu életében olyan intézkedéseket nem tudott hozni, amiben helyi gazdaságot tudott volna elkezdeni felépíteni. Hozzá tudott nyúlni az agrárfejlesztéshez, oda tudott támogatásokat adni, aztán tudott támogatásokat adni ahhoz, hogy templomokat felújítsanak, közösségi házakat kifessenek, megszépítsenek, egy kicsit a közérzetet javítsák, több polgármester ki is használta annak a lehetőségét ezáltal, hogy az újraválasztásához néhány látványintézkedést csináljon, majd a munkahelyek... - érdemi javulás a falu életében nem történt.
Ennek, meggyőződésem, hogy komoly akadályát jelentette az is, hogy önmagában gyenge volt így az a minisztérium, ami a mezőgazdaság és mondom, a települések életének egy kicsit jobbá tételét hivatott szolgálni, ezen túl semmit. Hiszen ahhoz, hogy érdemi változást lehessen ezen a téren elindítani, valami olyan fejlesztést kéne elindítani, egy olyan fejlődésnek kéne elindulnia, ami az adott településeken, településcsoportokon, amik ma nyomorban élnek, elindít valamilyen fejlődési pályát. Csinál, mondjuk, egy energetikai beruházást, amiből jövedelem képződik, amiből aztán tud támogatást adni a településekre betelepülni vágyó különböző beruházóknak; vagy azoknak a szereplőknek, akik ma ott vannak a településeken, de munkahelyet nem nagyon adnak, mondjuk, a nagy, csak növénytermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozóknak olyan támogatást adni, amivel érdekeltté teszi őket, hogy foglalkoztassanak embereket, és jövedelmet adjanak ismét a falu népének, ehhez már nem volt hatásköre.
Mennyire szolgálja ez a mostani átalakítás azt, hogy ebben érdemi változás legyen? A fejlesztéspolitikát, amiből például ezeket a munkahelyteremtő beruházásokat lehetne megfinanszírozni, elveszik a Vidékfejlesztési Minisztériumtól, hozzáteszik Lázár Jánoshoz, aki ő maga jelentette be, hogy viszont ebből a pénzből nem a falvak fejlesztésére akar költeni, hanem csak és kizárólag a mezőgazdaság fejlesztésére, agrártámogatásokra akarja ezeket a fejlesztési pénzeket elkölteni.
A Vidékfejlesztési Minisztérium maradék része, amit most átkeresztelnek Földművelésügyi Minisztériummá, ráadásul hiába van felsorolva a statútumban, hogy mi fog hozzá tartozni, például az agrártámogatások, hogy a termelést hogyan, milyen struktúrában lehet majd támogatni, ez elvileg hozzá tartozik, de a minisztériumi meghallgatásra bejön Lázár János, és azt mondja, hogy na, ő ezt át fogja alakítani úgy, ahogy van, mert nem jó - egyébként egyetértek vele, hogy nem jó, hozzá kell nyúlni, csak nem úgy, ahogy ő mondja -, és ő rá a személyi garancia, hogy ezt végig is fogja csinálni, mert ez hatalmas konfliktusokkal jár.
Akkor most kihez is tartozik ez a terület tulajdonképpen? Maradt-e valami érdemi dolog a Földművelésügyi Minisztériumnál? Nem, kérem szépen, úgy látom, hogy nem maradt, ami nem szolgálja a vidék életét, hiszen, még egyszer mondom, itt olyan komplex fejlesztéseket kéne megcsinálni, amiben egy sokkal erőteljesebb agrár-vidékfejlesztési minisztériumnak kéne lennie. Hiszen ne felejtsük el, hogy a vidék életében ma is a legmeghatározóbb szereplők az agrárszereplők. Azok a szereplők, akik ma a vidéken egyáltalán munkahelyet tudnak biztosítani, akiknek lenne tőkéje meg tudása arra, hogy további munkahelyeket hozzanak létre, azok az agrárszereplők. Tehát az agráriumtól nem lehet elválasztani a vidék fejlesztését. Így viszont az agráriummal foglalkozó minisztériumnak semmilyen hatásköre és fejlesztési lehetősége nem lesz, de még az érdemi és szakmai agrártámogatás ügyében is, mint kiderült, mégiscsak Lázár János fogja megmondani, hogy mi legyen.
Mit lehet csinálni a vidéki nyomor felszámolásával? A kormány ez ügyben egy érdemi dolgot csinált az elmúlt időszakban, a Start-munkaprogramot. A Start-munkaprogram a Belügyminisztériumhoz tartozik. Mi sokat kritizáltuk ezt a programot abból a szempontból, hogy az rendben van, hogy valamilyen munkalehetőséget biztosít, hiszen más munkalehetőség, mint mondottam, nem nagyon van, de ez nem igazából értékteremtő munka, és nincs egyelőre biztosítva ebben a rendszerben az, hogy piaci munkahelyekké alakuljanak át azok a munkahelyek, amik a Start-munkaprogramban létrejöttek. Tovább kéne ebből lépni. Hogyan lehetne továbblépni?
Például az uniós támogatási rendszer lehetővé tenné azt, hogy olyan szociális szövetkezetek jöjjenek létre, amely szociális szövetkezetekben a munkabért meg tudjuk finanszírozni atipikus foglalkoztatásként - ez ugye, most a szociális ügyekkel foglalkozó minisztériumnál van, talán esetleg majd ez a szegregációs államtitkárság fog ezzel foglalkozni -, aztán a beruházásokat, amikből létrejöhetnének munkahelyek, amikben ezek a szociális szövetkezetek értékteremtő munkát tudnak csinálni, ezeket vidékfejlesztési forrásokból lehetne megcsinálni - de Lázár János azt mondja, hogy az összes pénzt az agrárterületre akarja fordítani, tehát úgy látom, hogy erre akkor se forrás nincsen, se felelőse, aki ezt meg tudná csinálni -, és egyébként meg hogy a Start-munkaprogrammal mi lesz, az meg a Belügyminisztériumhoz tartozik.
Értsék meg, valamit kezdeni kell azzal a nyomorral, ami vidéken van! Ahhoz egy olyan irányítási struktúra kéne, ami erre alkalmas. Ez a mostani rendszer, amit önök kitaláltak, ebben sem a felelősségi viszonyok nem tiszták, sem egyáltalán nincs kitalálva, hogy ez hogyan fog így egységesen működni. Egy megerősített, a vidék életével foglalkozó, komplex megoldásokra képes vidékfejlesztési minisztériumra lenne szükség ahhoz, hogy ebből a helyzetből ki tudjunk kerülni, és nem pedig arra, hogy szétszedjük ilyen apró darabokra a vidék életét befolyásoló hatásköröket.
Ráadásul mindezt megtetézik azzal is, ami ebben a törvényben nincs benne, de azért idetartozik, ezért szeretném itt is elmondani, hogy miután az agrárirányítást egyébként a minisztérium szintjén centralizálják, de az érdemi hatásköröket elviszik, szétosztják különböző minisztériumokhoz, elsősorban Lázár Jánoshoz, ott marad egy kiüresített minisztérium, aminek egyébként a belső struktúrája továbbra is rendkívül centralizált, és azt mondják, hogy majd az fogja a vidék problémáját megoldani, hogy ezt a kiüresített, centralizált minisztériumot elviszem Debrecenbe, és azt mondják, hogy ez decentralizáció. Hát nem, kérem, ez egy hatalmas pénzkidobás, körülbelül 80 milliárd forintba kerülne, ha komolyan vennénk azt, hogy az alkalmazottakat is át akarják vinni, és nem pedig lecserélni akarják ezzel a húzással az alkalmazottakat.
Amire ehelyett szükség lenne, az az, hogy legyenek olyan fejlesztési központok, olyan regionális központok pont az agráregyetemek mellett, Debrecenben, Kaposváron, Mosonmagyaróváron, amik képesek lennének a vidék életét megszervezni, mind a mezőgazdasági kistermelőkét, mind a helyi energetikai megoldásokét; a helyi gazdaságfejlesztés alapjait képesek lennének az egyetemi centrumok segítségével lerakni, és a minisztériumok nemcsak irányítási központok lennének, hanem szolgáltató segítségnyújtást is adnának. Segítséget nyújtanának a szaktanácsadásban, a termelés szervezésében, logisztikában, feldolgozásban, és akkor kialakulhatna egy olyan helyi gazdaságfejlesztési intézményrendszer, és egy olyan helyi gazdaság fejlesztését szolgáló struktúra regionális központokkal, ami érdemi munkahelyeket tudna létrehozni.
Na, olyan minisztériumi rendszert kéne kialakítani, ami ezt az elképzelést tudja szolgálni, és nem pedig azt, hogy a jelenlegit is még bénábbá teszem, még jobban kiüresítem, aztán azt mondom, hogy megoldom a vidék helyzetét azzal, hogy az egészet odateszem Debrecenbe.
Én ennyit kívántam hozzátenni az önök javaslatához. Természetesen ebből kiderült, hogy mélységesen nem értek egyet ezzel a javaslattal, és szerintem nagyjából az ellenkezőjét kéne csinálni annak, amit most csináltak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
