DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat helyes, ezért támogatjuk, viszont mindenképpen megkésett, nem teljes - erre a javaslatainkat el is fogom mondani -, és most látszik igazán annak a kára, hogy a költségvetési vita során nem támogatták az LMP-nek azt a módosító javaslatát, amelyik kifejezetten a devizaalapú hitelszerződésekből eredő perekre, illetve a devizahitelkrízisre tekintettel a bíróságok kapacitását szerette volna hathatósan megnövelni. Önök ezt tavaly novemberben lesöpörték az asztalról, most viszont az előttünk fekvő törvénymódosítás miatt fönnáll a veszély, hogy olyan mennyiségű pertömeg árasztja el az igazságszolgáltatást, hogy gyakorlatilag ezek a bírósági csatornák be fognak dugulni.
Tehát szeretném arra felhívni elsősorban a kormány figyelmét, hogy ahhoz, hogy ezt a törvényt érdemben végre lehessen hajtani, és a bizonytalanság most már rövid időn belül megszűnjön a hitelkárosultak és nem utolsósorban a nemzetgazdaság feje felett, a bíróságoknak plusz költségvetési forrásra lenne szükségük. Nem lehet úgy csinálni a költségvetés tervezésénél, mintha nem lenne egy olyan speciális krízisterület, amelyik az egyébkénti pertömeghez képest is rendkívüli terhet ró a magyar igazságszolgáltatásra. Ezt a feladatot, ami következhet ebből a törvénycsomagból meg adott esetben majd a szeptemberiből is, amit beharangoztak, akkor lehet végrehajtani, hogyha a bíróságok kapacitásait a törvényhozás megnöveli.
Nem ér semmit önmagában ez a törvénycsomag vagy az azt követő, hogyha továbbra is benn marad a rendszerben a bizonytalanság. Mert azt gondolom, azt fontos elmondani elsőként, hogyha a törvényjavaslatot értékeljük, hogy miért volt egyáltalán szükség erre, és miért tartja az LMP megkésettnek ezt a javaslatot. Maga ez a devizaalapú hitelkonstrukció álláspontunk szerint egy hibás termék, sőt egy mérgező termék. Ezért is gondoljuk azt, hogy miközben az elmúlt négy évben is következetesen képviseltük a szerződések szentségének elvét, illetve azt, hogy a lezárt jogviszonyokba az állam lehetőleg ne avatkozzon be egy olyan szerződéses terméknél, amelyik magában hordozza a fogyasztó megtévesztését, hiszen eleve egy fiktív pénzügyi buborékként keltették életre, én azt gondolom, cinizmus, képmutatás lenne ugyanazokkal az elvekkel operálni, mint a hétköznapi kereskedelmi kapcsolatokban megszületett, eredendően tisztességes szerződéseknél.
Azt is fontos elmondani, hogy akkor, amikor mérgező terméknek nevezzük ezeket a hitelügyleteket, ezeket a pénzügyi konstrukciókat, akkor nemcsak a hitelkárosult családokra, nemcsak a hitelkárosult kis- és középvállalkozásokra gondolunk, hanem arra is, hogy azáltal, hogy a bankrendszer elárasztotta ezzel a mérgező termékkel a magyar nemzetgazdaságot, egy komoly gátat is beépített, fejlődési gátat is beépített a magyar nemzetgazdaságba. A devizahitelkrízis ma és hosszú évekre visszatekintve nagymértékben okozója annak, hogy a magyar gazdaság nem tud rendesen fejlődni, nagymértékben okozója annak, hogy a kormány 2010-es célkitűzései rövid időn belül zátonyra futottak.
És érdemes arra is tenni egy kitérőt, hogy maga a konstrukció azért is mérgező termék, mert megerősítette az ország gazdaságának kitettségét, hiszen most már nemcsak az államháztartásnak, hanem a családoknak a devizában nyilvántartott adósságát is tarthatatlan mértékben megnövelte. Magyarország akkor tud fejlődő pályára állni, hogyha hatékonyan tudjuk az ország külső függőségét csökkenteni. Ennek az egyik első lépése az, hogy a devizaalapú hitelszerződéseket kivezessük a magyar nemzetgazdaságból.
Érdemes visszatekinteni, hogy ez a történet hol indult el, és nem lehet elhallgatni, hogy a startpisztolyt nem más durrantotta el, mint Orbán Viktor 2001-ben a 88/2001. kormányrendelettel. Innen ered a történet. Viszont itt rögtön meg kell állni, mert hallhattunk egy okfejtést a Szocialista Párt részéről, hogy az egész devizaalapú hitelkrízis oka az, hogy az elmúlt négy évben romlott a forint árfolyama. Ezt nem egészen így látjuk, pont fordítva, ha úgy tetszik. (Cseresnyés Péter: Így van.) Az, hogy ez a krízis elmélyült, annak az az oka, hogy 2002 után - nem feltétlenül kormányzati felelősség ez, hanem jegybanki, a Járai-, illetve Simor-féle jegybankvezetések felelőssége - elsősorban mesterségesen magasan lett tartva a forint árfolyama. Ennek volt egy oka, hogy így gondolták az inflációt visszaszorítani, ami nem sikerült. (Cseresnyés Péter: Így van.) A következménye viszont az volt… Illetve még egy háttértörténés volt, hogy azért is tartották magasan a forint árfolyamát mesterségesen, mert a forintkamatok folyamatosan nőttek. Azáltal, hogy a forintkamatok nőttek, gyakorlatilag ez a mesterségesen magasan tartott forintárfolyam szinte belekergette a családokat, illetve a kisvállalkozásokat ezekbe a devizaalapú hitelkonstrukciókba. Nem lehetett forinthitelhez jutni! És gyakorlatilag a mesterségesen tartott forintárfolyam legalább részben, de nem kis részben felelőse annak, hogy meg lettek vezetve családok, kis- és középvállalkozások.
Tehát az, ami a kétezres évek elején történt, gyakorlatilag állami szinten becsapása volt családoknak, becsapása volt kis- és középvállalkozásoknak. Tehát nem dicsekedni kellene azzal, hogy korábban, 2010 előtt vagy 2011 előtt egész pontosan magas volt a forint árfolyama, hanem leginkább szégyenkezni, mert a mesterségesen magasan tartott forintárfolyam nagymértékben okozója annak, hogy ez a hibás termék elharapózott a magyar nemzetgazdaságban.
És természetesen lett volna eszköz az akkori parlament és az akkori kormányok kezében, hogy megfékezzék ennek a hibás terméknek a terjedését. Én utalnék arra, hogy 2006-2007 fordulóján a svájci központi bank figyelmeztetett több kelet-középeurópai országot az ilyen típusú termékeknek a kockázataira. Lengyelország lépett, Horvátország lépett, a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok viszont felelőtlen módon, illetve az akkori jegybankvezetés felelőtlen módon ezt a svájci figyelmeztetést figyelmen kívül hagyta. Kutya kötelessége lett volna a Gyurcsány- és Bajnai-kormányoknak, illetve a Járai-, Simor-féle jegybankvezetésnek meg aztán 2010 után az Orbán-kormánynak is megkezdenie azokat a tárgyalásokat a svájci központi bankkal, ami lehetővé tette volna azt, hogy a bankrendszer megrendülése nélkül a devizaalapú hiteltermékeket ki lehessen vezetni úgy a nemzetgazdaságból, ahogyan ezt Horvátországban vagy például Lengyelországban, vagy más térségbeli országokban megtették. Nem tették meg, és ezért, mondjuk ki, az elsődleges felelősség a Gyurcsány-kormányt, a Bajnai-kormányt, amelyik egy szemérmetlen banki magatartási kódexszel lefeküdt a bankoknak és természetesen a második Orbán-kormányt terheli - nem beszélve a két jegybanki vezetésről.
Érdemes azt is feleleveníteni, hogy milyen léptékűek voltak azok az intézkedések, amelyeket a kétharmad birtokában megtett a második Orbán-kormány.
(18.40)
Itt lehet beszélni a végtörlesztésről, nyilvánvalóan ez majdhogynem ugyanannyira felületi kezelés volt, mint a folyamatos kilakoltatási moratórium, amit minden esetben megszavaztunk, mert jóérzésű ember nem tehetett mást, mint hogy megszavazza, de minden egyes esetben emlékeztettük a kétharmados többséget arra, hogy ez messze nem megoldás a problémára.
A végtörlesztés azért nem volt egy hatékony eszköz a kétharmad dacára, mert pontosan azon az alsó 75 százalékon nem segített, akit leginkább veszélyeztetett alapvető megélhetésében az egész devizahitelkrízis.
Az árfolyamgát esetében meg az volt a történet, hogy három és fél éven keresztül, amíg meg nem neszelték, hogy ez a történet nagyon fontos lehet a 2014-es választási kampány szempontjából, szintén a legrászorultabbak, tehát a 90 napnál tartósabb elmaradásban lévők esetében nem tették lehetővé az árfolyamgát igénybevételét, arról nem beszélve, hogy pontosan tudjuk, hogy az árfolyamgát mint konstrukció megint csak nem megoldás alapvetően a problémára.
Az eszközkezelő pedig egy nevetséges gumicsont volt. Hiszen milyen eszközkezelő az, ami eszköztelen? Önök egy eszköztelen eszközkezelőt hívtak életre.
Ezzel szemben az LMP már 2011 augusztusában, amikor - valóban, ahogy Burány képviselőtársunk erre utalt - egekbe szökött a forintárfolyam; azért is fontos megemlíteni ezt a dátumot, mert 2010. május 29-e, tehát a kormány hivatalba lépése és 2011 augusztusa, tehát amikor a forintárfolyam elszaladt, bő egy év alatt a kormány a kilakoltatási moratórium folyamatos meghosszabbításán kívül… Folyamatos?! Dehogy folyamatos! Bizonyos időszakokban meghosszabbították, a köztes időszakban pedig a behajtó legények verték ki az utcára az idős embereket és a családokat. Tehát e két dátum között önök nem csináltak semmit. Nem csináltak semmit! Ment a hencegés a kétharmaddal, alkalmatlanok voltak arra, hogy a devizaalapú hitelügyletekkel kapcsolatos válságra érdemben reagáljanak. 2010 májusa és 2011 augusztusa között nem történt semmi.
A 2011-es árfolyamkrízisnél mi letettük az asztalra egy nemzeti ingatlanalapnak a koncepcióját. Ez lehetőséget adott volna arra, hogy ebben az alapban ne csak segítséget nyújtsunk azoknak, akik 90 napnál tartósabb adóssággal bírnak, megmentsük őket a kilakoltatás rémétől, de ez a nemzeti ingatlanalap lehetőség lett volna arra is, hogy egy közösségi bérlakásállomány alapját megvessük, pontosan azért, amit az imént Z. Kárpát képviselőtársunk elmondott, hiszen van egy 25 éves adóssága ennek a politikai elitnek, hogy nincsen egy masszív közösségi bérlakásállomány, és ez többek között a strukturális munkanélküliségnek is az egyik okozója. Amíg nincsen egy masszív közösségi bérlakásállomány ebben az országban úgy, ahogy más uniós országokban, a legalapvetőbb foglalkoztatási problémákra sem fogunk tudni megoldást találni.
Javasoltuk továbbá azt is tavaly, illetve idén több törvényjavaslatban - és erre továbbra sem nyújt megoldást a kétharmados többség, illetve a kormányzat -, hogy ha egyszer elismerjük azt, hogy ez a konstrukció egy hibás, mérgező termék, akkor mondjuk ki azt is, hogy nem lehet végrehajtást vezetni közjegyzői okirat alapján, bírói út megkerülésével senkinek semmilyen vagyontárgyára nem lehet végrehajtást vezetni.
Önök elutasították ezt a javaslatot, hiszen ennyiben önök továbbra is a bankokat pártolják, de itt fekete és fehér van. Ha igaz az, ami ennek a törvényjavaslatnak is az indokolása, hogy ez egy eredendően spekulációra, megtévesztésre, pénzügyi buborékra építő konstrukció volt, akkor nincs helye mellébeszélésnek, ki kell mondani azt is, hogy közjegyzői okirat alapján nem lehet végrehajtást vezetni senkinek a vagyontárgyára. Kettő: ha már egy ilyen disznó konstrukciót alkalmaztak a bankok, akkor nézzenek az emberek szemébe, és meg kell tiltani - erre is három alkalommal nyújtottunk be törvényjavaslatot - ilyen ügyletek esetében a faktorálást: ne lehessen a követeléseket félbűnöző behajtócégekre átruházni!
És nem utolsósorban arra is javaslatot tettünk, hogy levonva az elmúlt 13 év tanulságait, a polgári törvénykönyv feketén-fehéren a jövőre nézve tiltsa meg ilyen típusú banki ügyletek, banki fogyasztói szerződések alkalmazását. A Ptk. mondja ki azt, hogy semmis a jövőben minden ilyen típusú konstrukció. Ez sem történt meg, erre sem kínál önmagában ez a törvényjavaslat megoldást.
A törvényjavaslattal kapcsolatban két hiányosságot viszont módosító javaslatban is megfogalmazunk. Az egyik arra vonatkozik, hogy a javaslat 3. § (4) bekezdése nem teljesen egyértelmű abban, hogy az előírt számítási módszert csak a törlesztőrészlet értékének számításakor vagy pedig a kölcsön tőkéjének számítására is alkalmazni kell. A cél egyértelműen az utóbbi, ezért javasoljuk ezt kifejezetten rögzíteni.
És, hogy úgy mondjam, ha lúd, legyen kövér, szintén menjünk végig az úton: ha egyszer feltételezzük a banki feltételek tisztességtelenségét az egyoldalú szerződésmódosítások esetén, ez nemcsak arra vonatkozik, ha a bankok tisztességtelenül, egyoldalú szerződésmódosítással kamatot emeltek. Ennek a fordítottja is igaz: ezeknél a konstrukcióknál a bankok rendre nem csökkentették a kamatot akkor, amikor a piaci kamatok egyébként csökkentek. Ezért teszünk javaslatot arra, hogy amikor a bankok rendre emeltek, kihasználva az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, de ritkán csökkentettek, amikor a széljárás megfordult, ezt is vegyük bele abba a körbe, amit reparálni akar most a törvényhozás. A módosító javaslatunk világossá teszi: az is tisztességtelen szerződéses gyakorlat, ha a bank egyszer egy törvény alapján jogszerűnek minősített emelést hajtott végre, az emelést alátámasztó körülmények ellenkező irányú változása esetén azonban mégsem élt a csökkentéssel.
Tehát azt javasoljuk, hogy a szimmetria elvének az alkalmazásánál azt is vegyük tekintetbe, hogy amikor az egyszer megemelt kamat esetében valójában elkezdtek csökkenni az árfolyamok, akkor a csökkentést a fogyasztó esetében miért nem érvényesítette a bank. Így kerek egész és logikus a történet. Kérem a kormányt, hogy ezeket a javaslatainkat fontolják meg.
Egyébként a törvényjavaslatot támogatjuk. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a kormánypártok soraiban.)
