CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mára az online sportfogadás a mindennapjaink részévé vált, és mindez úgy történt, hogy szinte - azt lehet mondani - átláthatatlanná vált az utóbbi időben ez. Ezért a távszerencsejáték fogalmát 2011-ben alkotta meg a kormány, reagálva a szerencsejáték-piacon észlelhető változásokra, amely az internetes játékok elterjedését mutatta. Az azóta eltelt majdnem három évben a külföldi érdekeltségű online kaszinók és sportfogadásoldalak forgalma a pénznyerő automaták betiltásával - pontosan a betiltás után kialakult helyzet révén - és a mobilalkalmazások elterjedésével a sokszorosára nőhetett. Ezért volt szükség - mint azt már Mengyi Roland képviselőtársam is említette - a 2013-as törvénymódosításra.
A magyar törvénymódosítás során a szerencsejátékok adóhatóság általi engedélyeztetésének az elve azon az indokon alapult, hogy a jog eszközével biztosítsa a szervező tevékenység megfelelő személyi és gazdasági hátterének megteremtését, a színvonalas tárgyi eszközöket, a biztonságot és a szakszerűséget.
(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Emellett a szabályozást az is indokolta, hogy az online játszott szerencsejáték a magyar költségvetés számára nem jelentett tényleges bevételt, továbbá a magyar állampolgárok külföldön folytatott szerencsejátékban játékosként történő részvétele nem volt követhető, így nehezen volt felderíthető és szankcionálható. Sajnos arról nincs adat, hogy hány milliárd forint ment és megy így ki folyamatosan évente az országból és a magyar emberek zsebéből, de minden bizonnyal jelentős összeg, amelyből a magyar költségvetés egy forintban sem részesül, sem játékadó, sem koncessziós díj, sem más formában. Ennek viszont, mint amire majd szeretnék a későbbiekben is kitérni, sporttámogatási oldalon következményei voltak és vannak, hiszen nem mindegy, mennyi pénzt tudunk fordítani sporttámogatásra. Ezen a helyzeten kívánt a kormány, és kívántunk és kívánunk mi is változtatni, mivel a várt bevételek nem érkeztek meg, ezért van szükség a feltételek változtatására, azok enyhítésére.
A távszerencsejáték esetében az általunk remélt befolyó adót olyan célokra fogja felhasználni az állam, amely az Európai Bíróság kritikáját nem vonhatja maga után, hiszen sporttámogatásra, ezen belül is a Magyar Labdarúgó Szövetség támogatására különítjük el. A 12/2013. számú közigazgatási elvi határoztában a Kúria is kimondta, hogy álláspontja szerint a magyar szerencsejáték-szervezés engedélyezési rendszere, szabályozása a Gebhard-tesztnek megfelel, magyarán az Európai Bíróság által lefektetett korlátozási elveket betartja. Tehát ebben a tekintetben, ha van egyáltalán probléma, nem az EU-val való konfliktusból vagy kötelezettségszegési eljárásból ered, mert a magyar szabályozás összhangban van az uniós elvekkel.
A szerencsejátékokból befolyó összeg természetesen fontos bevételi forrás, de szeretném hangsúlyozni, hogy emellett az egészségügyi és társadalmi szempontok is mindig prioritást élveztek számunkra ebben a kérdésben, és bármennyire is próbálták ellenzéki oldalról megcáfolni ezt, ez nem változott, ez így maradt, és így is fog maradni. Hadd emlékeztessek 2012 őszére, amikor az Országgyűlés az erőteljes lobbi ellenére betiltotta a nyerőgépeket, más néven a félkarú rablókat.
(19.50)
Tisztában voltunk ugyanis azzal, hogy a pénznyerő automaták működése nemcsak súlyos gazdasági, hanem komoly mentális, egészségügyi, illetve szociális teherként jelentkezik a társadalom számára. Szakmai kutatások támasztják alá a játékszenvedély és az egyéb addiktív szerek használatait, illetve az alkoholbetegség közötti összefüggést, ezért onnantól fogva a pénznyerő automaták a továbbiakban kizárólag korlátozott számban létező játékkaszinókban működtethetők. Zárójelben szeretném megjegyezni természetesen, hogy említettem, erről a piacról, tehát a játékgépes piacról lehet, hogy jó néhányan a távszerencsejáték irányába fordultak, és ott folytak olyan pénzek szerencsejátékot irányító és szervező cégek irányába, ami ellenőrizhetetlen volt, tehát e törvényjavaslat célja ennek a kifehérítése.
Most engedjék meg, hogy egy kicsit arról beszéljek, hogy milyen célokra is fogja az állam fordítani ezt a remélt, pár milliárd nagyságrendet kitevő bevételt. Ahogy a törvényjavaslat is tartalmazza, e befolyó összeget a sportágazatban kell felhasználni. Ez nemcsak a Magyar Labdarúgó Szövetségnek juttatott támogatást jelenti, hanem a szabadidősport támogatását is a Sport XXI. stratégia szerint. Magyarországon a sportaktivitás aránya európai összehasonlításban kirívóan alacsony. A felnőttkorú lakosság mindössze 7-9 százaléka sportol rendszeresen, miközben ez az Európai Unió országaiban 15-20 százalék körül mozog. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy a szabadidősport területén elengedhetetlenné vált az állami szerepvállalás újragondolása. Csak abban az esetben történhet ugyanis előrelépés, ha a lakosság egészséges, mozgásgazdag életmódjáért felelős kormányzati és civil szereplők között az eddigiekhez képest lényegesen szorosabb együttműködés alakul ki.
Mint önök is tudják, a Sport XXI. utánpótlásnevelési program a jövő élsportolóit a lehető legszélesebb körből, a sportoló gyerekek összességéből igyekszik kiválasztani. Az egységes utánpótlási rendszer lényege tehát, hogy a gyerekeknek és a fiataloknak egyenlő esélyt nyújtson, a tehetséges fiatalokat eljuttassa a versenysportig és az élsportig, a versenysportból kieső fiatalokat pedig más rendszerben működtetett állandó sportolási lehetőség felé irányítsa. Célja a sportági alapok szélesítése érdekében 6 éves kortól 14-15 éves korig minél több gyerek bevonása a rendszeres testedzésbe, valamint az, hogy kiválasztási bázist nyújtson a Héraklész-programhoz. Az állami sportirányítás ezen a területen sportcélú civil szervezetekkel, többek között a Magyar Diáksport Szövetséggel, a Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetségével, valamint a Magyar Szabadidősport Szövetséggel is együttműködik.
A törvény nevesíti a Magyar Labdarúgó Szövetséget is, mint amelyen keresztül a várt bevételeket a labdarúgás céljaira kell fordítani. Csak említés szintjén idézném fel az MLSZ néhány programját. Ilyen az országos pályaépítési program, amelynek egyik legfontosabb célkitűzése a tömegbázis szélesítése, a stadionbiztonsági program, a sporttelep-felújítási program vagy éppen az akadémiai program, amelyek mind az utánpótlásnevelés vagy a futball infrastruktúrájának fejlesztését célozzák meg, tehát nemcsak stadionépítésről van szó, hanem ha hazamennek, megnézhetik azt, hogy hány műfüves pálya épült iskolákban, lakótelepen, egy-egy városrészben vagy pedig településen, hogy többek között ezt a pénzt arra fordítják, képviselőtársam, erről szól ez a javaslat is. (Szilágyi György: Mi köze a szerencsejátéknak az MLSZ-hez?)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a kitérővel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy a játékadó nem érkezne rossz helyre. Közös érdekünk, hogy olyan feltételeket teremtsünk a külföldi és a hazai játékszervezőknek egyaránt, amely mellett már nem éri meg nekik illegális körülmények között a feketepiacon működni, hanem jobban megéri nekik kijönni a fényre és adót fizetni, cserébe pedig ellenőrzött körülmények között szabályosan és nyereségesen működni. Annak érdekében, hogy ezek az elképzelések valósággá váljanak, javaslom önöknek, hogy fontolják meg a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak.
