SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót. Szakítanék az ellenzéki felszólalások hagyományával. Korózs Lajos úr megjegyezte, hogy milyen kevesen vannak itt. Én egy hónapja művelem ezt az ipart, és én nagyon elégedett vagyok - ritkán volt még, hogy ennyi emberrel vitáztunk volna a Fidesz soraiból, tehát a megszokott kettőhöz képest szerintem ez a háromszoros-négyszeres részvétel nagyon jó. Azután azzal is szakítanék, hogy Lázár urat bántsam - nem hiányzik nekünk még Kehi-ellenőrzés a nyakunkba (Derültség az ellenzék soraiban.), tehát róla se fogok semmi rosszat mondani.
Azt a szerepét sem vitatom el a kormányzatnak, hogy saját maga eldöntse azt, hogy milyen kormányzati struktúrában és hogyan szeretne kormányozni. Ellenzéki képviselőként viszont azt a szerepet szeretném magamnak, hogy megpróbáljam ezt jobbá tenni, vagy megpróbáljam esetlegesen néhány hibára vagy következetlenségre felhívni a figyelmet.
Az első következetlenség pont centralizációs kérdés, hiszen az elmúlt pár hétben a kormányoldal részéről nagyon sokat hallottunk a decentralizáció fontosságáról, amit területileg akar megvalósítani, amit én nem is érzek az ördögtől valónak, és számos lehetőséget érzek abban, hogy ha ez bölcsen és jól lenne megvalósítva, akkor akár eredménye is legyen, viszont egy hatalmi centralizáció éppúgy veszélyes, mint egy helyi, tehát éppúgy rejt kockázatokat, és ez a javaslatból nagyon sok helyen kirémlik.
(15.30)
Utána Harangozó képviselőtársam viszonylag széles körűen érintette már a vidékfejlesztés és agrárium ügyét. Soha nem gondoltam, hogy én jutok majd abba a helyzetbe, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a vidékfejlesztés messze nem csak az agrártermelésről és messze nem csak a mezőgazdasági termelésről szól. A tervezetben következetesen mindenütt a vidékfejlesztésért felelős miniszter kicserélődik agrárügyekért felelős miniszterre. Ezt azért érzem kicsit aggályosnak, mert az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap forrásainak egy jelentős része a Miniszterelnökséghez kerül. Jó néhány olyan esetben lehet hatásköri, illetékességi kérdés, amikor nem pusztán földművelésügyi kérdés lenne az, amit el kell dönteni, hanem sok esetben vidékfejlesztési kérdés is, és a vidék népességének azon részével kellene hogy foglalkozzon a kormányzat, akik nem feltétlenül csak a mezőgazdaságból és agrárágazatból élnek. Ennek okán az ilyen jellegű módosításokat, amelyek a vidékfejlesztést mindenütt csak agrárpolitikára csökkentik le, aggasztónak vélem, mert én azt mondom, gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy így vagy úgy hívják a minisztert, ugyanolyan rosszul lehet kormányozni, vagy ugyanolyan jól lehetne, de megszünteti azt a hatáskört, hogy általánosabb vidékfejlesztési ügyekben a jogszabály-módosítás alapján lehessen szót ejteni.
Bocsásson meg, államtitkár úr, én nem akarok szavakon lovagolni, ugyanakkor azt gondolom, hogy a szavaknak van jelentőségük. A jogszabálytervezet a „kultúráért” kifejezést mindenütt következetesen kicseréli a „kulturális örökség védelméért felelős” kifejezésre. Ebben van egy olyan aggályom, hogy vajon a kormányzat milyen súllyal akarja kezelni a kortárs művészeteket, a kortárs kultúrát és ennek az egész kérdéskörnek a napi megnyilvánulását. Ez a múltba tekintő szemlélet, amely az örökségről beszél csak következetesen, szerintem veszélyt jelenthet a kortárs művészetre is, és emiatt átgondolnám ennek a következetes szóhasználatnak az alkalmazását.
Ugyanúgy van egy másik következetes átalakítás, ez a társadalmi esélyegyenlőség kifejezésnek az átalakítása társadalmi felzárkózásra. Az a kérdés, hogy e kifejezések alatt szakmapolitikailag mit ért a kormányzat. Mert ha a családpolitikáért felelőst is minden esetben átírja társadalmi felzárkóztatásra, akkor vajon az esélyegyenlőséggel - ami azt jelenítené meg, hogy a társadalomnak azt a fajta szegregált rendszerét, ami egyre tovább szakítja a társadalmat, még inkább és számos tekintetben tovább húzza a problémákat -, ennek a kezelésével miként kíván foglalkozni. És nemcsak azokról a társadalmi csoportokról akarok ezzel szót ejteni, akik valamilyen szinten hátrányt szenvednek a többségi társadalommal szemben, hanem általában arról a társadalompolitikai megközelítésről, hogy akarja-e a kormányzat az esélyegyenlőség megvalósítását.
Ugyanígy fel szerettem volna hívni a figyelmet egy olyanra, ami talán szimpatikus lesz a Fidesz soraiban. Előszeretettel elmúltnyolcéveznek következetesen. A 2010 előtti időszak egy igen súlyos faluromboló tevékenységének egyike volt a kistelepülési postahivatalok bezárása és az ilyen jellegű közszolgáltatások csökkentése. Amikor arról beszélünk, hogy a posta milyen szolgáltatásokat vegyen át, és miket valósítson meg, nagyon nagy örömmel láttam volna az átalakítás során, ha inkább a kibővített szolgáltatások, a postabankok minél kisebb településekre, minél szélesebb körben eljuthatnának. Ez azért lett volna fontos, mert épp az előző parlamenti ülésszak napirend utáni felszólalásaiban hívtam fel a figyelmet arra, hogy a 2010 előtti állapotokhoz képest pont ezekből a kistelepülési szolgáltatásokból semmi nem jött helyre, pedig megígérte a Fidesz-kormányzat, hogy helyre fogja állítani, rehabilitálni fogja. És még mindig lenne lehetőség, mert ezzel az átalakítással megnyílna a lehetőség arra, hogy a posta szolgáltatásai bővítésre kerüljenek, ezzel megnyílna a lehetőség arra, hogy a kistelepülések újra a közszolgáltatások helyszínei legyenek.
Végül, de leghosszabban egyetlen problémára szeretném felhívni a tisztelt kormányzat figyelmét, ennek átgondolását ajánlom szíves figyelmükbe. Ez az állami erdészetek ügye. Az állami erdészetek kérdésköre gyakorlatilag a nyolcvanas évek legelejétől kezdve húzódik, és a kárpótlás során nagyon nagy területek maradtak meg állami tulajdonban erdőként, és erre a magyar állam az ország összes területét lefedve hozott létre most már zártkörűen működő részvénytársaságokat. Több mint egymillió hektár erdőterületről beszélünk, amelyben zártkörűen működő részvénytársaságok végeznek különböző erdészeti beavatkozásokat és erdészeti gazdálkodást. Ez azért döbbenetes, mert ekkora termőterületen zajló gazdálkodás nagyon nagy forgalmat feltételezhet és ez meg is van.
A statisztikai adatokból tudjuk, hogy 70-75 milliárd közötti éves forgalommal működnek ezek az állami erdészetek, ugyanakkor az adózott jövedelmük 1,8 milliárd forint, az összesnek az országban. Az összes többit „elműködik”. Az ottani vezérigazgatókra nem vonatkozik sem államtitkári, sem miniszteri bér, semmi más. A jutalmazásban sem mutatkozik semmi ilyesmi. Ez egy olyan ágazat, amely az állami erőforrás fölött szinte korlátlanul rendelkezik. Szinte az összes magyarországi állami erdőt ezek fedik le, és a gazdálkodás során keletkezett jövedelmük a működési költségeikben felélésre kerül. Ilyenkor jelennek meg az új gépek, az új terepjárók, a busás jövedelmek.
De ehhez párosul egy másik probléma is, mégpedig az, hogy azoknál a területeknél és településeknél, ahol szinte kizárólag állami erdők képezik a település közigazgatási területéhez tartozó természeti erőforrást, ott a település megélhetése nagyon-nagyon visszaszorul. Tehát az Északerdőnél, vagy az Egererdőnél meg ezeknek a környékeknek az erdészeti struktúrájában láttam azt, hogy van olyan település a Bükkben, aminek a teljes területe valamilyen formában vagy a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik, vagy pedig állami erdészethez tartozik. Ott a megélhetést nem tudja segíteni az állami erdészet, miután olyan központosított erdészeti tevékenységet lát el, ami a helyi közösség számára elérhetetlen.
Van még egy probléma ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a jelenlegi strukturális működés az állami erdők területén az erdőgazdaságok hatáskörébe rendeli és tartja meg a vadgazdálkodás teljes kérdéskörét. Ez újabb kérdést vet fel. Ugyanis egymillió hektár nagyságrendileg az a terület, ahol az állam önmaga gyakorol erdészeti és vadászati jogot. A vadgazdálkodás és a vadkár problémája az erdészetben keletkezne, tehát ennek az ágazatnak önmagában kell kezelni a vadkár kérdését, mondjuk, ami problémát okoz az erdőgazdálkodásban és az erdészet kérdését. Két ellenérdekelt ágazatot kell egyben tartania. A gondunk az, hogy amikor megnézzük ezt a 70-75 milliárd forintos árbevételt és ezzel szemben az alig 2 milliárdot elérő adózott jövedelmet, akkor mindig felmerül, hogy miként lehetséges ez. Miközben az állami erdészetek túlnyomó többsége bonyolítja azoknak a vadászatoknak a jelentős részét, ahol többmilliós egyedi bevétel keletkezik egy-egy nagytrófeás vad kilövéséből, és mégis veszteségesen vagy minimális haszonnal tudják az állami erdészetek ezt bonyolítani.
Jelen pillanatban átkerül a földművelésügyi tárcához a teljes állami erdészetek kérdése, amit azért tartok aggasztónak, mert az erdészeti struktúrában és erdészeti beavatkozásban egyébként is látjuk azt a kockázatot, hogy ha esetleg egy nem megfelelő szakigazgatás foglalkozik ezzel a témával, akkor félrehúzódhat egy teljes ágazat. Nem akarok most tényleg lemenni arra a szintre, hogy attól féljek, az állami erdőkben mindenütt majd az akác jelenik meg és akác védősávok jönnek létre, ugyanakkor felmerül bennem az az aggály, hogy teljesen feleslegesen tartunk fenn sok-sok milliárdos ágazatot úgy, hogy az nem indokolt. Ugyanezeken a területeken, ahol, mondjuk, az állami erdők átfednek a védett területek hálózatával, ott a védett területek kezelői, a nemzeti parki igazgatóságok minden további nélkül lehetnének teljes mértékben erdészeti kezelők is. Ugyanakkor fenntartunk 19 olyan állami erdészetet, amely sok-sok árbevétellel és vadgazdálkodással olyan hasznot termel, ami busás lehetőséget teremtene minden helyi közösség számára, ahol területileg ez elhelyezkedik. Ugyanakkor nem ez történik, hanem gyakorlatilag egy minimális adózott jövedelemből valósít meg gazdálkodást, miközben gyakorlatilag felélik ezt a pénzt.
Azt kellene átgondolni a jelenlegi struktúrában, és ha már ez a jogszabály itt van, azt kellene megnézni módosító lehetőségekkel, hogy nem kellene-e szétválasztani az állami erdészet és az állami vadgazdálkodás kérdését. Az állami vadgazdálkodás egyébként a közélet tisztasága kapcsán is nagyon sok kérdést vet fel, és az elmúlt jó tíz évben rengeteg példáját láttuk annak, hogy állami erdészetek esetében milyen protokollvadászatok zajlottak, és az állam tulajdonában lévő zrt.-k miket valósítottak meg, és milyen juttatásokhoz juttattak esetlegesen befolyásos embereket. Nagyon nehéz megmondani ezeknek a valós értékét, mert egy nagytrófeás szarvasnak vagy egy nagytrófeás vaddisznókannak a kilövése szinte észrevehetetlen, hiszen a vadállomány hiteles nyilvántartására nincs lehetőségünk. Ugyanakkor ezek olyan lekötelezettségeket teremtenek, amelyek magukban hordozzák a korrupció lehetőségét. Attól tartok, hogy ennek a rendszernek és struktúrának a fennmaradása tette azt lehetővé, hogy az állami erdészetek így és ilyen formában működjenek az elmúlt évtizedekben.
(15.40)
Összességében azt szeretném és annak örülnék, ha ennek a teljes struktúrának az átgondolása megtörténne; a vadgazdálkodási lehetőségeket minél inkább visszaadnák a helyi közösségek részére, és főleg az olyan településeknél, ahol semmi más természeti erőforrás nincs. Még egyszer mondom, az Északi-középhegység különböző részein több ilyet találunk, hogy az egész faluban nincs normális megélhetési lehetőség, ugyanakkor az állam veszi el tőlük mind az erdőgazdálkodási jogot, mind pedig a vadászati jogot, ott megfontolás tárgyát képezhetné az olyan vidékfejlesztési modell, ami ezeket az erőforrásokat újra lehetővé teszi, hogy a helyi közösségek rendelkezzenek fölötte.
És nem gondolok arra, hogy majd valamilyen oligarcharendszerben újra valamilyen vitatható pályáztatással újabb érdekcsoportok jöjjenek, hanem arra gondolok, hogy tartjuk annyira a helyi önkormányzatainkat, tartjuk annyira a vadászatra jogosultakat - akik helyben ugyan jelen vannak -, hogy megfontoljuk annak a lehetőségét, hogy az erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás szétváljon; megfontoljuk annak a lehetőségét, hogy a védett erdők esetében a nemzeti parki, természetvédelmi kezelőkhöz jusson át a teljes erdészeti kezelési jog, és meggondoljuk annak a lehetőségét, hogy ennek a 19 állami zrt.-nek a működését jelentős mértékben racionalizálni kezdjük.
Hosszú felszólalásom elején a centralizáció-decentralizáció kérdésével kezdtem. Nyilvánvalóan nem érzem azt önmagában hatékonynak, ha mondjuk, egy állami erdészet irányítja a teljes ország területén az erdőgazdálkodást, ugyanakkor azt sem érzem teljesen jónak, hogy ha több mint egymillió hektár területen teljes mértékben lemondunk arról a lehetőségről, hogy az állam ezt munkahelyteremtési céllal, a helyi közösségek érdekében úgy használja fel, hogy az valóban szolgáljon helyi érdekeket.
Arra kérem a tisztelt kormányoldalt és az államtitkár urat, hogy fontolják meg azokat a lehetőségeket, amelyek mindezekben rejlenek, mert mindezek egyáltalán nem a politikai támadás céljából fogalmazódnak meg, hanem abból, hogy átgondolásra kerüljön mindaz, hogy hogyan szolgálhatja hatékonyabban a kormányzás a közösségek ügyeit.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
