SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ha az előző ciklusban a szerencsejáték-törvénynél visszanézik az ott elhangzott felszólalásokat a Fidesz részéről, ugyanezeket a mondatokat, ugyanezeket az indokokat, ugyanezeket a szavakat lehetett hallani. Nagyon sok mindent nem változtattak azóta az indokláson.
(19.20)
Akkor is elmondtuk, most is elmondom, a magam részéről azt gondolom, hogy jelenleg is és akkor is azért kellett tárgyalnunk és azért kell most is tárgyalnunk erről a törvényjavaslatról, mert a szocialista-liberális elődjeik már eladták az állami vagyont - igen, valóban ezt gondolom -, és a konkrét vagyon szétlopása után önök már nem tudnak mást eladni, mint a vagyoni jogokat. Erről van itt ugyanis szó, hiszen a szerencsejáték-szervezésre mint vagyoni értékű jogra tekint a hatályos jogrend, külön meghatározva ráadásul - törvényi fogalommal élve - a nem liberalizált szerencsejátékok körét. A jogszabályban jelenleg egészen pontosan meg van fogalmazva, hogy melyek azok a szerencsejáték-típusok, amelyek szervezésére kizárólag az állami játékszervező jogosult.
Önök a javaslattal szűkíteni kívánják azon játékok körét, amelyek jelenleg - ha tetszik - állami monopóliumban vannak, bár nyugodtan kijelenthető, hogy a privatizációval kapcsolatosan a magyar társadalom többségének, finoman szólva is, nem túl kellemes élményei vannak. Tételezzük fel, legyünk jóindulatúak, hogy az egyébként köztudottan busás haszonnal járó szerencsejáték-szervezőt jelenleg racionális körülmények mentén valóban érdemes lehet kiszervezni.
Eltekintve attól, hogy önök az elmúlt négy év során számos esetben nyilvánvaló jelét adták annak, hogy nem csak nemzetben gondolkodnak, a legnagyobb jóindulattal ezúttal tételezzük fel, hogy a javaslat célja valóban a központi költségvetés, az állami bevetélek gyarapítása.
Melyek lehetnének tehát ezek a racionális feltételek, amelyeket meg kellene határozni ilyenkor? Nyilvánvalóan olyanok, amelyeket minden eladó, minden értékesítő előszeretettel és okkal, joggal alkalmazna egy ügylet során. Elsősorban nyilván növelni szeretné az árat, hogy ily módon közvetlenül és minél nagyobb mértékben jusson bevételhez, másodsorban pedig a járulékos költségeket igyekszik megosztani, esetlegesen áthárítani a vevőre.
A javaslatot olvasva azonban hozzáteszem, legnagyobb megdöbbenésemre nekem olybá tűnt, hogy önök a vevők pozíciójából kívánják nyélbe ütni az eladást; hogy az eladó, mármint önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, valami furcsa okból kifolyólag éppen arra tesznek javaslatot, hogy miként lehet a közvagyonba tartozó javat, jelesül a távszerencsejátékot, minél hamarabb, minél olcsóbban a leendő vevő számára minél kedvezőbb feltételek mellett értékesíteni. De nézzük csak végig konkrétan, hogy melyek is ezek a feltételek! Biztos vagyok benne, hogy rövid bemutatásom nyomán úgy fogják majd érezni magukat, tisztelt képviselőtársaim, mintha egy trafikban, akarom mondani, a trafikügy kellős közepén lennénk.
Elsőként a koncessziós törvény módosítására tesznek javaslatot, amelyben egészen pontosan felére csökkentik a szerencsejáték-szervezőnek a díj mértéke vonatkozó kötelező ajánlatát. Jelenleg ugyanis azt mondja a passzus, hogy a szerencsejáték-szervezésre irányuló koncessziós eljárásban az ajánlattevő az éves díj kétszeresére köteles ajánlatot tenni. Önök azonban ettől gálánsan eltekintenek, és azt mondják, hogy éppen elegendő az egyszeres díj is, hiszen szegény szerencsejáték-szervezésre vállalkozónak úgyis annyi gondja van, baja is lehet, meg nyilván pénze sincs elegendő, hát segítsünk neki.
Másodikként azt mondják, hogy a szerencsejáték koncessziós díjának jogszabályi minimuma is bántóan magas. Ezt a díjat, amely egyébként 102,4 millió forint egy évre, javasolják kevesebb mint harmadára, azaz 30 millió forintra, illetve más esetekben kevesebb mint hatodára, azaz 15 millió forintra csökkenteni - mondom, csökkenteni. E ponton már azért a laikus szemlélőnek is feltűnik, hogy hűha, azért itt valami nincs rendben, a mi eladónk mintha fordítva ülne a lovon; mintha bemennénk, mondjuk, egy autókereskedésbe, és a minden hájjal megkent nepper arról akarna meggyőzni bennünket, hogy a kiválasztott portéka valójában nem is ér annyit, mint eredetileg ráírták, elegendő, ha csak a harmadát vagy akár csak a hatodát fizetjük meg az eredetileg tervezett vételárnak.
A jelek azonban azt mutatják, hogy önök nem szeretnek megállni félúton, ezért további kedvezményekkel kecsegtetik a leendő magánbefektetőt, amelynek kilétéről jelen stádiumban nyilván nem lehet tudomásunk, bár ha kimennénk az utcára és megkérdeznénk a járókelőket, nagy valószínűséggel ráhibáznának a szóba jöhető üzleti körre.
Nézzük tovább! Harmadikként tehát azt mondják, hogy a távszerencsejáték-szervezéshez kapcsolódó felügyeleti díj is kirívóan magas. A jelenlegi legfeljebb 50 millió forintot illő lenne tehát legfeljebb 10 millió forintban meghatározni - ez is egy nagy könnyítés.
De van ám negyedik is! Azt mondják, hogy a távszerencsejáték adója, amely jelenleg a tiszta bevétel 20 százaléka, legyen mostantól 10 százalék, engedjük meg ezt is nekik, hadd keressenek már valamit ezen az üzleten.
Ötödikként badarságnak tartják azt is, hogy a felére csökkentett játékadót kéthetente kell megfizetni, hiszen az államnak köztudottan nem fontos, hogy a kintlévőségeihez minél hamarabb hozzájusson. Mostantól elegendő lesz majd csak havonta fizetni.
Hatodikként - csak hogy a 10 százalék se legyen azért egészen 10 százalék - változik az adóalap számításának módja is, és természetes, hogy ezúttal sem a költségvetés javára: a tiszta játékbevétel fogalma változik, leírhatók lesznek ugyanis a ráfordítások, jelesül már nemcsak a kifizetett nyeremények, hanem a vagyoni jogokra kifizetett díjak is csökkentik majd a nyereséget.
Ennyit, azt mondom, a dolgok költségvetési, illetve anyagi oldaláról, a javaslat ugyanis nemcsak ezen a téren kívánja megkönnyíteni a majdani jogosultak helyzetét.
Indítványukban javaslatot fogalmaztak meg arra is - idézem a jogszabályt -, hogy a megbízható szerencsejáték-szervezőnek az eddigi kötelező 200 millió forintos jegyzett tőke helyett csak 50 millió forinttal kelljen rendelkeznie, ráadásul a távszerencsejáték tekintetében valami megmagyarázhatatlan ok folytán indokolatlannak tartják a kötelező 10 éves referenciára vonatkozó szabályt is, ezért azt nemes egyszerűséggel gyakorlatilag törölni javasolják. Valamiért tehát önök úgy gondolják, hogy a távszerencsejáték szervezője eleve megbízható szervezőnek minősül az önök számára.
Végezetül pedig nem is lehetne más módon jobban feltenni az i-re a pontot, mint ahogyan önök teszik, amikor kimondják: „A megbízható szerencsejáték-szervező külföldi székhelyű gazdálkodó szervezet is lehet.” Csak azon csodálkozom, hogy nem azt mondták, hogy csak az a szerencsejáték-szervező lehet megbízható, amelyik külföldi székhelyű, illetve nagyon megbízható az, amelyik valamelyik offshore paradicsomban van bejegyezve. Ezt is mondhatták volna, mert akkor ez is meglenne.
Tehát, kedves képviselőtársaim, úgy érzem, hogy azt, amit önök itt képviselnek ezzel a javaslattal, nem is gondolhatják komolyan, egész egyszerűen szerintem megdöbbentő.
Én is kénytelen vagyok idézni az örök olyan embert, akit idézni kell itt a Parlament falai között az elmúlt időszakban, Lázár Jánost. Vajon hogy nyilatkozott Lázár János erről a kérdésről, mondjuk, 2011. IX. hó 26-án a Fidesz frakcióvezetőjeként e padsorok között? „Ha jól értem a javaslatokat, amelyeket a kormány megtett, és ismerve a saját szándékainkat, nyugodtan összegezhetjük oly módon a mostani, szavazás előtti helyzetet, hogy akiket a kormány be akart vonni az adózási körbe, magyarul, akit a kormány meg akar adóztatni, ezek nyilvánvalóan a dohánygyártók, azok, akik szeszt állítanak elő, a szerencsejáték-ipar résztvevői, kivétel nélkül mind több adót fognak fizetni. Mindenki több adót fog fizetni.”
Nos, hogy a kormány és személy szerint Lázár János miképpen viszonyul a dohánygyártókhoz, ugye, azt már mindannyian megismerhettük az előző ciklusban, de ahol sok a dohány, ott előbb vagy utóbb előkerül a szerencsejáték is; ennek a tanúi vagyunk jelenleg. Önök a sok mutyi közepette egyre inkább telhetetlenné válnak, és újra és újra duplázni szeretnének, most éppen a távszerencsejátékkal, holnap ki tudja, mivel.
De menjünk vissza Lázár Jánoshoz! 2012. október 10-én Miniszterelnöki Hivatalt vezető államtitkárként így fogalmazott: „Az önök számára is világos, hogy már a kormányprogram megfogalmazása idején a Fidesz- és a KDNP-frakciók világossá tették, hogy a szerencsejátékkal kapcsolatban a korábbiakhoz képest másmilyen elképzeléseink vannak. Mi azt gondoljuk, hogy általában a szerencsejáték tiltandó.” Ennek szellemében olvashatjuk most ezt a törvényjavaslatot.
De folytatta is, és azt mondta, hogy: „Mi már csak ilyenek vagyunk, fideszesek és kereszténydemokraták, hogy egy olyan világban hiszünk, ahol a szerencsejáték nem helyes dolog. Természetesen ezt nem kell osztaniuk azoknak, akik egyetértenek a törvényjavaslat céljaival, csak szerettem volna elviekben is megalapozni az álláspontunkat, hogy a praktikus teendőkön, a praktikus sürgős teendőkön túl mi 2010-ben úgy vágtunk bele a kormányzásba, hogy igenis elvi alapon sem helyes dolog a szerencsejáték, különlegesen erkölcstelen, morálisan megkérdőjelezhető, elvtelen és politikai nézeteinkkel összeegyeztethetetlen az, hogy a legkiszolgáltatottabb, leghátrányosabb helyzetű, legnehezebb szociális helyzetben lévő emberek vagy vidékek azok, ahol a szerencsejáték jellemző az emberi élet hétköznapjaira.”
Ezt mondta másfél éve Lázár János, most meg önök arról győzködnek minket, hogy ezt el kell fogadni, mert ez mennyire jó lesz, hiszen itt majd bevételek jönnek. Na de kik fognak játszani? Most nem a legszerencsétlenebbek fognak játszani akkor? Nem? De! Nem azok fognak odaállni a géphez, akik szenvedélybetegek? Itt mondták önök, hogy hú, ezek a szegény szenvedélybetegek majd oda szórják a pénzüket. Most ez nem számít?
És azt gondolom, hogy a fentiek tükrében benyújtani ezt a törvényjavaslatot, amelyet éppen tárgyalunk, valóban különlegesen erkölcstelen, morálisan megkérdőjelezhető és elvtelen.
(19.30)
Ez a „ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok” tipikus esete. Itt már nem Lázár urat, hanem Orbán Viktor miniszterelnököt idéztem, de ő legalább ezt a mondatot be is tartotta, az elmúlt öt évben valóban teljesen mást mondott és teljesen mást cselekedett. Tehát úgy érzem, hogy ez az egész törvény és azok a nyilatkozatok, amelyeket önök mondanak, a totális meghasonulás tipikus esete, a kormány egy skizofrén helyzetbe került.
Van azonban a javaslatnak egy további vetülete is, amelynek előcitálása nemcsak arcátlan, hanem egyben szimbolikus jelentőségű is. A törvényszövegben ugyanis váratlanul, mondhatnám, oda nem illő, de nyilván nem megmagyarázhatatlan módon feltűnik a Magyar Labdarúgó Szövetség. Méghozzá nem is akármilyen konstellációban: többletjogosítványokat kap, jelentős többletjogosítványokat, olyan jogkörökhöz jut, amelyekre jelenleg az egyes szaktárcák jogosultak. De ami még a jogosítványoknál is fontosabb, többletforrásokhoz jut, sokkal nagyobb pénzek felett opponál majd, mint eddig. Nyilván mindenki hamar választ talál, ha felteszi magában a kérdést, hogy hogyan is hívják ma az MLSZ elnökét. Elképzelhető lenne-e, hogy az MLSZ, illetve annak elnöke a most elénk tett törvényjavaslatról nem tudott korábban? Vajon váratlanul éri majd őket az a rendelkezés, amely szerint már nemcsak a totó játékadóját kell az MLSZ-en keresztül felhasználni utánpótlásnevelésre, hanem a bukmékeri rendszerű fogadások és a távszerencsejátékok játékadóját is?
A bukmékeri rendszerű fogadások bevételének MLSZ-hez történő telepítése pedig egy egészen különös bájt kölcsönöz az egész elgondolásnak. Minden bizonnyal azért került erre sor, mert a köztestület bebizonyította a rátermettségét azzal, hogy milyen gyorsan és szakszerűen vette elejét különböző bajnoki és ligakupa-mérkőzések eredményeinek labdarúgó-szervezetek általi manipulálásának, hiszen mindenki tudhatja, évekig nem vették észre, hogy játékosok, játékvezetők, szakemberek bundáznak, adják-veszik a mérkőzéseket. Ez évekig az MLSZ szakembereinek nem tűnt fel! Nem tűnt fel, hogy itt valami nincs rendben! El tudjuk hinni azt, hogy az MLSZ nem tudott arról, hogy mi folyik a magyar labdarúgópályákon? Hogy mi folyik azokkal a játékvezetőkkel, akik nemzetközi mérkőzéseket csaltak el? Hát dehogynem! És utána ők most ebből a bukmékeri rendszerből kapjanak bizonyos pénzeket! Tehát arról az MLSZ-ről beszélünk itt ráadásul, akire vonatkozólag hiába kérdezzük a kormány éppen illetékes szakminiszterét, csak azt a választ kapjuk, hogy az MLSZ egy kormányzattól független köztestület, gazdálkodásának nyilvánosságára tehát nem vonatkoztathatóak az általános szabályok. A javaslat ezért sportszakmai szempontból is elfogadhatatlan.
Összefoglalva, azt gondolom tehát, hogy az előterjesztés nem szolgálja a társadalom érdekét, ahhoz nyilvánvalóan nem közösségi, hanem egyéni, ha úgy tetszik, lobbiérdekek fűződnek. A költségvetés számára kifejezetten előnytelen, az eddig is átláthatatlanul működő Magyar Labdarúgó Szövetséghez pedig további forrásokat juttat anélkül, hogy a beszámoltathatóság legminimálisabb lehetőségét megteremtené.
Mindezekre való tekintettel arra kérem az előterjesztőt, hogy javaslatát mihamarabb vonja vissza. Ráadásul nyomni fogok még azért majd egy normál hozzászólást, mert már amikor az előző ciklusban tárgyaltuk a törvényt, akkor is elmondtuk, hogy hozhatunk mi egy ilyen törvényt, ha ennek a betartatására Magyarországon jelen pillanatban nincsenek meg a technikai feltételek. Tehát ha nincs meg arra a technikai feltétel, hogy hozunk egy törvényt, és azt a törvényt betartassuk az online szerencsejáték-szervezőkkel, ha nincs meg annak a lehetősége, hogy rákényszerítsük őket arra, hogy ezt a törvényt tartsák be, akkor teljesen felesleges ilyen törvényeket hozni.
Ha majd megengedik, akkor pár szóban a következő hozzászólásomnál el is fogom mondani azt, hogy mi történt az elmúlt időszakban, amióta elvileg ebből már az államnak most már több mint egy éve bevétellel kellene rendelkeznie, és ahogy itt elhangzott Mengyi Rolandnál és mindenki másnál, egyetlenegy ilyen koncessziós eljárást nem tudtak végigvinni, egyetlenegy jelentkező nem volt.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
