DR. HILLER ISTVÁN,
DR. HILLER ISTVÁN,
DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Figyeltem arra, amit államtitkár úr beterjesztőként a kormány nevében elmondott, és saját szempontjából egy rendezett és tisztességes szövegnek gondolom. Az, ami az elmúlt közel fél évtizedben, 2010 óta azonban jellemezte a magyar felsőoktatás és a kormányzat viszonyát, az ebben a rendezett szövegben nem szerepelt. Nem lehet egy törvényt, törvénymódosítást csak és kizárólag egy elem alapján megítélni, illetve megközelíteni ezt a kérdést. Azt kell mondjam önöknek, hogy bár korábbi időszakokban ellenzéki pártként a felsőoktatás, illetve az oktatáspolitika túlmutatott az önök elképzeléseiben a szakpolitika jellegén, karakterképző politikai elem volt, kormányra kerülésük után ezt elsősorban a felsőoktatás területén, finoman fogalmazva, nem tudták színvonalasan kivitelezni.
Ennek két bizonyítékát szeretném adni éppen azért, hogy abban a környezetben lássuk a jelenlegi törvénymódosítást, amely környezetben, a valóságban ez létezett és létezik. Az jellemezte a magyar felsőoktatás-politikát, hogy megalkottak egy törvényt 2011. év végén, decemberi elfogadással, amely nincs is. Nem is kell jobb bizonyíték arra, mint hogy ma itt vagyunk, és erről beszélünk, hogy nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket, és ez egy nagyon tompa és finom ellenzéki fogalmazás. Azt is mondhatnám, hogy színvonalát tekintve csapnivaló munka, egy összeeszkábált, különösképpen koncepciót magában nem hordozó törvény volt, ami ráadásul nem is módosított, hanem valamiféle álforradalmi hévből egy teljesen új felsőoktatási törvény megalkotását mutatta. Aztán itt vagyunk most, két tanévvel később, és nyilvánvalóan önök is belátják, hogy az a törvény részben hiányos, ami meg benne van, az meg döntő többségében életszerűtlen. Ez az egyik jellemző.
A másik jellemző, hogy olyan mértékű forráskivonás történt az állami költségvetési támogatásból, ami indokolatlan és végiggondolatlan volt. A Széll Kálmán-tervekben szereplő összegek semmilyen módon nem alapozták meg részben a költségvetési politika szándékát, részben pedig hihetetlenül nem járultak hozzá a magyar felsőoktatás versenyképességének csak megőrzéséhez, nemhogy annak emeléséhez. Ebben a környezetben egy ponton ki kell egészítenem, és ha nem bántom ezzel, javítanom az államtitkár urat, mert 2012-ben egy megtört folyamat folytatódott, a felsőoktatási kerekasztalt ugyanis méltóztattak 2010-ben szétverni, az addig négy éven keresztül működött. Nem is világos, hogy miért verték szét, és csak amikor a felsőoktatás területét Hoffmann államtitkár asszonytól elvették, akkor Balog miniszter úr színrelépésével kezdte újra tevékenységét az a felsőoktatási kerekasztal, amelyet ebben az ügyben egyébként most nem kérdeztek meg.
A törvénymódosítás, és helyes, hogy erre a többségi frakció vezérszónoka felhívta a figyelmet, nem csak felsőoktatási tárgyú; ezért most szeretném jelezni, hogy képviselőtársaim úgy a közoktatási résszel, mint például a Pető Intézet és más, a törvénymódosításban szereplő kérdésekkel a későbbiekben foglalkozni fognak. Én a felsőoktatás ügyét szeretném itt most kiemelni, ami nem azt jelenti, hogy más területekre nem kívánunk figyelmet fordítani.
Az a történeti áttekintés is megállja a helyét, ami az egyetemek történetéről és az akkori kancelláriarendszerről vagy éppen Németországban, német nyelvterületen jelenleg létező felsőoktatás-irányítási struktúráról szól. De kérem szépen, önmagában igaz tények ebben az összehasonlításban nem állják meg a helyüket. Ez ugyanis látszatvalóság, hogy a német kancelláriarendszer kerül itt megvalósításra. Azért, mert egy kormányzati akaratot ugyanazzal a főnévvel illetünk, mint egy más országban létező, teljesen más gyakorlatot, attól ez még nem lesz az. Kívánom mindenkinek, hogy színvonalas német egyetemeken töltsön el hosszas szemesztereket, tanéveket. Nekem ez módomban állt. Azt mondhatom önöknek, hogy az, ami itt most le van írva, és az európai egyetemek történetében jeles szerepet játszó, például heidelbergi egyetem, ahol én annak idején tanultam, gyakorlata nem ugyanaz. Ezt, kérem szépen, ne tessék mondani, mert azon kívül, hogy az elnevezés azonos, tartalmilag más jellegű akaratról van szó.
Érdemes azt is felvillantani, hogy itt valójában mi a szándék. Az a felosztás ugyanis, amikor is mechanikusan elkülönítenek akadémiai kérdéseket és financiális kérdéseket, ez egy létező magyar felsőoktatási intézmény tevékenységében teljesen idegen, életidegen. Tessék mondani nekem egyetlenegy olyan akadémiai feladatot, amelynek egyébként nincs költségvetési vonzata! Mondjanak már nekem egyetlenegy olyan témakört a felsőoktatásból, amely úgy kerül, illetve marad most a rektor vagy a szenátus kompetenciájában, hogy annak nincsen pénzügyi, költségvetési vonzata! Mert ilyet én sem az oktatás hallgatói kérdéseiben, sem a nemzetközi kapcsolatokban, sem a kutatás, innováció kérdésében nem tudok. Ha akadémiai feladat az, cél, hogy mondjuk, nemzetközi együttműködést létesítsen akár kérésre egy másik külföldi, Unión belüli vagy azon kívüli intézménnyel, egyetemmel egy magyar egyetem, szerencsére ilyen sok van, ennek természetesen van financiális vonzata. Mint ahogy annak is van financiális vonzata, hogyha bármilyen belső szerkezeti, szervezeti, éppenséggel az akadémiai tudományos tevékenységre hatással lévő változást meg kívánnak tenni.
Márpedig minden ilyen kérdéskör kizárólag a kancellár ellenjegyzésével, aláírásával mehet, ezért ne tessék nekem azt mondani, hogy a rektor ezentúl is az egyetem első embere. Majd a rektor mondhatja a tanévnyitó beszédeket, de egyébként a tényleges feladat, az, amiért egy egyetemet működtetni érdemes, az innentől kezdődően a kancellár kezében van, de legalábbis teljesen megkerülhetetlen. Az a felvetés egy szakmailag megfontolandó kérdés, hogy egyébként a tulajdonos, hiszen itt most állami felsőoktatási intézményekről beszélünk, miért ne érvényesíthetné saját elképzelését, akaratát abban az intézményben, amely teljes egészében az állam és ebben az esetben nyilván az adófizetők pénzén a kormány tevékenységének egészébe illeszkedik bele. Ez szerintem jogos.
(20.10)
Ennek a megfontolása valóban érdemes, nem könnyű, ugyanakkor megkerülhetetlen szakmapolitikai kérdés.
De ha ez így van, tisztelt kormánypárti frakciók, akkor tessék nekem megmondani, hogy miért nincsen felsőoktatási koncepciójuk! Hogyan van, hogy előállnak egy lényeges, valóban a működés tekintetében megkerülhetetlen üggyel - a felsőoktatási intézmény irányítása, irányítási struktúrája és finanszírozásának egésze -, de egyébként legutóbb 2013 decemberében nem fogadta el a kormány az önök által, már mégiscsak a felsőoktatás akkori irányítása által beterjesztett koncepciót? Jelenleg nincsen az önök kormánya által hitelesített, elfogadott, a felsőoktatás egészére kiterjedő nézet.
És még azt is elhiszem, hogy önök dolgoznak, vannak elképzeléseik. Hallottam a közelmúltban is olyan gondolatokat, amelyek igenis alapos, és hogy úgy mondjam, normális szakmai vitákat generálhatnak, amelyekből kijöhet eredmény, de ez itt ebben a törvényben nincs. Önök úgy lépnek egy döntő lépést, hogy az egészről jogszabályszerűen még nem mondanak semmit. Azt kell föltételeznem, hogy az elkövetkező évben, években talán valamit mondanak, miközben itt már eldől, hogy hogyan kell gazdálkodnia és hogyan kell működtetni az állami felsőoktatási intézményt.
Önök a koncepciójuk kiérleletlensége miatt lépéshátrányban vannak, és ezt a lépéshátrányt ilyen időkényszer miatt most próbálják úgy meglépni, mint ha valami bűvös határhoz lenne kötve, hogy 2014 szeptemberétől márpedig akkor kancellár kell hogy legyen az intézményekben, akár fokozatos bevezetés mellett, de hogy a felsőoktatás egészéről hogyan vélekednek, azt még nem tudják megmondani. Azt kell mondjam, hogy ez számos és súlyos szakmai és elsősorban intézményen belüli nehézséget fog okozni.
Végezetül: ez a megosztás a miniszterelnök által kinevezett kormányhivatalnok, aki gazdasági ügyekben, következésképpen gyakorlatilag mindenben kizárólagos jogot kap, és az egyetem által megválasztott vezető, vezetés között előreláthatóan olyan feszültségeket eredményez, ami a működésképességet fogja megkérdőjelezni az intézményeknél.
Nyilván mindannyian látták, hogy önök ezt tulajdonképpen már kipróbálták, az elmúlt két évben ezt csinálták a Corvinusban: odatettek egy embert gazdasági teljhatalommal, miközben megvolt a választott rektor és a szenátus, amiből semmi más az ég egy adta világon nem jött ki, mint az intézmény működésének belső lebénítása, sajtóüzengetések, aminek a végén végül is önök visszaléptek, és ezt az embert - nem a személy a lényeges, hanem az intézmény - kivonták az egyetemről; most meg bevezetik mindenhol. Ennek aztán végképp semmilyen logikáját nem látom: a gyakorlatban kipróbálnak egy modellt, az nem jön be, és ennek az a hatása, hogy akkor bevezetik mindenhol.
Tisztelettel azt kérem - ahogy a módosító indítványokban és a TAB mai ülésén is ezt kifejtettük -, hogy fontolják meg ennek a jelenlegi bevezetését, és amikor kész és kiérlelt koncepcióval, egy egésszel rendelkeznek, akkor tessék ezt előhozni; lehet belőle szakmailag jó vita. Egyébként most nem történik más, mint egy, az intézményekre oktrojált elképzelés.
És utolsó gondolatként, már nem a felsőoktatás szakmai részéhez. Minden szabályos volt a házszabály szerint, ahogy történt, de azért mégiscsak nevetséges az, ami történt. Mégiscsak nevetséges, hogy oktatásügyben előterjesztenek egy törvénymódosítást, ezen törvénymódosítást sürgősségi kérelemmel beterjesztik a Ház elé több mint egy hete, tíz napja, és az oktatási bizottság - bocsánat, már Kulturális bizottságnak nevezik, de oktatással is foglalkozik. Tételezzük fel, hogy az ebben a szakbizottságban ülő képviselők mégiscsak az átlagosnál nagyobb hozzáértéssel vannak az oktatás iránt, mint az abban nem ülők, mint ahogy a gazdasági, a költségvetési vagy éppenséggel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottságban is nyilván olyanok ülnek, akik ahhoz jobban értenek.
Na, a mi bizottságunk, történetesen a Kulturális bizottság, amely oktatási is, nem tárgyalhatta ezt meg. Ezt majd egyszer tessék elmondani németül, angolul, franciául, meg fogják érteni nyelvtanilag, de tartalmilag föl nem fogják fogni, ha már itt összehasonlításokat hozunk. A Magyar Országgyűlés elé terjesztenek egy törvényt, azt a szakbizottság meg se tárgyalhatja, miközben ráadásul a sors úgy hozta, hogy ugyanabban az időpontban vagy majdnem ugyanabban az időpontban ülésezett ez a bizottság ma, mint a törvény-előkészítő bizottság, amelyik meg tárgyalta.
Most meg itt ülünk este kilenc órakor, és a parlament plenáris ülésén arról beszélünk, amit az Országgyűlés szakbizottsága nem tárgyalt meg. Na, hát körülbelül így állunk ezzel az egésszel. Azt javaslom, hogy ne kényszerítsék ezt át.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
