Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányzat immáron több mint egy esztendeje újabb és újabb határidőket jelöl meg az úgynevezett devizahiteles-kérdéskör rendezését illetően. Előbb a Kúriára várt, majd az Európai Bíróságra, egyéb döntéshozó szervekre, manapság újra a Kúriára, és most, amikor látszólag kapuk nyílnak, akkor megjelöl egy őszi határidőt, azzal a kitétellel, hogy előbb a Bankszövetséggel méltóztatik tárgyalni, és majd ha a Bankszövetséggel valami közös megoldásnak látszó valamire jut, azt méltóztatik előterjeszteni az Országgyűlés számára.
A Bankszövetség eközben olyan megnyilatkozást tesz, miszerint ő elvárja azt - pontosan idézem: elvárja -, hogy a banki szisztéma érzékenységét figyelembe véve foganatosítsák ezt a megoldást, ami önmagában felháborító, hiszen azt tapasztaljuk az utóbbi években, hogy minél többször ül le munkareggelizni a kormányzat a Bankszövetséggel, a cselekvési kedve bizony annál inkább lankad. Éppen ezért a Jobbik azonnali megoldást szorgalmaz, nem őszig történő egyeztetgetéseket és várakozásokat, hiszen minden hónapra magyar családok százainak az élete mehet rá, és önök évek óta ezt a „húzd meg, ereszd meg” játékot játsszák. Négy év alatt végül is az egyetlen, a legalább a szerencséseknek kedvező végtörlesztést leszámítva képtelenek voltak olyan megoldást kidolgozni, ami teljeskörűen szavatolná az érintett emberek biztonságát.
Ezzel szemben most nagyon keményen, retorikailag nagyon keményen kiállnak a tévéstúdiókban a kamerák elé, és azt állítják, hogy az utolsó indokolatlanul elvett forintot is vissza kell venni ettől a bankrendszertől. Na, erre a mondatra várt a Jobbik több mint három éve, hiszen a rendszeresen benyújtott törvényjavaslataink indoklásában rendre ez szerepel. Pontosan ezért szorgalmazzuk a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítását, ez ugyanis az egyetlen megoldás azt illetően, hogy az utolsó indokolatlanul elvett forintot is „a szennyező fizet” elve alapján adjuk vissza az embereknek, a bajokat, károkat pedig hárítsuk vissza azokra, csak az érintett bankokra, de azokra, amelyek okozták őket.
Ezzel szemben mi történik a valóságban? Az Igazságügyi bizottság előtt a fideszes többség elutasította azt a jobbikos indítványt, melynek értelmében nemcsak a forintosítás alapjait teremthettük volna meg, hanem mondjuk, szavatoltuk volna azt, hogy senkinek nem verhetnék dobra a házát, lakását annak becsértékének több esetben alig 30-40 százalékán, ezt leírva a tartozásból, hogy aztán jöjjön a bank, és újabb milliókat, adott esetben tízmilliókat követeljen az embertől.
Tehát a Jobbik letett egy olyan javaslatot, ami szó szerint családok életét, létbiztonságát szavatolta volna. A fideszes többség lesöpörte, aztán kiáll a kamerák elé, és azt mondja, hogy az utolsó forintot is visszaveszi, visszacsoportosítja az emberek számára. Csak az a baj, hogy a cselekvés egyáltalán nem ezt mutatja, hiszen benyújtottuk a károsultak soronkívüliségét megcélzó javaslatunkat, a károsultak illetékmentességét megcélzó javaslatunkat; rendre, egyesével sorban és nagyon sokszor indoklás nélkül a Fidesz-KDNP-többség ezt ugyanúgy lesöpörte, mint az előző ciklusban. Adódik tehát a kérdés: mi veszi el a Fidesz-KDNP-kormány cselekvési vágyát, mitől lankad akkor, amikor cselekedni kéne? (Taps a Jobbik padsoraiban.)
