DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Jó huszonöt évvel ezelőtt, amikor már a szabadság szellője érintgette Magyarországot, sorra alakultak meg a legkülönfélébb civil szervezetek, így a pedagógusoké is. Összesen mintegy 160. Kezdetben gyorsan és igen aktívan mind a tanító- és tanártársadalom szószólóivá váltak, ideiglenesen árnyékba borítva azt a néhány szervezetet, amelynek működését a pártállam korábban megengedte vagy eltűrte.
Az idő előrehaladtával azonban jó néhány közülük elhalkult vagy megszűnt aktívan dolgozni a köz ügyeiért, a megmaradt néhány pedig a maga kevés tagjával a közoktatásnak csak elszigetelt szeleteivel foglalkozott vagy harsányan átpolitizálódott. Ez utóbbiban élenjárt egyik-másik szakszervezet, amely, bár csak a tanártársadalom erős kisebbségét képviselte és képviseli ma is, rendre „a” pedagógusok nevében hallatta a hangját, mind hangosabban, anélkül, hogy a többség véleményét becsatornázta volna állásfoglalásaiba. Akárcsak néhány úgynevezett szakmai szervezet. Ez az aránytalanság óriásivá nőtt a 2010-ben kezdődött kormányzati ciklus alatt.
Eközben az oktatási, ma már köznevelési kormányzat következetesen arra törekedett, hogy intézkedéseihez az egész pedagógustársadalom, azaz a teljes szakma véleményét számba vegye. Ezért vált szükségessé egy olyan szerveződés létrehozása, amely a nagy többséget magában foglalja, hogy az méltó partnere legyen (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) a mindenkori köznevelési irányítóknak a döntéshozatalban.
Ez a felismerés szülte meg tavaly nyáron törvény által a Nemzeti Pedagógus Kart. Nem árt e helyen felidéznem, hogy ugyanakkor, még Pedagógus Kamara elnevezéssel, a kar megszervezését a Kereszténydemokrata Néppárt Iskola, erkölcs, tudás című, 2009-ben elfogadott oktatási programjában már meghirdettük. A Nemzeti Pedagógus Kar életre hívása tehát korántsem hirtelen támadt politikai ötlet eredménye, hanem négyéves előkészítő munka gyümölcse, amelyet múlt szombaton, június 14-én siker koronázott. Ugyanis további széles körű előkészítő és szervezőmunka eredményeként ekkor ült össze az első, elektronikus úton történt titkos szavazás eredményeként megválasztott küldöttgyűlés.
A Nemzeti Pedagógus Karnak, mint tudjuk, minden állami köznevelési intézményben dolgozó pedagógus automatikusan tagja a törvény erejénél fogva. Ezért badarság ellene bojkottot hirdetni, vagy azt állítani, hogy kötelező, ennélfogva megalázó, gúzsba kötő, s a többi. Az automatikus tagság az állampolgári választójoghoz hasonlóan lehetőséget teremt valamennyi pedagógus számára, hogy a köz javára aktívan bekapcsolódhassék a szakmai ügyek véleményezésébe, döntéselőkészítésébe, javaslatok kidolgozásába. Ám senkit semmire sem kényszerít. Az ellenzéki nyilatkozatokban olvasható, agitpropos hangvételű tiltakozások tehát legalábbis tudatlanságról árulkodnak.
Az első választásokhoz több mint 15 ezer pedagógus regisztráltatta magát. Ez nem csekély arány, figyelembe véve a kampányszerű ellenpropagandát és ismervén a reakcióidő általános lassúságát. Lesznek és legyenek még sokszor ennyien!
A 125 küldött mind úgy távozott a helyszínről, hogy tudatában voltak: neveléstörténeti lehetőséget kapott most a pedagógustársadalom. A hivatásuk kiteljesítésének, szakmai, közéleti szerepvállalásuknak perspektívái nyíltak meg előttük. A siker nem merült ki a lelkesedésben, hanem okos javaslatokkal máris hozzáláttak a kar teljes felépítéséhez. Innen, a parlamentből is gratulálok a demokratikus, titkos szavazással megválasztott elnöknek, Horváth Péter tanár úrnak, aki az egyik élenjáró győri gimnázium nagy tekintélyű igazgatója. Kívánjuk mind neki, mind a többi megválasztott tisztségviselőnek, hogy munkálkodjanak fáradhatatlanul a pedagógushivatás mind nagyobb megbecsülésén, hiszen ez az egyik elengedhetetlen feltétele az oktatás eredményesebbé tételének és általa Magyarország felemelkedésének.
Köszönet illeti az új köznevelésért felelős helyettes (sic!) államtitkárt, hogy ő köszöntette elsők között a Pedagógus Kart, biztosítva ezáltal az ügy folytatását. Köszönjük. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
