DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány által beterjesztett oktatási tárgyú törvénymódosító csomag több, igen jelentős, az elmúlt évek tapasztalatain alapuló, megalapozott és előzetesen már többször bejelentett intézkedést tartalmaz.
A felsőoktatás tekintetében a mostani törvénymódosítási javaslat talán legközismertebb és legnagyobb jelentőségű része a kancellári rendszer bevezetéséről szól, melyre az állami felsőoktatási intézményekben kerül sor. Az intézményirányítás ilyen módon történő átalakítása 2012 őszén merült fel, majd a 2013-ban felállított felsőoktatási kerekasztal keretei között a felsőoktatás valamennyi szereplője megismerte és megvitatta a koncepciót.
A Magyar Rektori Konferenciával és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával külön egyeztetésekre is sor került, sőt a HÖOK nem pusztán a támogatásáról biztosította e kérdésben a kormányzatot, hanem legutóbbi közgyűlésük után közleményben is kérték a törvény mielőbbi módosítását. A számos hivatkozási pont ellenére azt le kell szögeznem, hogy a jelenlegi módosítás csak egy eleme a tervezett változtatásoknak, a felsőoktatási kerekasztalon folytatjuk a munkát, és számos kérdésben további változtatásokra kerül majd sor a jövőben.
Foglalkozzunk azonban a most beterjesztett anyag tartalmi kérdéseivel! Álláspontom szerint a kancellári rendszer bevezetése elősegíti Magyarország Alaptörvénye X. cikk (3) bekezdésének érvényesülését. Az Alaptörvény a következők szerint fogalmaz: „A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza. Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a kormány határozza meg, gazdálkodásukat a kormány felügyeli.” - így az Alaptörvény. Ennek megfelelően meg kell teremteni a megfelelő viszonyt egyrészről a kutatás és oktatás szabadságának biztosítása érdekében fontos akadémiaautonómia, másrészről a professzionális gazdálkodás és szervezeti menedzsment között.
Fontos, hogy a kutatás és oktatás szabadsága körében megvalósulhasson az intézmények önkormányzati jellegű működése a választott testületeken és a választott rektoron keresztül, de legalább ugyanennyire fontos, hogy biztosított legyen az esetenként több tízmilliárd forintos költségvetéssel és több ezer dolgozóval működő intézmények professzionális gazdálkodása az erre a feladatra kiválasztott, felkészült és a kormány által kinevezett menedzsereken, azaz a kancellárokon keresztül.
A kancellár jogköreit illetően néhány olyan kulcsmomentum van, amely a megfelelő feladatellátás érdekében mindenképpen hozzárendelendő a pozícióhoz. Egyrészt megalapozott igény, hogy a költségvetési intézmény egészére vonatkozóan a nem oktatói, kutatói állományba tartozó munkatárs felett gyakorolja a munkáltatói jogokat, hiszen ilyen módon tudja végezni az intézmény működtetésével, üzemeltetésével kapcsolatos feladatait. Másrészt indokolt, hogy a kancellár egyetértése legyen szükséges az intézmény gazdálkodását érintő stratégiai döntések és intézkedések hatálybalépéséhez.
A kancellár egy, az intézmény működtetéséért felelős felsővezető-menedzser. Így a kancellári pozíció betöltéséhez szükséges feltételek kialakítása esetén, a gazdasági élet más területein bevett gyakorlathoz hasonlóan a hozzáértés, az alkalmasság, a kompetencia és a tapasztalat oldaláról kell megközelíteni az alkalmasságot, amit minden jelölt esetén a kormány alaposan meg fog vizsgálni, hiszen elemi érdekünk is ez a hatékony feladatellátás érdekében. A kancellárok kiválasztása pályázat útján történik, a felsőoktatási intézmény maga nem működik közre a folyamatban, csak az állami fenntartó. A kancellár a felsőoktatási intézmény közalkalmazottja, kinevezője a miniszterelnök, munkáltatója az oktatásért felelős miniszter. A kancellári posztra kiírandó pályázatokat 15 napos határidővel fogjuk meghirdetni úgy, hogy legkorábban szeptembertől már megtörténhessen a kinevezés.
A kancellári rendszer bevezetésével egy időben - korábbi ígéretünknek megfelelően - visszaáll a rektorválasztás régi rendje is, miszerint a felsőoktatási intézmény szenátusa választja meg a rektorjelöltet. Ezzel a rektorok korábbi kérésének megfelelően ebben a tekintetben is maximálisan megvalósul az intézmények oktatási, kutatási szabadsága.
(19.30)
Ne feledjük ugyanis el, hogy a kancellári rendszer bevezetésétől függetlenül a rektor az intézmény első számú vezetője. Ebből is látható, hogy a felsőoktatási intézmények Alaptörvényben definiált önállóságát és szabadságát senki sem fenyegeti.
Az állami felsőoktatási intézmények új irányítási rendszerében a rektor az intézmény első számú vezetője, de a kancellár felel az intézmények igazgatási, gazdálkodási, jogi, közbeszerzési, műszaki, informatikai működtetéséért. A kancellár számos feladatát egy professzionális szervezet élén látja el, ennek részeként kialakít egy olyan önálló szervezeti egységet, amely a gazdasági feladatokért felel. Semmi sem indokolja, hogy ezt a magasabb vezetői beosztásban álló, törvényben definiált gazdasági főigazgató lássa el. Az természetesen elvárás, hogy ezen kancellár irányítása alatt tevékenykedő szervezeti egység vezetője a gazdasági vezetőktől az államháztartás rendszerében megkövetelt speciális végzettséggel és megfelelő szakmai kompetenciákkal rendelkezzen.
Egy korábban már sok esetben tárgyalt ügyben is nyugvópontot jelent a most beterjesztett törvényjavaslatunk. A Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete által folytatott képzés a központi idegrendszer károsodása következtében mozgássérült személyek helyreállító nevelését szolgálja. A világhírű, teljes joggal hungarikumnak is tartható Pető-módszer alkalmazásával az intézmény komoly hazai és nemzetközi sikereket ér el ezen tevékenysége, valamint a konduktorképzés területén.
Az intézmény finanszírozási környezete azonban az elmúlt időkben romlott, ezért az intézmény maga kérte, hogy a kormány tegyen lépéseket. Álláspontom szerint a jelenlegi finanszírozás hatékonyságának növelését a jelen szabályozási környezetben az teremtheti meg, ha az intézmény közvetlenül állami fenntartásba kerül, de ezt az intézmény szenátusa is így vélte, amikor 2014 januárjában a szenátus maga is kezdeményezte a főiskola állami fenntartásba vételét.
Hangsúlyoznom szükséges azonban, hogy a főiskola jelenleg is egy százszázalékos állami tulajdonban működő kft. fenntartásában működik, tehát nem beszélhetünk államosításról, csak az állami fenntartás rendjének egyszerűsítéséről, mely jogilag megnyugtatóan rendezi az intézmény státusát. A régi-új felsőoktatási intézmény új neve pedig Pető András Főiskola lesz.
A törvénymódosítás nyomán önálló intézményként jön létre a Testnevelési Egyetem, amely a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának önállóvá válásával jön létre. A sporttudományi felsőfokú képzési, valamint továbbképzési intézményi feladatokat, továbbá a sportegészségügyi és ezekhez kapcsolódó kutatási feladatokat komplex módon összefogó új szervezet sportcélú feladatait tekintve egyedülálló lesz európai és világszinten egyaránt. Az élsport és az élutánpótlásnevelés szakmai programjainak érvényesülését biztosító felkészülési és versenyeztetési feladatok segítése, megalapozása mellett a szabadidősport és a diák-hallgatói sport szakmai programjainak a fellendülése várható a javaslat nyomán.
Az előttünk lévő törvénymódosítás megteremti továbbá a felsőoktatásban is a duális képzés szervezésének lehetőségét. Ezen gyakorlatorientált képzési forma bevezetésétől azt várja a kormány, hogy a műszaki, informatikai, természettudományi, agrár- és gazdaságtudományi képzési terület egyes szakjain a gazdaság igényeihez még jobban illeszkedő, az érintett hallgatók elhelyezkedését még jobban támogató képzések induljanak el. Az ezt lehetővé tevő módosításban szerintem komoly potenciál van, ezért olyan sikernek tekintem, amely egy fontos lépcsőfoka a felsőoktatás átalakításának.
A javaslat a magyar állami ösztöndíjhoz kötött feltételek kapcsán a hallgatók számára kedvező pontosítást is tartalmaz: hogyha a hallgató új felvételével vált szakot az előző képzés leadásától számított egy éven belül, akkor az egyébként a törvényben előírt kötelezettségek nem lépnek életbe, hanem az új képzéshez kapcsolódnak.
Az elmúlt évben több esetben is számon kérték az oktatási kormányzaton, hogy túlságosan nagy a befolyása a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság munkájára, ugyanakkor az akkreditációs folyamatokra a hallgatóknak és a gazdasági szereplőknek nem kellő mértékű a befolyása. A jelenlegi törvénymódosításban arra teszünk javaslatot, hogy a MAB-delegáltak száma két fővel bővüljön. A jövőben a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is delegálhat egy-egy tagot a testületbe. Ezáltal a felsőoktatás megrendelői oldala nyer megerősítést a MAB-on belül, hiszen a HÖOK a hallgatókat képviseli, míg a kamara a felsőoktatásból kikerülő fiatalok leendő munkaadóinak a felsőoktatás minőségi képzésével kapcsolatos elvárásait tudja hitelesen megfogalmazni. Biztos vagyok abban, hogy mindkét delegálás a minőségi felsőoktatás minőségi átalakításának érdekeit szolgálja majd.
A módosítás ezen túl még számos kisebb jelentőségű szakmai - ilyen például, hogy a pedagógiai szakszolgálatoknál dolgozó pedagógusok is jogosultak lesznek pótszabadságra -, illetve kodifikációs, jogtechnikai pontosítást tartalmaz.
A most benyújtott törvényjavaslatot tartalmilag egyeztettük a Magyar Rektori Konferenciával és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával is előzetesen, így joggal mondhatjuk, hogy a legfontosabb felsőoktatási szervezetek egyetértését bírja a tervezet, ezért is kérjük, hogy a módosításokat a mielőbbi hatálybalépés érdekében még a nyári szünet előtt, lehetőség szerint e hét pénteken fogadja el az Országgyűlés.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
