LÁZÁR JÁNOS,
LÁZÁR JÁNOS,
LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni képviselő asszonynak, hogy az ügyet a parlament elé hozta. Azt tartom tisztességesnek, hogy a szekszárdi pályázat konkrét ügyében konkrét vizsgálat indul, és erről fogom önt írásban vagy szóban akár a parlamentben, akár közvetlenül tájékoztatni.
Másrészről a megjegyzései nemcsak a szekszárdi esetre vonatkoztak, hanem az Öveges-programnak az országban való megvalósulását is érintették. Magam egyéni választókerületi képviselőként azt tapasztaltam, hogy több helyen rendben volt ennek a programnak a megvalósítása, de nem tudom vitatni az ön állításait, ezért kész vagyok az Öveges-program bonyolítását illetően is részletes vizsgálatot elrendelni. A Miniszterelnökségnek minden jogköre és hatásköre megvan ahhoz, hogy a koordinációs jelleg keretében ezeket a vizsgálatokat, törvényességi ellenőrzéseket lefolytassa.
Ami a kifizetéseket illeti, szeretném megjegyezni, hogy valóban sok esetben kényszerpályán van a kormányzat, illetve a pályázatok kedvezményezettjei, hiszen határidőcsúszások és határidő-szorítások miatt 2015. május végéig az összes európai uniós pályázatot, ami 2007 és 2013 között rendelkezésünkre állt, ki kell fizetni. Ez nem jelenti azt, hogy a törvényességből egy centit is akár föl lehetne adni, azt sem jelenti, hogy az ésszerűségből föl kellene adnunk, de számos esetben olyan döntéseket kellett hoznia az Országgyűlésnek, a kormányzatnak vagy a pályázatot elbírálóknak, amikor nem volt módjuk arra, hogy a 2006-ban megfogalmazott pályázati célokat értelmesen megvitassák vagy azok létjogosultságát kétségbe vonhassák. Mondom ezt azért, mert 2010 után a pályázati irányokat illetően nem volt módunk változtatni. Ezért ma Magyarországnak valóban az az érdeke, hogy nem vitatva a 2006-ban kijelölt helyes vagy helytelen célokat, 2015 végére Magyarország mind a 8200 milliárd forintot kifizesse, amely rendelkezésre áll.
A 8200 milliárd forint kapcsán hadd jegyezzem meg, hogy az én becsléseim, számításaim szerint 15 százaléka ment az ön által felsorolt kérdésekre: projekt-előkészítés, pályáztatás, pályázatírás, közbeszerzési tanácsadás, nyilvánosság biztosítása. Ez azt jelenti, hogy valakik Magyarországon az elmúlt hét esztendőben a mi becsléseink szerint 1250 milliárd forintot kerestek azáltal, hogy a pályázatok bonyolításában részt vettek. Ezért állhat elő az a megdöbbentő helyzet, hogy többe kerül a bonyolítás, mint maga a kivitelezés.
Ezzel a gyakorlattal a következő hét évre egyszer és mindenkorra szakítani szeretnénk, ezért a közszférában a közfeladatot ellátó önkormányzatok, állam esetében semmiféle pályázati rendszerre nem lesz mód és lehetőség, nem lesz mód pályázati tanácsadók, közbeszerzési tanácsadók igénybevételére, nem lesz mód kommunikáció finanszírozására és nyilvánosság finanszírozására. A vállalati szektorban pedig érdemben fogjuk ezeket a kiadási lehetőségeket csökkenteni, lehetőség szerint töredékére annak, ami ma rendelkezésre áll, természetesen biztosítva azt, hogy egy vállalkozó szakértőt tudjon bevonni.
Tehát a mi elképzeléseink, amelyek rövidesen társadalmi vitára kerülnek, arról szólnak, hogy minden soft költséget - nevezzük ezeket a költségeket talán így -, minden ilyen költséget leírjunk, illetve ezeket jelentős mértékben csökkentsük. Még egyszer mondom: átlagosan 15 százalékra becsülöm egy program esetében, amely pénz ilyen kifizetésre ment. Ha valaki helyi szinten kivitelezőkkel beszél, akkor azok elmondják - ha valakinek van ilyen barátja, ismerőse vagy polgármesteri munkája kapcsán ilyenekkel találkozik -, hogy a kivitelezésen nem lehet ma hasznot termelni, ellenben, ha valaki pályázatíró projektmenedzser, akkor horribilis haszonnal végezheti a munkáját. Erre egy speciális üzletág és iparág épült fel.
Azt a feladatot kaptam a miniszterelnök úrtól, hogy ezt szakszerűen és minél hamarabb szüntessem meg és számoljam fel. Ezt a munkát el fogom végezni, és tájékoztatni fogom az Országgyűlést és az országot is arról, hogy milyen feltételek mellett tartjuk helyesnek, ugyanakkor az átláthatóság szempontjának megtartását kiemelve, a pályázati rendszert megvalósíthatónak, illetve csökkenthetőnek, mert szeretnénk az állami cégek mellett a vállalati szektorban is a normatív eljárást bevezetni. Magyarul: minél nagyobb összeg esetében (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), 2 millió euróig, ne kelljen pályázatot benyújtani, alanyi jogú legyen a vállalkozók számára a támogatás.
Kérem, hogy a válaszomat méltányolja legalábbis. (Taps a kormánypártok soraiban.)
