CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány gondolatot szeretnék megfogalmazni, talán áttekintésként és kitekintésként, félig-meddig reagálva is azokra a hozzászólásokra, amelyek elhangzottak eddig. Hisz egyik-másik hozzászólásból talán az derült ki, mintha az előző szociálliberális kormányoknak, a Gyurcsány-, Bajnai-kormánynak nem is lenne felelőssége a kialakult helyzetért, vagy éppen olyan gondolatok, olyan mondatok is elhangzottak, mintha nem történt volna semmi ebben az elmúlt négy évben a tekintetben, hogyan lehetne könnyíteni azon a nehézségen, azon a gondon, amit a devizahitelezés okozott jó néhány családnak, több százezer családnak Magyarországon.
A 2010-ben kormányra került Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-KDNP Magyarország egyik legsúlyosabb szociális, gazdasági és pénzügyi problémáját örökölte az előző két kormánytól. A nehéz helyzetbe került devizaalapú lakáshitelekkel kapcsolatos problémáért ugyanis a szocialista kormányokat nagyon komoly felelősség terheli. Egykori hatalomra jutásukat követően, előzetes ígéretükkel szemben fokozatosan megszüntették a támogatott forinthiteleket, és tevékenyen közreműködtek abban, hogy helyette devizahitelből vagy magas kamatú forinthitelből oldják meg az emberek a lakásproblémájukat. Az embereket becsalták a devizaalapú hitelezési rendszerbe, és nem figyelmeztették őket kellő súllyal a komoly kockázatokra, valamint nem nyújtottak nekik védelmet a hitelintézetekkel szembeni egyenlőtlen helyzetükben.
Nézzük azt, és itt lenne egy kis kitekintés, hogy máshol is így történt-e, mondjuk, Európában, a világ más országaiban. Nincs átfogó és jól körvonalazott nemzetközi gyakorlata a jelzáloghitelezés, illetve ezen belül a devizahitelezés adminisztratív korlátozásának. Főként azokban az országokban születtek szabályozások, szabályok, ahol az ingatlanpiac túlpörgésétől lehetett tartani, illetve ahol nagyon elterjedtek a devizahitelek, és veszélybe került a bankrendszer vagy a háztartások stabilitása. Ezekben viszont nemcsak a devizahiteleket, hanem a teljes hitelezést visszafogták.
A hitelezés adminisztratív korlátozására vonatkozó egyes szabályozás, illetve az ehhez szükséges intézmény- és eszközrendszer még az Unión, sőt az eurózónán belül sem alakult ki. A szórványos nemzetközi próbálkozások azonban hoztak részeredményeket, ha nem is mindegyik volt átütő siker. Hoztak intézkedéseket Európa számos országában, nem úgy, mint a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok, amelyek nézték, hogy hogyan alakul a világ, és nem figyelmeztették az embereket a devizahitelezés veszélyeire.
Nézzünk egy-két országot a határaink mellett, amelyek viszont már korábban nagyon korán tettek intézkedéseket. Romániában például már 2004-ben arra kötelezték a kereskedelmi bankokat, hogy devizahiteleik mögött nagyobb tartalékot képezzenek, és figyelmeztették az embereket a devizahitel veszélyeire. Ugyanez történt Ausztriában, ahol komoly szankciókat vezettek be, és figyelmeztették az embereket, szoft elemként felhívásokat tettek közzé és fölhívták ezekben a figyelmet a devizahitelezés veszélyeire. Például tettek olyan intézkedést is a pénzügyi stabilitási kockázatok emelkedése miatt, az osztrák pénzpiaci felügyelet minimumkövetelményeket szabott a devizahiteleket folyósító bankoknak, például korlátozták a folyósítható állományt, az ügyfelek kockázatosságától függő felárat írtak elő a hitelkamatokra, szigorították a hitelfedezetet, és az ügyfelek hitelképességének a vizsgálatát is nagyon komolyan vették.
Horvátországban viszont ítélet is született a tekintetben, hogy mit kell tenniük a bankoknak, és milyen megoldást próbálnak a devizahitelesek problémájára kreálni. 2013 júliusában a zágrábi bíróság első fokon a devizahiteleseknek adott igazat a bankok ellen indított perben. A döntés indoklása sokban hasonlított a Lehmann György által megnyert perben hallottakra, így szólt: a bank indokolatlanul és nem előre kiszámítható módon emelte meg a hitel kamatait, kiegyenlítetlen erőviszonyokat teremtve ezzel a szerződéses felek között. De a testület azt is kimondta, hogy a bankok nem hívták fel elég körültekintően az ügyfelek figyelmét a frankhitelek kockázataira. Tehát nagyon komoly ítéletek is születtek.
Lengyelországban már 2006 óta hoztak intézkedéseket a devizahitelezés fékezésére. Szigorították például a hitelelbírálás szabályait, és figyelembe vették a fedezetül szolgáló ingatlan értékének esetleges csökkentését is.
(19.10)
Tehát már a 2000-es évek közepétől komoly intézkedéseket hoztak hozzánk földrajzilag közel eső országokban, a Gyurcsány-Bajnai-kormány viszont engedte azt, hogy hirdetésekben vezessék félre az embereket a bankok a devizahitelek felvétele kapcsán, sőt reklámozták azt, hogy ez a jó megoldás a hitelfelvételre, és nem figyelmeztették őket a veszélyekre.
A másik ok, amiért szót kértem, az, hogy próbáljam azt igazolni, hogy nagyon sokat tett az elmúlt négy évben a Fidesz-KNDP-kormány annak érdekében - és természetesen a parlament a döntéshozatalával is -, hogy lehetőleg, a lehetőségekhez képest könnyítsenek azon emberek problémáján, akik devizahitelben vették föl hiteleiket, így próbáltak segíteni, próbáltunk segíteni jó néhány tízezer vagy százezer embernek.
Ugyanis - néhány számot szeretnék mondani - az otthonvédelmi akcióprogram keretében eddig közel 500 ezer család jutott valamilyen formában segítséghez. Úgy tudtunk segíteni, hogy megvédtük például a lakásuk elvesztésétől, de sokan, közel 170 ezren éltek a végtörlesztés lehetőségével, és több mint 165 ezren jelentkeztek eddig az árfolyamgátba, és közel 7500-an ajánlották fel ingatlanjukat a Nemzeti Eszközkezelőnek, annak a Nemzeti Eszközkezelőnek, amelyről azt mondta valaki itt a felszólalásában, hogy nem is működik.
Nézzük sorrendben, időrendben, hogy mi történt eddig! 2010 júniusában, tehát nem sokkal a kormányalakítás után kilakoltatási moratóriumot hirdettünk. Ennek megfelelően a kormány 2010. júniusi hatállyal elrendelte, hogy a kötelezett által lakott lakóingatlan 2010. december 31-éig nem értékesíthető, árverési hirdetmény csak ezen időpontot követően tehető közzé. Majd 2010 júliusában a devizaalapú jelzáloghitelt megtiltottuk, tehát nem lehetett folytatni tovább a devizaalapú jelzáloghitelezést, ezzel gátat vetettünk a deviza alapú hitelezésnek.
Aztán 2010 júliusában, ugyancsak ebben a hónapban a kilakoltatási moratóriumot először meghosszabbítottuk 2011. április 15-éig, tehát biztonságban érezhették magukat azok az emberek, azok a családok, akik veszélyben érezhették az ingatlanjaikat.
2010 októbere a következő állomás - ez már a negyedik -, a Rogán-Kósa-féle - nevezzük így - 8 pontos javaslat, ahol a jogszabálycsomag szigorú szabályokat tartalmazott a bankokkal szemben az ügyfelek védelme érdekében. Ilyen az egyoldalú szerződésmódosítás tilalma, a kamatemelés korlátozása és a korábbiaknál lényegesebb szigorúbb feltételekhez kötése, tehát egy jelentős korlátot jelentett a bankok számára.
2011. március a következő állomás, ez már az ötödik: 2011. július 1-jéig meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot. A szabályozásban szűkült a tilalom által érintett hitelcél. 2011. májusban, két hónap múlva az otthonvédelmi akciótervet bejelentettük, és utána egy ötpontos otthonvédelmi akciótervben állapodott meg a kormány és a Magyar Bankszövetség, amelynek egyik eleme volt 2011 júniusában a törlesztőrészletekre vonatkozó árfolyam-gátprogram és a kvótarendszer.
A következő lépés 2011 júliusában már a nyolcadik lépés: a devizaalapú lakáshitelezés szigorú feltételekkel történő újraindítása. Ez arról szólt, hogy csak azok élhetnek ezzel a lehetőséggel, akiknek a jövedelme devizában keletkezik, és ezt bizonyítani is tudják. 2011 szeptemberében az árfolyamgátat kiterjesztettük a Fészekrakó-programra. 2011 szeptemberében egyösszegű végtörlesztés lehetősége rögzített árfolyamon; járulékkedvezmények és pozitív adóslista létrehozása, így jelentős számú, 100 ezer fő fölötti végtörlesztés történt ezután.
2011-ben a járulékkedvezményeket kibővítettük, majd 2011 októberében - ezt tizenkettedik lépésként lehet említeni - az egyösszegű végtörlesztés lehetőségének ugyancsak kiterjesztése történt meg. És itt vagyunk most ennél a törvénytervezetnél, amely várhatóan végleges megoldást fog hozni - természetesen egy folyamat végén -, és az első lépése ennek a lezárásnak - remélhetőleg lezárásnak - ez a törvényjavaslat a Kúria döntése után.
Azt lehet mondani, hogy a kormány és a fideszes többségű Országgyűlés eddig is számos intézkedést hozott a devizahitelesek érdekében. A kormányváltás óta e kérdés folyamatosan napirenden van, és az elmúlt években hozott intézkedések - ahogy már említettem - közel 370 ezer adósnak jelentettek könnyítést, és azt lehet mondani, hogy körülbelül 150 ezer ember, 150 ezer család kapott védelmet az intézkedések által.
Remélem, hogy ezzel a T/465. számú törvényjavaslattal kiszélesedik a támogatás lehetősége, és remélhetőleg végérvényesen meg fog oldódni ez a probléma. Ehhez kérném az ellenzéki képviselők támogatását is, hisz mindenki azt mondta, hogy az irány jó, mindenki azt mondta, hogy egyetértenek az elvekkel, talán egy hozzászóló kivételével.
Az lenne a kérésem, hogy támogassák a kormány és frakcióink ebbéli szándékát annak érdekében, hogy minél előbb - várhatóan ősszel fog ez megtörténni - megtörténhessen ennek a problémahalmaznak a végérvényes rendezése, és a devizahitelben eladósodottak végre fellélegezhessenek, és olyan helyzet teremtődjön, amely kiszámítható számukra is és a bankok számára is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
