DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Beszédes, hogy a javaslat eredeti előterjesztője, Manninger képviselő úr nincs jelen, és aki a TAB véleményét elmondta, Szűcs képviselő úr is sürgősen elhagyta a termet. Ez mintha jelezné, hogy önöknek ez mennyire fontos. Noha valóban nagyon fontos előterjesztés, és úgy illett volna, hogy ezt a kormány hozza ide a parlament elé, ugyanis ez az európai jogharmonizáció, a gazdasági kormányzás keretében megfogalmazott egyik törvényjavaslat. Még valamikor 2011-re a magyar EU-elnökség hat pontja köré nyúlik vissza ez a kezdeményezés, hogy legyen a bankoknak egy olyan szanálási rendszere, amely egy nemkívánatos válság, pénzügyi nehézség esetén biztosítékot nyújthat, hogy ne csak a kormányzatra legyenek hagyatkozva a pénzügyi rendszer résztvevői, hanem saját maguk számára is létre legyen hozva egy szanálási alap.
Ez persze a pozitív olvasat, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság eredményeként az önök által sokat bírált Európai Unióban, amely az önök véleménye szerint hibásan halad a nagyobb integráció felé, egy ilyen szervezeti és pénzügyi segítséget nyújt vagy annak a lehetőségét biztosítja az esetleg bajba került bankok számára.
Ez a pozitív olvasat, hogy valóban van egy ilyen európai uniós jogharmonizációs szándék. Ugyanakkor van ennek egy egyszerűbb olvasata is, ami közelebb áll ahhoz a gondolatmenethez, amit már kifejtettünk, az egymilliárdos áfaelengedés a szerencsejátékban koncessziót kapott haverok részére, hogy önök létrehoznak egy bankszanálási alapot, amit megfizettetnek a magyarországi bankokkal, ezt az önök által függetlennek kikiáltott, de mégiscsak az önök korábbi gazdasági minisztere által biztosított Nemzeti Bank el fogja bírálni, hogy kik azok a pénzintézetek, amelyek segítségre szorulnak. Nem elképzelhetetlen, hogy pont azok a kisebb pénzintézetek lesznek ezek között, amelyek hogy, hogy nem, fontosabbak a kormányzat számára, hogy megsegítésre kerüljenek.
Tehát az önök gyakorlata, amiben az az állandó szabály, hogy saját magukkal mindig kivételt tesznek, felveti azt a gondolatot (Tállai András: Általános vita?), hogy a bankszanálásnál is előfordulhat az, hogy először majd azok a bankok kapnak segítséget, természetesen abszolút szakmai alapon és a Nemzeti Bank abszolút objektívnek tekintett, önök által objektívnek tekintett, valójában semmi nem zárja ki a szubjektív döntést... - azok a bankok, amelyek az önök érdekkörei számára kedvesebbek.
Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy egy ilyen képviselői indítvány, ami nagyon szokatlan, hogy európai jogharmonizációs kérdésben úgy ébred fel egy fideszes képviselő… (Dr. Répássy Róbert: Az előterjesztő a kormány!) Ez már a kormány? (Tállai András: A kormány!) Nagyon örülök neki! Örülök neki, hogy a tűcserét lehetővé tették, mielőtt agyondicsértem volna Manninger képviselő úr teljesítményét. Nagyon örülök, hogy a kormány ezt a módosítást már a saját nevére vette, de azért - hogy mondjam - a kisördög ott dolgozik az emberben. Ha önök benyújtanak egy törvényjavaslatot a stabilitás érdekében, akkor kinek a stabilitására gondolnak? Azokéra, akik valóban sokat húznak és sokat tesznek a közvetítőrendszerért, vagy akik valamilyen szempontból esetleg kedvesebbek önöknek. Nagyon jót tesz a parlamenti vitának természetesen, ha több napra elosztva, nem egy éjszakába sűrítve tárgyalja meg a parlament az ilyen horderejű törvényeket.
Úgyhogy szeretném kérni önöket, erre a nyári rendkívüli ülésszakra már kevés esély van, de őszre úgy terjesszék elő ezeket a javaslatokat, hogy emberhez jobban illő, a munkarendhez jobban illő időben vitathassuk meg és ne ilyen módosítások keretében, ami utólagos toldozgatásnak tűnik, természetesen csak a külső ellenzéki képviselő számára, mert valójában valószínűleg az átgondolt és felelős kormányzati munka része ez az előterjesztés. Mindenesetre azzal szeretném zárni keresetlen szavaimat, hogy felelős munkát várunk a kormánytól ezekben a kérdésekben is.
Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
