Megemlékezés az utolsó idegen megszálló katona hazánkból való távozásának évfordulójáról
Megemlékezés az utolsó idegen megszálló katona hazánkból való távozásának évfordulójáról
Tisztelt Ház! 1991. június 19-én elhagyta Magyarország területét az utolsó szovjet katona. Ugyanaznap az Országgyűlés elfogadta az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló törvényt, amelyre a mai napon emlékezünk. Magyarország szuverenitását és a magyarok szabadságát a XX. században csaknem ötven esztendőn keresztül csorbította és korlátozta idegen katonai megszállás.
1944. március 19-én a náci Németország, míg 1945-től a kommunista Szovjetunió szállta meg katonailag Magyarországot. Ez utóbbi hatalom katonai jelenléte az első magyarországi szabad választásokat követően több mint egy esztendővel szűnt meg.
Magyar nemzedékek évszázados vágya teljesülhetett be ezelőtt 23 esztendővel: a magyar szabadságot elnyomó, idegen katonai erő kivonult az országból. Megvalósult, amiért nagyon sokan az életüket is hajlandók voltak feláldozni. A költő, Heltai Jenő erről így fogalmaz: „Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, / Hol áldozat nincs, nincs szabadság. / Ott van csupán, ahol szavát megértve / Meghalni tudnak, és élni mernek érte.”
Mi, mai magyarok, merjünk élni a megküzdött szabadságunkért, ezzel adva elégtételt az előttünk járóknak, és reményt, esélyt az utánunk következőknek. Védjük meg a XXI. század új kihívásai és veszélyei között is. Adja Isten, hogy nekünk és utódainknak meghalni már ne kelljen ezért a szabadságért, csak állhatatosan és okosan élni érte és vele. (Novák Előd: Távolítsuk el a Szabadság téri szovjet emlékművet!)
