KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt egy saját magunkat érintő kritikával hadd kezdjem. Azt találgatjuk, hogy vajon milyen koncepció is húzódhat meg a törvényjavaslat mögött. Nem tudom, miből gondolja az ellenzék, hogy bármilyen koncepciója van az Orbán-kormánynak. Úgy gondolom, ebből a törvényalkotásból, ami előttünk van, az látszik, hogy semmilyen koncepciója nincsen, vagy ha van, akkor az megváltozik néhány nap vagy akár néhány óra alatt is.
Egy újabb kritika az ellenzéki állásponttal kapcsolatban saját magunk felé: azt hiszem, az a naivitás jellemez bennünket, hogy azt gondoljuk, hogy azok az ügyek, amelyekről az ellenzéki képviselők beszélnek, jobb helyen vannak más minisztériumokban, miközben a valóság az, hogy ezeket a minisztériumokat is önök irányítják, ami azért predesztinálja azt, hogy nem valószínű, hogy jó helyen vannak ezek az ügyek önöknél egyáltalán.
De mégis, ha abból indulunk ki, hogy mégis lehet nekünk igazunk, és lehet naiv az ellenzék, amikor azt gondolja, hogy vannak ügyek, amelyek jó helyen vannak más tárcáknál, akkor van helye annak, azon gondolkodni, hogy milyen kormányzati struktúra az, amiről beszélni is lehetne.
Azt gondolom, abban mindenki egyetért, hogy a magyar emberek problémáinak megoldása a célja a kormányzásnak. Akkor az a kérdés persze, hogy a kormányzati struktúra illeszkedik-e ezekhez a problémákhoz, tükrözi-e a magyar valóságot. Úgy látjuk, hogy nem, nem tükrözi a magyar valóságot, ahol nincsen elég munkahely, romlik az oktatás színvonala, menekülnek a fiatalok, és nemhogy két hét alatt, hanem négy év alatt sem nőtt, hanem csak rosszabb lett a közbiztonság.
Ehhez képest azt látjuk, hogy olyan kormányzati struktúra jön létre, amelyben feldobták a levegőbe a minisztériumi jogköröket, és ezek úgy szálltak ágról ágra, minisztériumokról minisztériumokra, ahogy az éppen az adott erőviszonyoknak megfelelő volt, és persze a legvastagabb ág kapta a legtöbb kormányzati szerepet, Lázár János minisztériuma kapta a legtöbb lehetőséget, a legtöbb szerepet.
Ha megnézzük azokat a jogköröket, amelyeket Lázár János minisztériuma kapott, akkor azt látjuk, hogy itt bizony nagyon nagy a szórás, gyakorlatilag csak a Mars-expedíció ügye és az „új pandák az állatkertben” koordinációja nem került ide, de mindenhonnan szemezgetett Lázár minisztériuma, és gyakorlatilag egy katyvasz, egy kormányzati katyvasz jött létre.
Eredetileg ugye önök azt mondták, hogy két típusú minisztérium van: valamelyik a politikai koordinációval foglalkozik, ez a Miniszterelnökség, és van olyan minisztérium, amelyik a szakmai ügyekkel foglalkozik, ezek meg a többiek. Ehhez képest azt látjuk, hogy van két csúcsminisztérium legalább, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a lázári Miniszterelnökség, és vannak a többiek. Ugye a klasszikus viccben is a harmadik személy, Tóth Ottó ott van velünk mindig; itt hat minisztérium vagy miniszter van, akik ott lesznek velük mindig a kormányüléseken, de hogy igazából mit is csinálnak, az nem is nagyon fontos, nem is érdekel igazából senkit.
Lehet arról beszélni, hogy a decentralizáció vagy más közigazgatási elvek azok, amelyekhez illeszkedik például az a felröppent hír, hogy a minisztériumokat vidékre száműzik Budapestről, de valójában azt gondolom, hogy ez is csak egy eklektikus kormányzati kommunikáció, semmint a valódi politikai tartalom része lenne. De ahogy látom, azok a minisztériumok, amelyeknek igazából semmiféle jogköre nincs, igazából mindegy is, hogy hol vannak; ebben - megmondom őszintén - igazat adok az önök kormányának.
De nézzük, hogy ez a rendszer mire lesz alkalmas! Egyrészt már a felvetés is érdekes, ami gyakorlatilag első- és másodrendű minisztériumokat hoz létre, hiszen azt gondoljuk, elég nagy naivság azt hinni, hogy mondjuk, a kultúra irányítása nem politikai feladat is, hanem csak szakmai feladat. Vagy esetleg az fog történni, amit eddig is láthattunk, hogy a minisztériumok helyett a valóban fontos jogszabályokat, a valóban érdemi döntéseket képviselői módosító indítványok formájában hozzák a Ház elé, lehetőleg különleges gyors eljárásban, hogy még érdemi társadalmi egyeztetést se lehessen folytatni. Ebben az esetben valóban megvalósul az, amiről önök beszéltek, hogy két típusú minisztérium van: az egyik az, amelyik politizál, a másik meg nem csinál semmit.
De ha akár azt nézzük, hogy milyen kormányzati hagyományai vannak a központi közigazgatás alakulásának, akkor hadd utaljak csak Hiller István képviselőtársam szavaira, aki azt mondta, hogy példátlan a közigazgatás történetében ez a fajta megoldás, amit önök választottak.
(15.50)
Ez nem feltétlenül probléma. Megjegyzem, ettől még egyébként lehetne jó az a kormányzati struktúra, amit önök kitaláltak, hogyha ezt még soha, senki nem próbálta ebben az országban, de sajnos az a helyzet, hogy nem jó. A szocialista frakció a kormányzati struktúra vitájában elmondta, hogy szeretné azt, ha az ország valóban fontos problémái megjelennének a kormányzati struktúrában, így a munka vagy az oktatás ügye kiemelten megjelenne a kormányzati struktúrában. Ehhez képest azt látjuk, hogy ez nem történt meg. Azt látjuk, hogy ezek a kiemelt ügyek, ezek az igazán fontos ügyek, az ország igazán lényeges ügyei nem jelennek meg a kormányzati struktúrában. Ezt szomorúan tapasztaljuk.
Azt hiszem, elmondható, a történelemben nem volt még arra példa, hogy például az oktatás ügye kiemelten ne jelenjen meg kormányzati szinten, az Orbán-kormány, a második Orbán-kormány és immár a harmadik az első, aki ezt megtette ebben az országban. Azt hiszem, ez az úttörő szerep az, amelyre önök nem lehetnek igazán büszkék. Persze, nyilván el kell kezdeni valahol a rossz gyakorlatot, amit önök folytattak, hát sikerül ezt a rossz gyakorlatot folytatniuk.
Hasonlóan, hogyha azt nézzük, milyen jogalkotási gyakorlatot folytatnak önök, bár annak ellenére, hogy a Ház elnöke, Kövér úr megígérte, hogy végre a minisztériumok fogják a törvényeket írni, és azoknak a gyakorlatoknak vége szakad, amelyek a társadalmi vita mellőzésével egyfajta álindítványok, ál képviselői indítványok idehozatalával silányítják törvényalkotást, azt látjuk, hogy néhány hét, egy hónap alatt ez a tendencia tovább folytatódik. Felmerül tehát a kérdés abban, hogy a minisztériumok az eredeti, alapvető feladataikat, a törvénykezdeményezés feladatát, a társadalmi egyeztetés feladatát el fogják-e látni. Úgy látjuk az elmúlt néhány hét tapasztalatai alapján, hogy ez a tendencia tovább folytatódik, nem látják el ezeket a feladatokat.
Azt, hogy mennyire helye lenne egy új típusú közigazgatásnak az önök rendszerében, jól mutatja az, hogy számos területen nem működik az, amit önök kitaláltak, nem működik sem a munka világában, sem az oktatás világában. Néhány hónappal ezelőtt önök államosították az iskolákat. 2013 januárjában megszervezték a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, és elkezdődött Magyarországon egy új típusú oktatásirányítás, bár itt erős kérdőjeleket és idézőjeleket tennék az irányításhoz. Olyannyira erős volt a kezdés politikailag, hogy gyakorlatilag szinte lehengerelte a magyar közéletet az új oktatásirányítási koncepció, ám valahogyan nem sikerült megszervezniük önöknek ezt a hivatalt. Botrányoktól, működési fiaskóktól nem mentesen indult az oktatásirányítás államosítása, és ebben az új kormányzati struktúrában, ahol az oktatás nem emberi erőforrás, hanem pusztán kipipálandó közigazgatási feladat, azt lehet mondani, hogy mind az iskolák, mind a gyermekek elvesztek.
Csak néhány eredményt vagy néhány tapasztalatot hadd mondjak önöknek az elmúlt egymásfél évről ezen a területen. Későn érkeztek ki a tankönyvek. Voltak olyan iskolák, ahol tavaly novemberben kapták meg azokat a tankönyveket a gyerekek, amelyeket az új, államosított rendszerben már szeptembertől meg kellett volna kapniuk. Romló eredmények, folyamatosan romló közoktatási eredmények kísérik az önök reformjait. Bizonytalanság a pedagógusoknál, bizonytalanság a szülőknél, bizonytalanság a diákoknál. Most államosították a tankönyvpiacot is, aminek az lett az eredménye, hogy silány, nem kipróbált tankönyvek árasztották el a magyar közoktatást, amelyekből nagyon nehéz - ezt tapasztalatból is tudom mondani -, szinte lehetetlen volt tanítani. Az új tanterv átgondolatlan, szakmaiatlan, a nemzetközi és a magyar, hazai pedagógusszervezetek tiltakozása ellenére lett olyan, amilyen. A kapkodó jogalkotás minden elemét valamennyi szakszervezet, amelyekről az önök államtitkára és az oktatás előző irányítója azt mondta néhány órával ezelőtt, hogy igazából nem képviselnek semmit, senkit ezek a szakszervezetek, ezek a szakszervezetek a pedagógusokkal együtt tiltakoztak az új tanterv és az önök jogalkotása ellen. Amikor a KLIK működése botrányba és bohózatba fulladt, akkor önök, egyébként nagyon helyesen, átvilágították ezt a szervezetet, amelynek részletes átvilágítását rögtön el is dugták, hogy a közvélemény erről ne szerezhessen tudomást, és ebben az átvilágításban abból, amit sikerült nyilvánosságra hozni, az látszik, hogy még a saját szabályzatát is megszegve működik ez a szervezet.
Azt, hogy az önök közigazgatása mennyire jól működött, jól mutatja az oktatásban az, hogy miközben az érettségi alatt az volt tavaly az önök legfőbb oktatási reformja, hogy átnevezzék az iskolákat, és ennek következtében érettségi bizonyítványokat kellett visszahívni, hogy a nagyon fontos átnevezések megszülessenek, például bekerüljön a település neve az iskola nevébe, aközben a legalapvetőbb kérdésekre és munkajogi problémákra sem tudott a KLIK válaszolni senkinek. Miközben összeomlott a tankönyvigénylés rendszere, aközben a tankönyvigényléssel foglalkozó pedagógusok semmilyen választ nem kaptak a tankönyvellátótól, a könyvtárellátó szervezettől, és így nem tudták megoldani a problémát.
Az, hogy mi volt a legjelentősebb produktuma közigazgatási értelemben a KLIK-nek, megmosolyogtató: sikerült szabályt hozni arról, hogy a központi tértivevényes rendszerben 4 százalékos dőlésszögűnek kell lennie a tértivevény tárgyának. Most azért úgy örülök, tehát hogy most már azért rendben van a magyar közoktatás, ha már úgy azt is megtudtuk, hogy már a 6,5 százalék nem lehet a tértivevény tárgya. Sajnos azt kell mondanom, ezt sem sikerült megvalósítania a kormányzatnak, mert a szögmérőt meg nem küldték el az iskolákba, és így validált kormányzati eszköz nem érkezett az iskolákba, így lehet, hogy 3,5 vagy 4,5 százalékos tértivevényű címzések is sikerültek még a tavalyi évben is. Nos, értik már, hogy miről beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy az önök kormányzati struktúrája nem reflektál a valóságra. Azt senki nem gondolja komolyan, hogy a működésképtelen KLIK-nek azzal kell foglalkoznia, hogy hány százalékos dőlésszöge van egy tértivevényes levél tárgyának. Azért ezt úgy érezzük.
De hasonlóan bohózat az önök ma előadott sikertörténete, a Nemzeti Pedagógus Kar, amely valóban szép siker, hiszen a 240 ezer pedagógusból 19 ezer pedagógus volt az, akik egyáltalán a delegáltakat megválasztották. Nem arról van szó, hogy részt vettek ebben a folyamatban, amiről önök beszélnek, hanem akik megválasztották azokat, akik majd részt vehetnek ebben a folyamatban. 19 ezer! Hány százalék ez? 8? Azért azt érezzük, hogy acélos többségről nehéz beszélni ennek láttán.
Az ilyen dolgok miatt mondja azt a szocialista frakció, hogy önök nem a valósággal foglalkoznak, az önök kormányzati struktúrája nem a valóságra reflektál. Hisszük, hogy ezt lehet jobban csinálni. Hisszük, hogy lehet jobban csinálni akkor, hogyha a munka ügye vagy az oktatás ügye kiemelt helyet kap az önök kormányzati struktúrájában. Hisszük, önöknek is az az érdekük, hogy ezek az ügyek jól működjenek, hogy megoldják ezeket a problémákat. Nem az önök jogát vitatjuk el akkor, amikor javaslatokat teszünk arra, ahogy önök kormányozzanak, hanem azt szeretnénk, hogy sikeresek legyenek önök is ebben a kormányzásban, hogy Magyarországon a munka világa, az oktatás világa ne mostohagyerek legyen, ne kipipálandó kormányzati feladat legyen, ne egy megoldandó rubrika legyen egy államtitkár Excel-táblájában.
Szeretnénk kérni, hogy vegyék komolyan ezeket a feladatokat, és ne delegálgassák ide-oda a jogköröket, ne hozzanak létre kusza kormányzati struktúrákat, hanem az emberek valódi érdekét képviseljék.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
