DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok érv elhangzott pró és kontra. Ellenzéki képviselőtársaim nyilván elmondták a java részét azoknak a gondolatoknak, amelyeket én is osztok, hiszen eléggé mutyiszaga is van ennek az előterjesztésnek, mondjuk ki. Elhangzott a trafikmutyival és sok minden mással való párhuzam. Ez mind igaz is lehet akár, de megpróbálok elsőre egy picit igazságos lenni. Évekkel ezelőtt még a boldogult sport- és turizmusbizottságban - Szilágyi képviselőtársam is ott volt és Bánki Erik képviselőtársam is - beszéltünk már arról, hogy van egy olyan terület Magyarországon, amely a szürke- vagy a feketegazdaság területe, egy olyan terület, ahonnan a magyar költségvetés nem láthat bevételt érdemben, ez a távszerencsejátékok, illetve az online szerencsejátékok területe. Ha már sport, nyilván ezeken a területeken a sportfogadások egy jelentős részt tesznek ki.
Az előző ciklusban sokat hallottunk arról, hogy érdemes volna-e szabályozni, bevételt generálni a költségvetésnek. Ha igazságos akarok lenni - és csak ennyit mondok -, akkor azt lehet mondani, hogy ezzel egyet lehet érteni, hogy egyébként ha van egy létező társadalmi jelenség, hiszen tudjuk, hogy ilyen módon kötnek fogadásokat emberek, láthatunk ilyen reklámokat, tapasztalhatjuk a hétköznapokban, hogy ez a jelenség van, ha meg van egy társadalmi jelenség, akkor érdemes azt az államnak keretek közé, szabályozott keretek közé állítani, és ha nyilván ilyen típusú az a tevékenység, adott esetben káros is lehet, akkor abból érdemes bevételt szerezni, amit meghatározott célokra költhet el, az nem mindegy, hogy milyen módon. Elhangzott, hogy itt olyan könnyítések tapasztalhatók, amelyek, mondjuk, egy jól meghatározható üzleti kör számára lehetőséget teremtenek. Azt gondolom, ebben az előttem szólók elmondták az érveiket, és ez minimum kérdőjeles, de az eddigi földügyek, trafikügyek után viszonylag egyértelmű, hogy mi fog történni. Azonban az is igaz, hogy a jelenleg hatályos szabályozás, aminek a kapcsán tavaly nyáron, azt hiszem, júliusban rengetegen elmondták, hogy ez így ebben a formában nem fog működni... - nem is igazán szerzett bevételt ebből az állam.
Azonban szerepelt a költségvetési törvényben egy szakasz, amely az ilyen bevételek felhasználásáról rendelkezett. Erről keveset beszéltek az előttem szólók, akkor én inkább hadd emeljem ki ezt, hiszen sok minden elhangzott, ismételni nem szeretnék, hogy a koncesszióról szóló törvényt módosítja ez az előterjesztés, a szerencsejáték-szervezésről szóló törvényt, a sportról szóló törvényt, és negyedikként meg kell mondani, hogy Magyarország 2014. évi központi költségvetését módosítja. Ott is a 23. § (21) bekezdése helyére lép egy új szöveg. Ilyenkor van egy olyan sajátsága ezeknek az előterjesztéseknek, hogy ezeket a szövegeket itt láthatjuk, ha nem indokolja agyon az előterjesztő az előterjesztésben azt, hogy miért cserélte ezt a szöveget, akkor át is csúszhatunk, átsikolhatunk efölött, hiszen ez csak egy szakasz egy salátatörvényben, azonban én összevetettem az eredeti szöveggel, ami a költségvetési törvényben van benne, és itt hadd hasonlítsam már össze, mert ez is egy beszédes dolog. Csak azért jutott eszembe, mert Cseresnyés képviselő úr előttem rengeteget hivatkozott utánpótlásnevelésre, a szabadidősport céljaira, kis kitérő akkor nekem is: felére csökkentett szabadidősport-támogatás az előző ciklusban, hiába nőtt egyébként a sportra fordítandó összegek köre abszolút értékben, ezt nem vitatom, persze itt jelentős és egyelőre mondjuk, kétségesen fenntartható beruházások jönnek ebből létre, de ezt persze tegyük zárójelbe.
Tehát azzal szemben, hogy önök utánpótlásnevelési célokról és a szabadidősport céljairól beszéltek, az eredeti költségvetési törvényben ez áll: „A szerencsejáték-szervezésről szóló ’91. évi XXXIV. törvény 32. § (5) bekezdése szerinti távszerencsejáték játékadóból származó bevétele sportutánpótlásnevelési feladatok támogatására fordítandó.” Ez az első mondata ennek a szakasznak. A módosításban, amit nem indokolnak agyon, pedig a következő szerepel: „A szerencsejáték-szervezésről szóló ’91. évi XXXIV. törvény 32. § (5) bekezdése szerinti távszerencsejátékadóból 2014-ben pénzforgalmilag teljesült bevétel a Magyar Labdarúgó Szövetség útján a labdarúgás támogatására fordítandó.”
Na most ez világosan két külön történet. Az egyik, persze nyilván egyelőre teoretikus bevételekről beszélünk, de itt mondjuk, Mengyi Roland felszólalásából tizenmilliárdokról is hallhattunk, hogy itt milyen bevételekre számítanak önök. Persze kérdés, hogy mennyi ennek a realitása, de annak, aminek a pontos nagyságrendjét sem tudjuk, de mégiscsak elvi kérdés, hogy eredendően a költségvetési törvényben utánpótlásnevelési célokra szerették volna ezt fordítani, most pedig az MLSZ kapja meg ezt a bevételt egy az egyben, mindenféle egyéb kitétel nélkül - ez szerepel a javaslatban.
(20.00)
Csak ugye, nincs összevetve és átvezetve a 2014. évi központi költségvetéssel. Most a következő a probléma ezzel: innentől fogva ennek a felhasználása nem mondható meg. Az MLSZ dönthet erről. Arról nem is beszélek, hogy általában a látvány-csapatsportágak irányába, az öt látvány-csapatsportág irányába koncentrálódik a sporttámogatás, különösen a labdarúgás irányába. Ez meg aztán még erősít ezen a folyamaton, hiszen nagyon sokféle utánpótlásnevelési feladat van, több sportágban, olimpiai sportágakban, nem olimpiai sportágban, nagyon sokféle területen. Itt azonban a Magyar Labdarúgó Szövetség kapja meg ezt a majdan esetleg befolyó összeget.
Egészen véletlenül az előterjesztő, régóta ismerjük egymást persze Bánki Erikkel, hiszen ő is sportpolitikus itt évek óta, MLSZ elnökségi tag, egyébként pont ma nyilatkozott arról, amire másik képviselőtársam is utalt, hogy a múlt héten is tárgyaltunk egy olyan dolgot, ami a magyar társadalom ütőerén tartva a kezünket, azért nem az első előterjesztések között jutott volna eszünkbe talán az új Országgyűlésben, hogy ugye, itt a beléptető rendszereket a stadionokba még tovább szigorítsuk. Itt most már retinaszkenner meg nem tudom, mindenféle algoritmikus dolog és számsor határozza meg majd, hogy hogyan tud belépni egy ember egy stadionba, szóval, ez a retinaszkenneres történet kavarta a magyar szurkolói társadalmat az elmúlt egymásfél hétben, ugye, tiltakozások voltak, megfogalmazódtak ezzel szembeni nyilatkozatok. És pont ma nyilatkozott Bánki Erik arról, hogy ez de jó egyébként, és ez a magyar labdarúgás jövője, a legbiztonságosabb stadionok lesznek itt Európában. Hát szerintem is, mert ha ilyeneket fognak bevezetni, akkor nem fognak meccsre járni az emberek. És annál nagyobb biztonság, mint hogy nincsenek a stadionban, nem nagyon tud lenni.
Szóval, így a kettőt összerakva, a nyilatkozatokat és ezt a kitételt, csak nem arra kell a pénz, hogy ezeket a retinaszkennereket mindenhová be lehessen szerelni? Ezt csak úgy kérdezem. Nyilvánvalóan nem támogatható ez a történet, azért sem, amit elmondtak már, és akkor ezeket nem ismételgetem, van egy mutyiszaga ennek a dolognak, nem valósult meg semmiféle várakozás abból, amit tavaly nyáron gyorsan elfogadtak. Azt gondolom, hogy mondjuk ki, elfogadhatatlan, hogy újra a szabadidősport, az utánpótlásnevelési feladatok kárára egyébként a legerősebb anyagi támogatásban részesülő magyar sportszakszövetség, az MLSZ kapjon újabb pénzeket úgy, hogy semmilyen módon nem rendelkezik a törvény arról, hogy azokat pontosan milyen feladatok megvalósítására költheti el.
Egyebekben, azt gondolom, Tóth Csaba, frakciónk vezérszónoka elmondta frakciónk véleményét, tehát nem támogatjuk az előterjesztést. Köszönöm szépen, elnök úr.
