MENGYI ROLAND,
MENGYI ROLAND,
MENGYI ROLAND, a Fidesz képviselőcsoportjának részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Feltételezem, hogy a teremben ülők többsége figyelemmel kíséri az éppen zajló labdarúgó-világbajnokságot, illetve figyelemmel kísérné, hiszen éppen most is folyik egy mérkőzés. (Derültség.) Feltételezem azt is, hogy akárkinek is szoktak szurkolni, biztos van tippjük esténként az eredményekre, és a bátrabbak, akik annyira biztosak a végeredményben, azok fogadni is mernének erre az eredményre, és erre rendelkezésre is áll számos legális és jellemzően illegális lehetőség is. Nem véletlenül említem az illegális lehetőségeket, mert sajnálatos módon ma Magyarországon az interneten keresztül zajló sportfogadások túlnyomórészt ilyenek. Mára az online sportfogadás mindennapjaink részévé vált, és mindezt tette úgy, hogy hazánkban teljesen átláthatatlan maradt. A kormány ezért tűzte ki, hogy ezt a területet szabályozás alá vonja.
Engedjék meg, hogy először az online szerencsejáték-szabályozás nemzetközi összefüggéseiről szóljak, majd ezt követően térjek át a hazai szabályozás kérdéseire. Az egy évvel ezelőtt, 2013. július 5. napján elfogadott és 2013. július 19. napjától hatályos 2013. évi CXXVI. törvény rendelkezései, amelyről később szólnék még, elsősorban a német, valamint a dán szabályozást vették mintául. Az új törvény módosította a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt, bevezetve a távszerencsejáték részletes szabályait. Ettől kezdve bárki szabadon és legálisan fogadhat online, ráadásul úgy, hogy nyeresége után adót sem kell fizetnie. Egy kimutatás szerint a világ szerencsejáték-piacán egy évben közel 400 milliárd dollár forog. Ebből pedig a magyarországi piac méretét 100 milliárd forint körüli összegre becsülik, amelynek több mint a felét kizárólag a bukmékeri rendszerű sportfogadás teszi ki. A piac kifehérítése, de legalábbis szürkévé tétele a legpesszimistább számítások szerint is évi 10-12 milliárd forintos többletbevételt eredményezne a magyar költségvetésnek.
2004. május 1-jétől Magyarország is az Európai Unió tagja, ezzel pedig elfogadtuk az áruk és a szolgáltatások szabad mozgásának alapelvét, az Európai Unió Bírósága pedig a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának tekinti a másik tagállamban letelepedett szolgáltatást nyújtók által az interneten keresztül az adott tagállami hatóság által kiállított engedély nélküli működésének megtiltását. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 52. cikkének (1) bekezdése csupán közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokkal igazolt korlátozásokat fogad el, azonban a korlátozás alkalmazása során is meg kell valósulni azoknak a követelményeknek, hogy az érintett tagállam által elérni kívánt kifejezett cél elérésére alkalmasnak kell lennie, nem lépheti túl az eléréshez szükséges mértéket a szabályozás, illetve a korlátozásnak mindenképpen hátrányos megkülönböztetésektől mentesnek kell lennie.
Ezáltal, összegezve, egészen tavalyig az volt mondható, hogy az online szolgáltatást nyújtó cégek az EU-jog szerint teljesen legálisan, ámde konkrét magyar szabályozás nélkül működtek hazánkban. Az Európai Bíróság több alkalommal is kimondta, hogy a tagállamok szabadon állapíthatják meg szerencsejátékukkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit, és adott esetben szabadon határozhatják meg a kívánt védelem pontos szintjét is. Ugyanis a szerencsejátékok szabályozása azon területek közé tartozik, amely tekintetében jelentős erkölcsi, vallási és kulturális jellegű különbségek állnak fenn a tagállamok között. A terület közösségi harmonizációja hiányában az egyes tagállamok feladata, hogy e területeken saját értékrendjüknek megfelelően megítéljék az érintett érdekek védelméből következő követelményeket.
A szerencsejáték-szervezés tekintetében a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozás esetén azt kell vizsgálni, hogy a nemzeti jogszabályok általi korlátozás alkalmas-e az érintett tagállam által elérni kívánt cél megvalósítására, nem lép-e túl az annak megvalósításához szükséges mértéken, továbbá, hogy a korlátozásokat diszkriminációmentesen alkalmazzák-e. Két országot említenék. Egyet, amely átment ezeken a feltételeken, az úgynevezett Gebhardt-teszten, és egyet, amelyik nem.
Portugáliáról és Németországról van szó. Portugáliában a szerencsejáték bevételeit oktatási célokra, szociális projektekre fordítják, és kevés a reklám, az állam nem segít rá a játékfüggőség kialakulására. Németországban hasonló szabályozási modellt építettek ki, mint Portugáliában, az Európai Unió azonban mégis kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy itt erős marketing mellett a szektorból befolyó bevételt az államkasszában mint adót használják fel, ez pedig nem indokolja a nemzeti monopólium fenntartását. Az érvelés jogos, a tagállamok éppen ezen módszeresség miatt nem hivatkozhatnak a lakosság által igénybe vehető szerencsejátékok korlátozásának szükségességére, ha egyszer éppen maguk buzdítják és ösztönzik polgáraikat arra, hogy olyan lottószelvényeket vásároljanak, szerencsejátékokban vegyenek részt és sportfogadásokat kössenek, amelyek bevételei az állami költségvetésbe közvetlenül kerülnek.
Általában elmondható, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában nyomós közérdekű oknak tekinti a fogyasztóvédelmi célkitűzéseket, a csalás megakadályozását, illetve a szerencsejátékra túlzott összegek költésének meggátlását, általánosságban véve a szociális egyensúly veszélyeztetésének megelőzését. Az engedélyezési rendszer indokoltsága szempontjából vizsgálva a szerencsejátékok a bűncselekmények és a csalárd események kockázatát rejtik magukban, így az internetes szerencsejátékok sajátosságaiból már önmagában igazolható egy engedélyes rendszer működése, működtetése, amely korlátozás a csalás és a bűncselekmények elleni küzdelem célját szolgálja. Mindezeket azért tartottam fontosnak elmondani, hogy szemléltessem, milyen összetett szempontrendszer szerint kell, kellett és kell most is eljárni az online szerencsejáték szabályozásánál.
Most pedig emlékeztetőül engedjék meg, hogy felidézzem a most napirendre került javaslat előzményeit. Az Országgyűlés egy évvel ezelőtt, 2013. július 5-én módosította a szerencsejáték szervezéséről szóló ’91. évi XXXIV. törvényt. Ebben állami koncesszióhoz kötötte a hírközlési rendszerek útján szervezett sportfogadást. A távszerencsejáték szervezői a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló szabályok hatálya alá tartoznak, így ennek keretében mondta ki a módosított szerencsejáték-törvény, hogy játékosként csak természetes személy vehető nyilvántartásba, és egy játékosnak egy szervezőnél csak egy játékosi engedélye lehet, továbbá a szervező köteles nyilvántartásba venni a játékos adatait.
A távszerencsejáték a tavalyi törvénymódosítás alapján tehát már az állami jellegű szervezői kör, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal engedélyével, egyéb szervezők pedig koncessziós pályázaton való részvétel alapján megkötött koncessziós szerződéssel és szintén a NAV által kiadott engedéllyel végezhetnek távszerencsejáték-szervezői tevékenységet.
(19.00)
Az egy évvel ezelőtti módosítás szerint a koncesszióban részt vevő gazdasági társaságok maximum 5 évre kaphatnak engedélyt internetes sportfogadás szervezésére. A szervezők száma azonban nem volt korlátozott, de a jegyzett tőkét legalább 200 millió forintban határozta meg a törvény.
A játékszervezőknek játéktípusonként - mint kaszinó, kártyajáték vagy sportfogadás - évi 100 millió forint koncessziós díjat, továbbá kéthetente játékadót, negyedévente pedig felügyeleti díjat kellett volna, kellene fizetniük. A játékadó a tiszta játékbevétel 20 százaléka. A szerencsejáték-felügyeleti díj a teljes bevétel 2,5 százaléka, de legalább 100 ezer forint, és legfeljebb 50 millió forint, illetve lett volna.
Ezen utóbbiból a szervező 25 százalék kedvezményt kapott volna, amennyiben Magyarországon felügyeleti tevékenységet megkönnyítendő, másodlagos adattároló szervert helyez el. Mint a fentiekből látható, a jogalkotó szándéka az volt, hogy nemzetközi példák alapján szabályozzon egy olyan területet, amely korábban átláthatatlan, szabályozatlan volt és káoszt mutatott. Mint önök is tudják, óriási összegek forognak immár online felületeken, de az állam ebből a pénzmozgásból nem részesül. Ez azt is jelenti, hogy a szerencsejátékbevételeket nem tudja társadalmilag hasznos célokra, például a sport, a sportolás népszerűsítésére fordítani.
A cél tehát nemes volt, ám az eszközök, a megoldás túl szigorúnak bizonyult. A túl szigorúnak ítélt feltételek miatt egyetlen cég sem váltott ki engedélyt. Tudomásul kell venni, hogy az online szerencsejáték-piacon erős a nemzetközi verseny, ezért olyan kondíciókat szeretnénk szabni a játékszervezőknek, amelyeket ők is elfogadnak, és amelyek működőképesnek bizonyulnak. Cserébe az állam is számíthat arra, hogy a szabályozástól remélt, körülbelül 10 milliárd forintnyi bevétel befolyhat a költségvetésbe.
A most a tisztelt Ház előtt levő javaslat tehát lényegében három dolgot tesz. Először is: csökkenti a távszerencsejáték havi gyakorisággal teljesítendő játékadóját, amely így a javaslat szerint a korábban említett 20 százalék helyett a meghatározott tiszta játékbevétel 10 százaléka lenne. A jelenlegi 20 százalékos mérték egyébként átlagosnak mondható Európában. Több országban - többek között Dániában, Bulgáriában is - ennyit kell fizetni a tiszta játékbevétel után. Sok helyen ennél még magasabb is az adó mértéke, például Franciaországban.
Másodszor: csökkenti a felügyeleti díj mértékét, így a jelenlegi, maximálisan fizetendő 50 millió forint helyett 10 millió forintot fizetnének. Ám a 2,5 százalékos arány és a 100 ezer forintos alsó határ változatlan maradna.
Harmadszor: a javaslat a koncessziós díjat az egy játéktípusra érvényes távszerencsejáték-szervezési engedély esetén 100 millióról 30 millió forintra, több játéktípusra érvényes távszerencsejáték-szervezési engedély esetén pedig típusonként 15 millió forintra csökkentené a 2014. évre vonatkozóan.
Végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg a törvény tulajdonképpeni lényegéről, a remélt, befolyt összeg felhasználásának irányáról, céljáról.
Az egészséges életmód és a rendszeres fizikai aktivitás elősegítése mindig is prioritást élvezett a Fidesz politikájában. A Sport XXI. nemzeti sportstratégiában kiemelt cél az élsport mellett a rendszeres szabadidős, lakossági sporttevékenység biztosítása. A javaslat úgy rendelkezik, hogy a távszerencsejátékokból, a sorsolásos szerencsejátékokból, a bukmékeri rendszerű fogadásokból, valamint a sportfogadásokból - ez alatt például a totót kell érteni - befolyó bevételeket a sport, ezen belül is az utóbbi két játéktípus bevételeit, tehát a labdarúgáshoz kötődő bevételeket a Magyar Labdarúgó Szövetségen keresztül a labdarúgás céljára kell fordítani. Ez a rendszer önmagában összhangban van azokkal a nemzetközi gyakorlatokkal, amelyek a sportfogadásból és a szerencsejáték-adóból származó bevételek meghatározott részét közvetlenül a sport támogatására fordítják.
Összegezve az elmondottakat: ez a javaslat könnyítéseket eszközöl az online szerencsejátékok, ezen belül is az online sportfogadás engedélyezési és adózási feltételeiben, de természetesen úgy, hogy a játékszervezők ellenőrzésének szigorúsága megmaradjon. A könnyítésektől remélt bevételeket pedig sportcélokra fordítanánk.
A fentiek alapján arra buzdítom a labdarúgómeccseket már nézni kívánó képviselőtársaimat, hogy bátran támogassák a javaslatot.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
