FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR (Független): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Parlament! Engedjék meg, hogy ebben a vitában magam is a Liberális Párt álláspontját képviselve hozzászóljak, elmondjam véleményünket, ami más lesz, mint amit az előttem szóló képviselőtársaim mondtak, tekintettel arra - és itt rögtön a mondandóm elejére hoznám az álláspontunkat -, mi ugyanis nem fogjuk támogatni ezt a javaslatot a párt részéről, és én mint a Liberális Párt képviselője ellene fogok szavazni. Miért teszem ezt? Nos, hadd mondjak néhány indokot erre!
Először is hadd kezdjem azzal, hogy egyébként a javaslat, ami előttünk van, szerintem jogilag korrekt és tisztességes is a maga módján, szeretném is ilyen értelemben miniszter urat és a mögötte lévő stábot dicsérettel illetni, mert egyébiránt a Kúria döntését korrekten és precízen vezeti át a javaslat. Megjegyzem, szellemes is abban a tekintetben, hogy tartalmaz azért olyan elemeket, mint például a megdönthető vélelem, amely kifejezetten egy érdekes konstrukció arra vonatkozóan, amit Schiffer András frakcióvezető úr szóvá tett előzőleg, nevezetesen, hogy rendkívül sok per zúdulhatna az igazságszolgáltatás nyakába, ha nem lenne ez a szerintem ügyes ötlet benne a javaslatban, ezek a perek lényegében megakaszthatnák a magyar igazságszolgáltatás működését. Szerintem ez egy szellemes ötlet. Nem itt van a baj, nem itt van a probléma az egész javaslattal.
A probléma lényegében a Kúria döntésénél van. Természetesen a Kúria döntését én is mint jogtisztelő polgár és mint jogtisztelő politikus tudomásul veszem és elfogadom, de ettől még a Kúria döntése vitatható és kritizálható. Szerintem a Kúria nem helyesen döntött, nem döntött jól, nincs is teljesen összhangban a döntése a decemberi döntésével, és rossz úton jár a Kúria. Az Igazságügyi Minisztérium megfelelt egyébként a Kúria elvárásainak, ami előttünk van javaslat, nem más, mint a Kúria döntésének a kodifikációja és annak a formába öntése. Ezt lehet, hogy gyorsan, lehet, hogy hosszan és már megérezve a döntést végezték a munkatársak, de egy biztos, hogy nem tesznek mást, mint a Kúria döntését lényegileg elénk helyezik egy javaslatban. Még egyszer hangsúlyoznám: e tekintetben korrekt és szerintem jogilag rendben is van a javaslat.
A mögötte lévő dolgok, ahogy említettem, a mögötte lévő politikai és jogi szempontok azok, amelyek vitathatóak. Mi vitatható valójában ebben az egész helyzetben? Először is az, hogy szerintem az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás ügyében - mint ahogy említettem - a Kúria döntése nem áll meg teljesen, nincs teljesen összhangban a korábbi döntéseivel.
(18.50)
Erős kételyek vannak bennem arra vonatkozóan, hogy ez korrekt, és jogilag is rendben van ez a döntés. Mi az a decemberi döntés, amire hivatkozom, és amivel kapcsolatban nem látom a teljes összhangot? Ugye, emlékezünk rá, hogy decemberben a Kúria döntött szintén devizahitelre vonatkozó kérdések ügyében, és három fontos dolgot kimondott ebben a döntésében. Az egyik az volt, amit kimondott, hogy a devizaalapú forinthitelek nem jogellenesek. Ez egy fontos dolog volt. A másik, hogy az árfolyamkockázatot nem a bankok terhelték át az ügyfelekre, hanem ez magának a hitel típusának a lényege. A harmadik, amit kimondott, az, hogy az árfolyamkockázat teljes egészében az ügyfelet terheli.
Na most, ugye, természetesen a Kúria álláspontjában is lehetnek ingadozások, bár megjegyzem, a jogbiztonságot egy országban joggal várjuk el, az azért nem engedi meg azt, hogy egy ilyen fontos bírói fórumnak legyenek egymásnak ellentmondó döntései is. Nem helyes az sem, ha a jogbizonytalanság egyébként általában az ország jogrendjében eluralkodik. Gondoljunk csak bele, hogy van egy hitelkonstrukció, amiről többen itt a tisztelt Házban nyilatkoztak, volt, aki erősen kritikusan nyilatkozott erről, hiszen hallottunk az LMP részéről, a Jobbik részéről, máshonnan is erősen kritikus hangokat, tehát van, aki eleve rossz konstrukciónak tartja ezt a devizahiteles konstrukciót. De nem szabad elfelejteni, hogy lehetnek erre különböző teóriák, gondolhatják sokan, hogy eleve rossz szándékúan hozták ezt létre annak idején, vagy ki tudja, milyen más mögöttes szándékok voltak. Egy biztos: ha most ezeket a szándékokat lehántjuk a történetről, akkor azt látjuk, hogy alapvetően változott azóta a gazdasági helyzet. Volt egy jelentős gazdasági válság, van egy kormányunk, amely négy éve viseli a felelősséget azért, hogy meg tudja-e oldani ezt a helyzetet - és nem tudja, majd erről is szeretnék néhány szót mondani. Nem utolsósorban, ami a legfontosabb, hogy amikor létrejött ez a konstrukció, számtalan állami szerv felügyelte ezt a területet, számtalan állami szervnek lehetősége lett volna közbeavatkozni, kritizálni, módosítani azt, ami előtte volt. Ezt nem tette meg, és nyilván nem azért, mert valami rejtélyes összeesküvés volt a háttérben, hanem azért, mert az akkori elvárásoknak, az akkori piaci felfogásnak megfelelt ez a konstrukció. Hogy közben egy jelentős gazdasági válság és belső magyarországi politikai folyamatok lehetetlen helyzetbe hozták emberek százezreit és családokat borzasztó nehéz helyzetbe kergettek, ez már egy más kérdés. Ezen nekünk segíteni kell, de ebből nem következik az, hogy olyan módon kell segíteni, amely egyébként jogbizonytalanságot eredményez az országban. Nos, ez az, amiért mi nem tudjuk támogatni ezt az előttünk lévő javaslatot.
Nem szabad elfelejteni azt, hogy lehetne erre megoldást találni. Lehetne megoldást találni azért, mert mi például benyújtottunk egy javaslatot erre vonatkozóan a parlament elé, egy határozati javaslatot, amelyben egyfajta megoldási javaslatot, megoldási tervezetet letettünk a tisztelt Ház elé. Ennek több eleme van, szeretnék is most erre hivatkozni. Előbb mondtam azt, hogy a kormánynak lett volna végül is négy éve, hogy tegyen valamit és megoldja ezt a válsághelyzetet. Erre szintén többen hivatkoztak már, Burány Sándortól kezdve, mint említettem, az LMP-n és a Jobbikon át a felszólaló képviselőtársaimon keresztül, hogy itt bizony négy év rendelkezésre állt volna arra, hogy a kormány tegyen valamit. Bizony az egy fontos tény, hogy az elmúlt négy évben 40 százalékkal emelkedett egy átlag devizaadós törlesztési részlete. Ez az elmúlt négy évre vonatkozik 2010-hez képest. Tehát aki akkor körülbelül 50 ezer forintot fizetett, az most több mint 70 ezer forintot fizet törlesztőrészletként. Ezt nem lehet más nyakába varrni, ez bizony az elmúlt négy év következménye. Ez annak a gazdaságpolitikának a következménye, amely a forint árfolyamát ennyire gyengítette. Tehát a hatalmas terhek az utóbbi időben rakódtak a devizahitelesek vállára. Ezért kellene nekik segíteni. Ez a kormánynak is, de megjegyzem, az egész országnak a felelőssége, hogy tegyünk valamit e téren.
Mit gondolunk mi, szemben azzal a javaslattal, ami előttünk van, ami - még egyszer hangsúlyoznám - korrekt, de szerintem nem jó, nem alkalmas, nem oldja meg a problémát, és ráadásul egy szerintem vitatható kúriai döntésre alapul? Tehát mit lehetne tenni e javaslat helyett? Hogyan lehetne magát a problémát megoldani? Én ezt négy pontban szeretném összefoglalni és röviden elmondani, ezzel is alátámasztva, hogy van megoldás egy ilyen nehéz helyzetre is.
Először is mi azt gondoljuk, hogy magának a megoldásnak elsősorban a lakáshitelekre kell kiterjedni, és ráadásul akkor a lakáshitelekre, ha a lakáshitel egy lakóingatlanra egy adós esetében vonatkozik, hiszen tudjuk azt, hogy voltak sokan, akik több hitelt is felvettek különböző lakásspekulációs célból is. Ez azért fontos, mert azokon kell segítenünk, akik valóban jó szándékú, jóindulatú emberek, és jelentős bajba jutottak a gazdasági válság és a különböző politikai ingadozások eredményeként Magyarországon.
Mi a javaslat lényege? Mi az a négy pont, amiben mi a segítséget el tudjuk képzelni? Először is azt gondoljuk, hogy a Nemzeti Bankot kellene felkérnie a kormánynak arra, hogy adjon olyan hitelt, olyan kedvező lejáratú, hosszú lejáratú hitelt a bankok számára, a kereskedelmi bankok számára, amelyekből kiválthatók lesznek a későbbiekben ezek a devizahitelek.
Másfelől a kormánynak arra kellene törvényjavaslatot készítenie, hogy hogyan tudja az adósok számára lehetővé tenni azt, hogy átváltsák a devizahitelüket forintalapú hitelre, és ezt az átváltást megfelelő módon a pénzintézeteknél - amelyekről az előző pontban mondtam, a Nemzeti Bank által kapnak hosszú lejáratú hitelt a Nemzeti Banktól - meg tudják tenni, és a pénzintézeteknél át tudják váltani ezeket a hiteleiket az adósok.
Nos, a harmadik pontban azt gondoljuk, a kormánynak a Nemzeti Bankot arra is fel kell kérnie, hogy a devizatartalékai terhére közvetlenül biztosítson devizaforrást a pénzintézetek számára azért, hogy tudják törleszteni ezeket a devizaalapú hiteleket, át tudják váltani a megfelelő módon, tehát a bankok és az adósok kapcsolatában, és így a felszabadított devizatartalékból felszabadított devizát, ennek a felét piaci kamatozással a Nemzeti Banknál kellene az intézeteknek elhelyezni.
(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Végül, azt tartanánk fontosnak, ha a kormány javaslatot készítene, amely a különadóval kapcsolatban azt fogalmazná meg, hogy itt amely különadó sújtja jelen pillanatban a magyar bankszektort, lehetővé tenné, hogy a lakásvásárlás céljából nyújtott mind a forinthiteleknél, mind a devizahiteleknél és a jelzáloghitelesek irányába lehetőség legyen elengedni egy részét ezeknek a hiteleknek. Méghozzá azt a részét - mint tudjuk, a gazdasági válság hatására az ingatlanpiacon is jelentős változás következett be, az ingatlanok jelentős része elveszítette az értékét -, amely értékkel csökkentek az ingatlanok, és amely részt nem tudná egyébként az adós visszafizetni, csak feleslegesen törleszti lényegében a semmiért a hitelének ezt a részét, ezt a részt kellene elengedni a különadóból és a bankadóból.
Nos, ezen a négy lábon, négy pilléren alapuló javaslattal megoldható lenne valóban az a probléma, amire négy éve nem látunk igazából megoldást, hanem csak állandóan a megoldás halogatását és halasztását.
Egyébként pedig az a javaslat, ami előttünk van, megint nem lesz alkalmas arra, hogy átfogó megoldást adjon. Itt csak egy tüneti kezelést látunk. Ráadásul még nem is tudjuk, hogy ez a mostani javaslat hová vezet, hiszen itt a Házban már volt, aki szóvá tette, hogy hangoznak el fideszes politikusok részéről egyéb javaslatok a sajtóban. Ezeket nem láttuk megjelenni módosító indítványok formájában, de ha megjelenik az, hogy nem normál, piaci módon történik az átváltása ezeknek a hiteleknek, hanem esetleg évekkel ezelőtti árfolyamon, akkor megint olyan mértékű jogbizonytalanság és olyan mértékű gazdasági káosz alakulhat ki Magyarországon, hogy annak rendkívül messze vezető. negatív jogi és gazdasági következményei lesznek.
Úgyhogy én azt szeretném kérni a kormány képviselőitől, hogy mindenféle szirénhangoknak ellenállva, és senkiből sem csinálva értelmetlenül ellenséget ebben az országban, legyen az magánszemély, legyen az jogi személy, gondolok itt akár egyszerű, hétköznapi emberekre, politikai szereplőkre, bankokra, amelyekről kötelező és ma divatos ellenségként szólni, holott tudjuk jól, hogy nagyon fontos létező, lényeges elemei egy jól működő gazdaságnak, tehát senkiből sem ellenséget csinálva reális megoldást tegyen le elénk. Ez a javaslat korrekt, de nem megoldás. Nem megoldás valójában a helyzetre. Ennél többre, ennél jelentősebbre, ennél átfogóbbra van szükség. Ha ilyen lesz, azt mi örömmel és szívesen támogatjuk, de ezt sajnos nem tudjuk támogatni, mert ez a mai magyar devizahitelesek problémáját és bizonyos szempontból még a forinthitelesek problémáját sem képes megoldani.
Köszönöm a figyelmet.
(19.00)
