SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a felszólalásokat. Tóth Csaba képviselő úr adatai is, illetve Szilágyi György felszólalása is már részben elvették a kenyeremet, hiszen olyan részletességgel érveltek szakmai szempontokkal a jogszabály módosítása ellen, amiből most már nekem csak az maradt, hogy néhány elvi kérdésről beszéljek.
Az elvi kérdések esetén hadd mondjam el először azt, hogy mennyire szimbolikus jelentősége van annak, hogy a parlamenti ülésszak napjain a múlt héten beléptető kapukról tárgyaltunk, most online szerencsejátékról, miközben az ország társadalmi helyzete, a vidék helyzete folyamatosan kiált a felszólalásért, az átalakításért, azért, hogy megoldásokat találjunk a problémákra, miközben mi most itt online szerencsejátékkal és beléptető kapukkal foglalkozunk. De nyilván ezek fontos kérdések, éppen ezért nincs más lehetőségem, mint arról beszélni, amit elébem tesznek, és amit megenged a tisztelt Ház.
Végigmennék néhány elvi kérdésen. Elhangzottak itt másfél évvel ezelőtti idézetek Lázár úrtól, hogy mi történt vagy mit mondott, meg két évvel ezelőtti idézetek. Nekem nem kell ilyen messzire mennem, nekem elég, ha visszamegyek a múlt hétre, hogy a reklámadó érvelésében milyen érvek hangzottak el: a társadalomra káros, a társadalomra veszélyes, a társadalom etikai megítélésére káros tevékenységek adózására miért kell fokozottabb odafigyeléssel adóterheket kiróni. Ezek a múlt héten hangzottak itt el érvként, és a múlt héten hangzott el az is, hogy mennyire igazságtalan meghatározni adómértékeket, illetve díjakat, hogyha azok nem százalékosan jelentkeznek. Most ugyanakkor azt látjuk, hogy a különböző díjakban, például a felügyeleti díjban minden további nélkül engedhetünk. Egy hete hallottuk azt, hogy mennyire fontosak az adóbevételek, és a Fidesz soraiból egy képviselő úr arról beszélt, mekkora szüksége lenne a kistelepüléseknek az adóbevételekre. Kérem szépen, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy most éppen adót csökkentünk, de nem a munkáltatókat terhelő adókat csökkentjük, nem a munkavállalókat terhelő adókat csökkentjük, nem arról akarunk beszélni, hogy hogyan segítsük a foglalkoztatást, hanem most arról beszélünk, hogy a távszerencsejáték adóját hogyan csökkentsük, hogyan lehet ennek az ágazatnak csökkenteni. Ugyanakkor Bánki Erik képviselő úrnak azon hozzászólásával, hogy mennyire kevés 300 millió a szabadidősportok támogatására, teljes mértékben egyetértek.
Én csak arra lennék kíváncsi, hogy az önök padsoraiban mégis ki találta ki azt, hogy milliárdokat kell akkor stadionokra fordítani. Ki mondta, hogy azoknak a forrásoknak nem lenne hatékonyabb, jobb helye sok-sok vidéki településen, sok-sok oktatási szervezetnél és helyi sportegyesületnél, hogy sportkultúrát fejlesszenek? Tehát ki mondta azt, hogy milliárdokat kell beletennünk olyan fejlesztésekbe, amelyek azonban nem szolgálják ki azokat a célokat, amelyeket elvileg önök kitűztek?
Nyilvánvalóan itt nem tekinthetünk el attól, hogy folyamatosan arról beszéljünk, hogy ha adóbevételekről beszélünk, és bevételre van szükség, akkor mégis ezek hogyan érhetőek el. Tehát először is Orbán Gábor államtitkár úr elmondta a felszólalásában, hogy alapvetően azért szükséges a jogszabály-módosítás, mert az online szabályokat nem tudják betartatni. Én csak azt nem látom, hogy ebben a jogszabály-módosító javaslatban milyen garanciák vannak arra, hogy a változtatott, csökkentett adómértékű szabályokat bárki majd be tudja tartatni. Hol van az intézményrendszere annak, aki majd a megváltozott szabályokat betartja, betartatja, és ebből valós adóbevételeket teremt? Mert jelen pillanatban csak azt látjuk, hogy csökkentjük az adót. Elsőként a távszerencsejáték adója a tiszta játékbevétel 20 százalékáról 10 százalékra csökken. Hallottunk nemzetközi példákat, a másik padsorokból hallottunk ugyanilyen nemzetközi példákat, a 10-20 százalékra, tehát gyakorlatilag mindennek az alátámasztására találunk nemzetközi példát, és mindennek az ellentettjére is találunk nemzetközi példát, tehát ez érvként igazából nem hangzik nagyon jól.
Utána beszéltünk arról, hogy míg a 2014. évi költségvetés szerint a távszerencsejáték-szervezési engedélyek esetén 102,4 millió forintot kellett volna fizetni játéktípusonként, a módosítást követően 30 millióra csökken a játéktípusok engedélye, és minden további esetén 15 millió forintot kell fizetni. Ismét azt látjuk, hogy egy olyan ágazatnak a terheit kívánjuk csökkenteni, amelyből idáig nem nagyon láttunk adóforintokat, és mindamellett az elhangzott példákból látjuk azt, hogy alapvetően nem szolgál foglalkoztatási célokat, nem szolgálja azt, hogy a társadalom épüljön, nem szolgálja azt, hogy jobb legyen a helyi közösségek élete, hanem valamilyen formában egy szűkebb érdekcsoporthoz kapcsolódik. Mengyi Roland úr mondta itt a felszólalása elején, hogy biztos szívesen fogadnánk, mert most zajlik ez a vb nevezetű futballozás a világ másik felén. Én is hallottam róla, hogy van ilyen, biztosan nem akarnék rá fogadni, a feltételezésétől eltérően, de nemcsak én nem, hanem az a probléma, hogy a társadalom túlnyomó többsége sem. Vajon hány embert érint a magyar társadalomban ez a probléma, hogy annyira reszket már az online fogadásért, hogy ezért kiált, hogy bárcsak jogszabály-módosító lehetőségekkel könnyítenék? Vajon a magyar társadalomnak, a vidéki népességnek mekkora arányát érinti ez?
(19.40)
Milyen jogszabályt alkotunk azzal, hogy ha megint csak egy olyan helyzetet teremtünk, hogy egy szűk csoportot próbálunk kiszolgálni olyan célokkal, amelyek részben betarthatatlanok, mint ez elhangzott, részben nem látunk belőle érdemi adóforintokat, és közben meg olyan könnyítéseket teszünk, ami nyilvánvalóan az eddigi Fidesz-retorikától ellentétes célokat ér el?
Láttam ezt a javaslatban: a koncesszió elnyeréséhez megbízható szerencsejáték-szervezőnek kell lenni. Ez a „megbízható” szó nekem nagyon tetszett, már csak azért is, mert miközben szinte teljesíthetetlen követelményeknek kell megfelelni, közben offshore háttér nem akadály az ilyen jellegű koncesszióhoz. És már elhangzott, Vajna István nevezetű vagy Vajna Pista, vagy ki ez, Vajna Andy, vagy nem tudom, mi ennek a rendes magyar neve (Derültség az MSZP és a Jobbik soraiban.), alapvetően minden további nélkül offshore háttérrel teremthet lehetőséget magának.
Ugyanakkor érdekességként láttam az érvelések között ezt a mondatot: „A külföldi cégek hazai piacszerzése azért indokolt, mert a magyarországi cégalapítás kötelezettsége távol tartaná ezen résztvevők legális piacra lépését, ami fenntartaná a jelenlegi bizonytalan jogi helyzetet, illetve jelentősen szűkítené a piaci versenyt.” Kérem szépen, ugyanezen padsorok között folyamatosan arról hallok, hogy micsoda kedvezőek a magyarországi befektetési lehetőségek; arról hallok, hogy itt micsoda hihetetlen paradicsom van, jönnek a befektetők, és folyamatosan javulnak a lehetőségek arra, hogy cégek alakuljanak, megnyíljanak, munkahelyek teremtődjenek. Ugyanakkor a kormánypárti előterjesztő azt mondja, hogy a jelenlegi helyzet bizonytalan, azt mondja, hogy nem kedvezőek az üzleti cégalapítási lehetőségek, és azzal érvel, hogy emiatt kell beengedni. Mind ez idáig a Fidesztől azt hallottam, hogy ez nem jó, valami átkos rendszer, azt hallottam, hogy meg kell erősíteni a magyar gazdaságot, a bevételeket lehetőség szerint helyben kell tartani, lehetőség szerint a nyereség, amit magyar emberek megtermelnek, és erőforrásokból a munkájuk kapcsán jövedelemre tesznek szert, az maradjon helyben. Ezek után megteremtjük annak a lehetőségét, hogy erről lemondunk, és csak a 10 százalékára tartsunk igényt, és minden további nélkül külföldiek a többi részét simán más országokban használják fel? Ez nem a bölcs erőforrás-menedzsment, nem tartja helyben ezeket a lehetőségeket - miért kell ezt könnyíteni?
Az adócsökkentési javaslatot a szegmens fehérítésével, a tavaly túlzóan magas szinten meghatározott koncessziós díj mérséklésével indokolják. Nem tudom, hogy ki volt, aki tavaly hozta ezt a jogszabályt, és túlzóan magas lett, de gyakorlatilag nem arról lett volna szó, hogy át kellett volna gondolni? Tehát folyamatosan arról hallunk, hogy megfontolt és megalapozott jogszabályalkotás zajlik, miközben folyamatosan belátjuk, hogy nem tarthatók be a jogszabályok, és nem szolgálják azt a célt, ami miatt megszületnek. És emiatt egy olyan ágazatnak - most már harmadjára mondom el - az adóterheit kívánjuk csökkenteni, ami alapvetően nem a magyar emberek életét szolgálja. Miért célja az a magyar kormánynak, hogy segítse az online szerencsejátékot, hogy fejlessze? Mind ez idáig pont ezzel ellentétes tevékenységet vallott, és Szilágyi György képviselőtársam részletesen beszámolt ennek az előzményeiről idézetekkel, hogy mi volt ugyanennek a kormánynak, illetve elődjének a korábbi álláspontja.
Mengyi Roland képviselő úr elmondta, hogy a remélt összeg felhasználásától nem lehet eltekinteni, hogy milyen fontos célokat szolgálna, utolsó öt percében csak arról beszélt, hogy ez milyen jó is lenne. Ismerem ezt az érzést, én is vettem már lottót, és elkezdtem tanakodni, hogy milyen jó lenne, ha bejönne, kinek mit adnék, mit vennék belőle, hogy pucolnám be a házat. Ez a nincs még itt a tehén, de már fejni akarjuk, és ezzel indokoljuk, hogy ha itt lenne, akkor mire tudnánk fordítani, ez a legrosszabb érvelés. Hogy ha olyan jogszabályok születnének, amelyek betarthatók, ha jogbiztonságot szeretne teremteni a kormány, akkor a szabályozással azokat a célokat kellene szolgálni, hogy részben megtartható szabályok legyenek, részben pedig következetesen szolgálja azokat a célokat, amelyeket kitűzött.
Bocsássanak meg, hogy megint visszautalok a reklámadóra, nemcsak arról volt szó, hogy a reklámadó kapcsán egy héttel ezelőtt azzal érvelt a kormányoldal, amit már idéztem, hogy a társadalomra káros és kedvezőtlen hatású forgalmat vagy kommunikációt csökkenteni kell, ugyanakkor most azzal jön, hogy az online fogadás majd milyen jó lesz a magyar társadalomnak, hanem arra is vissza kell utalni, hogy az adóbevételek, ott folyamatosan arról volt szó, hogy mennyire fontosak, most pedig folyamatosan az adóbevételek csökkentéséről van szó.
Tehát összességében szakmai érveket hallottunk ellenzéki képviselőtársaimtól, nekem alapvetően teljesen elvi gondjaim vannak. És megmondom őszintén, elvi gondjaimat most már kicsit rossz szájízzel fogom befejezni. Az előző napirend végén Bánki Erik képviselő úr azt mondta, hogy az ellenzékiek a kákán is mindig a csomót keresik, és nem nagyon konstruktívak. Én tényleg elnézést kérek, tehát hogy alapvetően nagyon szeretnék konstruktív lenni, és nagyon szívesen tárgyalnék olyanokat, amelyeket mi javaslunk, tehát volt nekünk is javaslatunk, hogy mit kellene ide a parlament elé hozni, sajnos ezek nem kerülnek ide következetesen. Én tudom, hogy a Fidesz nagyon konstruktív ellenzék volt, néztem akkor a parlamenti közvetítéseket, tudom, hogy amikor az MSZP kormányzott, önök mindenben támogatták, és konstruktív javaslatokkal segítették a jogszabályalkotást. Nézzék el nekünk, hogy alapvetően nem erre szerződtünk, hanem arra, hogy ezt a parlamenti munkát javítsuk. Higgye el, Bánki képviselő úr, hogy én nem akarom akadályozni az önök jogszabályalkotását és kormányzását, csak azt szeretném, hogy ha a Parlament falai között azokról a dolgokról beszélnénk, és azt a következetességet várhatnánk el az önök nagyarányú társadalmi támogatottságától, amit mindig is ígértek. Sajnos jelen pillanatban nem ezt látom, ezért nem fogjuk tudni támogatni ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)
