KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Ház! Én egyetlenegy aspektusához szeretnék hozzászólni ennek a törvénytervezetnek, tekintettel arra, hogy a statútum elfogadásával összhangban módosítja több törvény szövegét. Egyik eleme, hogy az adott törvényekben a felhatalmazó rendelkezéseknél a miniszterre vonatkozóan több törvényben átcserélik a „társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért” szövegrészt a „társadalmi felzárkóztatásért” szövegrésszel. Ez a módosítás nyilván az EMMI minisztériumot, az Emberi Erőforrások Minisztériumát érinti. A múlt héten már hangot adtam abbéli aggályomnak, hogy mélységesen elítélem azt a kormányzati cselekményt, amely egy alternatív államtitkárságot hoz létre a szegények számára. Miniszter úr a meghallgatásán úgy fogalmazott, hogy ők azt szeretnék, ha a társadalom teherhordó szereplői, a családok, akik adót fizetnek, járulékot fizetnek, azok egy államtitkárság fennhatósága alá tartozzanak, és az úgynevezett elesettek, a fogyatékosok, a cigányok, a lecsúszottak, a hajléktalanok pedig egy másik államtitkárság kvázi fennhatósága alá tartozzanak.
Kedves Barátaim! Tisztelt Ház! Tudom, hogy ez a napirend vagy ennek a napirendnek a tárgyalása meglehetősen unalmas. Úgy látom, hogy Robi éppen amőbázik, illetve államtitkár úr, és van itt három-négy kormánypárti képviselő, aki tényleg lézeng már csak a Házban, de mégiscsak elmondom, hogy engem mélységesen fölháborít, hogy egyáltalán a kormányzati struktúrában is a kirekesztésnek, a megbélyegzésnek egy külön államtitkárságot hoznak létre. Mert ha lesz egy államtitkársága az úgynevezett teherhordó feleknek és a középosztálynak és az elitnek, és lesz egy államtitkársága a lecsúszottaknak, akkor ezt nem tudom másképp nevezni, mint ez egy szegregációs államtitkárság. Tudom, hogy a magyar ember általában nem érti az idegen szavakat, de ha lefordítjuk, akkor nincs másról szó, mint az elesettek megbélyegzéséről.
Úgy látom, hogy a kormányzati munka fókuszába került az elkülönítés, a megbélyegzés és a kirekesztés, és ha analógiát keresünk, akkor nem kell messzire menni, a múlt század harmincas éveiben éppen Magyarországon, a Horthy-korszakban a szociálpolitikának egy nagyon fontos eleme volt, amikor a társadalmat megkülönböztették úgynevezett szegényekre és a kvázi középosztályra vagy a jómódúakra, de a szegényekre automatikusan rásütötték a bűnös szegények billogját. Ebből adódóan azt gondolták akkor, és úgy látom, hogy a jelenlegi kormányzati szereplők is így gondolják, hogy a szegénység az bűn, és ha valaki szegény, akkor az bűnös is. Nem firtatja, hogy milyen okból került abba a helyzetbe az adott személy vagy család vagy éppen egy közösség, mert lehet ilyen lecsúszott helyzetben akár egy falu is, de még egy kisváros is, és nem a problémák megoldásával foglalkoznak, hanem egyszerűen rásütik ezt a bélyeget, és elkülönítik a társadalomban.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nincs másról tehát szó véleményem szerint, mint a társadalom szétválasztásáról érdemesekre és érdemtelenekre, és én ezt mélységesen el kell hogy ítéljem. Ráadásul én ezt a politikát diszkriminatívnak tartom, kirekesztőnek, és egy kicsit, ne haragudjanak, arrogánsnak is. Látszik, hogy ez itt két világ harca, mert akik így gondolkodnak, azok szentül meg vannak győződve az igazukról, pedig elég lenne csak föllapozni néhány olyan szociológiai kutatást, amelyek az elmúlt napokban-hetekben jelentek meg. Elég itt az OECD, a Tárki és már újabban a Központi Statisztikai Hivatal statisztikai adataira hivatkozni. Én úgy látom, hogy a rendszerváltás óta most a legnagyobb a szegénység ebben az országban. Itt az interpellációk kapcsán egyik képviselőtársam éppen interpellálta a minisztert a gyerekszegénység ügyében, bizony ki kell mondani: ilyen szegénység a gyerekek körében nemcsak hogy a rendszerváltás óta, de szinte a második világháború óta nem volt.
Én nem azt állítom, és soha nem is állítottam, hogy a szegénység egyik napról a másikra kerül reflektorfénybe vagy alakul ki, de azt igenis állítom, hogy különbséget kell tenni, hogy a kormányzati intézkedések csökkentik ezeket a problémákat, csökkentik az esélyegyenlőséget vagy növelik, vagy éppen a kormányzati intézkedések idézik elő ezeknek a növekedését.
(15.00)
Néhány héttel ezelőtt a lakhatási szegénységről publikált a Habitat Magyarország egy nagyon alapos elemzést. Azt gondolom, a XXI. század Magyarországán szégyen azt kimondani, hogy 170 ezer gyerek lakik olyan lakásban, ahol még most sincs vécé. Szégyen kimondani a XXI. században, hogy közel 200 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol, kapaszkodjanak meg, nincs áram. Nem azt állítom, hogy 10 évvel ezelőtt minden házban volt áram, és azt sem állítom, hogy minden házban volt vízöblítéses vécé, de azt igenis állítom, hogy nem történtek olyan kormányzati intézkedések az elmúlt években, amelyek ezt a helyzetet javították volna. És erre nem válasz az, hogy létrehoznak egy másik államtitkárságot. Szégyen, azt gondolom, a XXI. században azt kimondani, hogy 620 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol a lakás dohos, penészes vagy éppen beázik, és 900 ezer lakásban fával és szénnel fűtenek.
Kedves Barátaim! Itt a rezsicsökkentés valami kormányzati szlogen lehet csak. És kapaszkodjanak meg: több mint 500 ezer olyan végrehajtás történt az elmúlt években, amely közmű- és hiteltartozást feltételezett előtte. Ez a kutatás rámutatott arra, hogy 2010 óta évente 10-10-10-10 százalékkal nőtt a végrehajtások száma. Ez mit jelent? 2010-hez képest 40 százalékkal növekedett a végrehajtások száma ott, ahol közműtartozások vannak és hiteltartozások vannak. Azt hiszem, Szél Bernadett képviselőtársam említette az eszköz nélküli eszközkezelőt.
Kedves Barátaim! Én annak idején, amikor létrehozták ezt az eszközkezelőt, úgy fogalmaztam, hogy ez egy fiktív szervezet. Ennek hónapokig nem volt munkatársa, hónapokig nem volt olyan ember, aki fölvette volna a telefont. Majd jött a bölcs döntés, Ócsán - Ócsán! - létrehoznak egy lakóparkot a devizahitelesek megmentésére. A múlt héttől tudjuk, illetve már hónapokkal ezelőtt tudtuk, hogy nem volt elegendő jelentkező az ócsai lakóparkba. Leállították a fejlesztést, hála a Jóistennek, el sem kellett volna kezdeni, azért, mert ilyen körülmények közé nem fognak költözni az emberek. Mert elhibázott kormányzati politika az, amelyik azt gondolja, hogy attól, hogy azonos problémával küszködő embereket és családokat egy helyre költöztetnek, megoldódik a problémájuk.
A múlt héten elmondták a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, hogy újabban olyan családok költöznek be, akiknek nem is volt devizahitelük. Már odaadnák a lakásokat boldognak-boldogtalannak, csak hogy ne kelljen havi 5 millió forintot az őrzés-védelemre költeniük. És nem sorolom tovább, hogy milyen állapotok vannak az országban.
De mégis, erre a kormányzati gondolkodásra szeretnék ráutalni, merthogy honnan eredeztethető a társadalmi felzárkóztatás fogalma egyáltalán, és megjegyzem, az európai jogrendbe nem igazán lehet ezt a definíciót beilleszteni. Balog Zoltán miniszter úrtól eredeztethető, amikor ő még a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkáraként foglalkozott a romaüggyel. Később, 2012-ben, amikor az EMMI minisztereként magával vitte ezt a területet, így ért össze az addig külön kezelt romaügy a szociális ügyekért és az esélyegyenlőségért felelős tárcával.
Kedves Barátaim! A „társadalmi felzárkózás” kifejezés már a nemzeti társadalmi felzárkóztatási stratégia elnevezésekor is kritikát kapott számtalan helyen. Nagyon sok szociológus kollégával beszéltem abban az időben, és külön konferenciát szerveztek ennek a társadalmi felzárkózási stratégiának az értelmezésére. Arra a következtetésre kellett lyukadnunk, hogy egyszerűen értelmezhetetlen maga a fogalom is ebben a helyzetben. Említette államtitkár úr - akit nagyon sajnálok, hogy elhagyta az üléstermet, tulajdonképpen most nem is lehetne folytatni a napirend tárgyalását, ha a kormány képviselője nincs jelen, de eltekintek tőle, az Alaptörvény -, merthogy államtitkár úr is hivatkozott rá, az Alaptörvény negyedik módosításával, azt hiszem, ez a XV. cikkely (4) bekezdése volt, az esélyegyenlőség szövegrészt az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás szövegrészre módosította. Így ott az szerepel, hogy Magyarország - szó szerint mondom - az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti elő.
Kedves Barátaim! Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara, és erre hivatkozok, mert ismét szükséges, hogy szó szerint idézzek, egy szakmai dolgozatban, egy konferencián fejtették ki: „A társadalmi felzárkózás fogalmának meghatározása már kevésbé egyszerű, annak fogalma ugyanis az esélyegyenlőségre vonatkozó európai uniós joganyagban - equality law - gyakorlatilag ismeretlen. Ugyanígy a magyar jogban sem bír önálló jelentéssel, ez leginkább az esélyegyenlőség szinonimájaként, illetve annak részeként funkcionál.”
Kérem szépen, elég alapos ember vagyok, mindig utánanézek mindennek, és ahogy ezt az összefoglaló elemzést elkezdtem olvasni, ott is volt egy hivatkozás, és mondom, már csak megnézem, hogy honnan eredeztethető ez az egész felzárkózási fogalom, helyettesítve az esélyegyenlőséget. És találtam rá irodalmat, képzeljék el. Meg fogom mondani, hogy miről van szó. Szó szerint idézem ebből a dokumentumból: „Közeli rokona, a felzárkóztatás még a szocializmus idején debütált - kapaszkodjanak meg! -, a Központi Bizottság egy 1962. évi határozata nyomán, amely adminisztratív intézkedésekkel bekényszerítette a cigány gyerekeket az iskolába. Hirtelen nagyon sokan lettek ott, így az akkori döntéshozókban felmerült, hogy praktikus lenne előbb felzárkóztatni őket, és persze hol másutt, mint külön szervezett, kisebb létszámú osztályokban.”
Kedves Barátaim! Ahogy hallom, miniszter úrtól ez a fajta gondolkodás nem áll messze. Azt hiszem, másfél-két évvel ezelőtt látogatást tett Szabolcs-Szatmár megyében, és ott, Nyíregyházán, az egyik külvárosi lakótelepen éppen azt mondta, hogy ő elvileg és gyakorlatilag is támogatja a cigány gyerekek elkülönítését az oktatásban. Azt hiszem, Huszár-telepnek hívják ezt a lepukkant romatelepet, és ott létrehoztak egy ilyen iskolát. Holott minden nemzetközi kutatás azt mutatja, hogy a gyerekek integrált körülmények között hússzor-százszor hatékonyabban tudnak fölzárkózni, mint szegregált körülmények között.
Majd tévét nézve valamelyik este látom, hogy az új államtitkár látogatást tesz a problémás helyekre, és úgy hallom, holnap éppen Tatabányán, a Mésztelepen fog tájékozódni arról, hogy mi ott a probléma. Nekem már csak egy kérdésem van: eddig nem tudta? Eddig nem tudta, hogy mi a probléma az országban? Akkor menjen a Mésztelepre, akkor menjen el Galambokra, akkor menjen el Tarnabodra, ha tud odavinni pénzt, tud odavinni szaktekintélyt, tud odavinni munkát, tud olyan megoldási javaslatot, amely a szociális szolgáltatásokat magasabb színvonalon tudja realizálni. Ne tájékozódni menjen, mert a tájékozódásból, kedves barátaim, nem lesz soha „felzárkóztatás”.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, ennyit kívántam elmondani. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
